Bakteriális vaginosis: tünetek és terápia

Rövid áttekintés

  • Mi az a bakteriális vaginosis? A természetes hüvelyflóra egyensúlyának felborulása a potenciálisan kórokozó baktériumok elszaporodásával, a „jó” baktériumok kiszorításával.
  • Tünetek: Gyakran nincsenek. Más esetekben főleg vékony, szürkésfehér, kellemetlen szagú („halas”) váladék. A gyulladás alkalmankénti jelei, például bőrpír, égő érzés és viszketés. Lehetséges fájdalom szex vagy vizelés közben is.
  • Diagnózis: nőgyógyászati ​​vizsgálat, kenetvizsgálat (beleértve a pH-érték meghatározását, a „kulcssejtek” kimutatását)
  • Kezelés: Tünetek esetén és terhesség alatt szükséges. Általában antibiotikumok adása, amelyek helyileg és szájon át (tabletta formájában) is alkalmazhatók.
  • Prognózis: Néha a bakteriális vaginosis magától gyógyul. A kezelés általában sikeres, de a visszaesés kockázata magas.

Bakteriális vaginosis: Leírás

A bakteriális vaginosis (BV) a hüvelyben természetesen élő baktériumok (fiziológiás hüvelyflóra) összetételének felborulása – a potenciálisan kórokozó baktériumok túlsúlyba kerültek, a „jó” baktériumok pedig visszaszorultak.

Különböző hatások azonban megzavarhatják a hüvely természetes környezetét, aminek következtében a potenciálisan kórokozó baktériumok elszaporodnak, és kiszorítják a „jó” Döderlein baktériumokat. Valószínűleg biofilmet képeznek a hüvely falán, amely az egyes páciensektől függően különböző baktériumokból áll – bakteriális vaginosis alakult ki.

A Gardnerella fokozott mennyiségű aminot bocsát ki. Ezek az anyagok az érintett nőknél a hüvelyváladék halszagát okozzák. Ez az oka annak, hogy a bakteriális vaginosis más néven amin vaginosis vagy amine colpitis. A colpitis kifejezés általában a hüvely nyálkahártyájának gyulladását írja le.

Nem szexuális úton terjedő betegség

A Gardnerella & Co. által okozott hüvelyi fertőzés nem klasszikus szexuális úton terjedő betegség (STD). Néhány éve azonban a szakértők egyre gyakrabban vitatják meg a szexuális fertőzés lehetőségét. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény, hogy az azonos nemű párok az esetek 90 százalékában közös bakteriális vaginosisban szenvednek.

Bakteriális vaginosis: gyakoriság

A bakteriális vaginosis a hüvelyi fertőzés leggyakoribb formája. Európában a becslések szerint tíz termékeny korú nő közül ötöt érint. A terhes nők körében ez az arány tíz-20 százalék. A nemi úton terjedő betegséggel klinikán kezelt nők 30 százalékánál bakteriális vaginosis is kimutatható.

Bakteriális vaginosis: tünetek

A bakteriális vaginosis nagyon gyakran tünetmentes: az érintett nők körülbelül felének egyáltalán nincsenek tünetei.

A gyulladás tipikus jelei, például bőrpír, égő érzés vagy viszketés általában hiányoznak. Egyes szakértők ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a bakteriális vaginosis nem automatikusan bakteriális vaginitis.

Esetenként az érintett nők fájdalomról számolnak be szexuális közösülés (dyspareunia) vagy vizelés közben (dysuria). A lágyéki nyirokcsomók csak kivételes bakteriális vaginosis esetén duzzadnak meg.

Bakteriális vaginosis: okok és kockázati tényezők

Az egészséges hüvelyflóra

A „hüvelyflóra” kifejezés minden olyan mikroorganizmusra (főleg baktériumra) vonatkozik, amely megtelepedik a hüvely nyálkahártyájában egészséges nőknél. Az egészséges hüvelyflóra főként laktobacillusokból (Döderlein rudak) áll. Tejsavat termelnek, és így savas környezetet biztosítanak a hüvelyben (3.8-4.4 körüli pH-érték). Ez megnehezíti más kórokozók szaporodását vagy akár túlélését.

A hüvelyflóra funkciója

A hüvelyflóra természetes összetétele megvédi a hüvelyt a patogén fertőzésektől. Feltételezhető, hogy a kórokozó baktériumok nem terjedhetnek el a laktobacillusokkal való sűrű kolonizáció miatt.

A laktobacillusok bizonyos anyagokat (biosurfaktánsokat) is termelnek, amelyek megakadályozzák, hogy más baktériumok tapadjanak a hüvely nyálkahártyájához. Emellett egyes tejsavbaktériumok más anyagokat is termelnek, például hidrogén-peroxidot vagy bakteriocinokat – ezek szintén gátolják a kedvezőtlen csírák növekedését.

Bakteriális vaginosis kialakulása

A bakteriális vaginosisban különböző típusú baktériumok szaporodnak. Ezért általában kevert bakteriális fertőzésről van szó. A Gardnerella vaginalis szinte mindig érintett. Felfedezői Gardner és Duke 1955-ben a Haemophilus vaginalis nevű baktériumot nevezték el, ezért ez a kifejezés még mindig megtalálható egyes munkákban.

A laktobacillusok mennyisége azonban csökken. A Washingtoni Egyetem tanulmányában nőket vizsgáltak hidrogén-peroxidot termelő laktobacillusokra. Egészséges nőknél 96 százalékukat észlelték. Bakteriális vaginosisban szenvedő nőknél mindössze hat százalékot találtak.

A bakteriális vaginosis kockázati tényezői

A bakteriális vaginózist okozó pontos folyamatok még nem ismertek egyértelműen. Néhány kockázati tényező azonban feltételezhetően elősegíti a protektív laktobacillusok csökkenését:

Vannak azonban más tényezők is, amelyek kiegyensúlyozhatják a hüvely természetes flóráját. Például a rossz vagy túlzott intim higiénia (pl. gyakori hüvelyöblítés) és a nem a hüvelyi környezethez igazodó termékek (kozmetikumok, illatosító spray-k stb.) használata elősegíti a bakteriális vaginosis kialakulását. A terhesség vagy a terhesség alatti vérzés is megzavarhatja a hüvelyflóra egyensúlyát. A D-vitamin hiánya szintén hozzájárulhat a bakteriális vaginosis kialakulásához, különösen terhes nőknél (de más nőknél is).

A pszichoszociális stressz is jelentős kockázati tényezőnek számít. Más tényezőktől függetlenül jelentősen növelheti a bakteriális hüvelyi fertőzés valószínűségét.

A bakteriális vaginosis előfordulását az etnikai származás is jelentős mértékben befolyásolja: az USA-ból származó tanulmányok például kimutatták, hogy az afroamerikai nők szenvednek leggyakrabban bakteriális vaginosisban, őket követik a spanyol nők. A fehér amerikai nőket viszont sokkal ritkábban érintik.

Ezek az etnikai különbségek a természetes hüvelyflóra összetételében jelentősen eltérő normál pH-értéket eredményeznek – etnikai hovatartozástól függően 3.8 és 5.2 között változik. A magasabb értékek jellemzően afro-amerikai és spanyol származású nőknél találhatók, ezért őket gyakrabban érinti a bakteriális vaginosis (magasabb pH-érték = kevésbé savas, így kedvezőbb a patogén baktériumok számára).

Bakteriális vaginosis: diagnózis és vizsgálat

Anamnézis és nőgyógyászati ​​vizsgálat

Először is, az orvos felveszi az Ön kórtörténetét (anamnézisét), például különféle kérdéseket tesz fel Önnek

  • Megnövekedett hüvelyváladékot észlelt? Ha igen, hogyan néz ki?
  • Észrevett már kellemetlen vagy akár „halas” nemi szervszagot?
  • Fájdalmat, viszketést vagy égő érzést érez a nemi szervek területén?
  • Volt-e korábban bakteriális hüvelyi fertőzése?
  • Gyakran váltasz szexuális partnert? Ha igen, odafigyel-e a biztonságosabb szexre (pl. óvszer használatával)?

Diagnózis az Amsel-kritériumok alapján

Az orvos a diagnózist az úgynevezett Amsel-kritériumokra alapozza:

  • vékony, fehér-szürkés, egyenletes (homogén) hüvelyváladék
  • hüvelyi pH-érték 4.5 felett (a bakteriális vaginosis körülbelül 90 százalékában)
  • A hüvelyfal felszínén lévő sejtek (hámsejtek) mikroszkópos vizsgálatakor legalább 20 százalék „nyomsejtek”: Ezeket a sejteket olyan sűrűn borítja a különböző baktériumok szőnyege (biofilm), hogy a sejthatárok már nem ismerhetők fel.

A négy kritérium közül legalább háromnak teljesülnie kell ahhoz, hogy az orvos diagnosztizálhassa a bakteriális vaginózist.

Nugent pontszám

Alternatív megoldásként vagy az Amsel-kritériumok mellett az orvos a Nugent pontszámot is használhatja a bakteriális vaginosis kimutatására. Ez azt jelenti, hogy a hüvelyváladék-mintában lévő baktériumokat egy meghatározott festési módszernek (Gram-festés) vetik alá, hogy megkülönböztessük a „jó” és a „rossz” baktériumokat, majd megszámoljuk őket.

Gram-festés

  • nagy gram-pozitív pálcikák (Lactobacillus fajok)
  • kis gramm-változó rudak (Gardnerella vaginalis típusú)
  • kis gram-negatív rudak (Bacteroides fajok/Prevotella típus)
  • sarló alakú vagy ívelt gramm-változó rudak (Mobiluncus fajok)

Az egészséges hüvelyflórában a kék színű (gram-pozitív) laktobacillusok alkotják a legnagyobb arányt. A bakteriális vaginosisra jellemző a potenciális kórokozók számának óriási növekedése vörös vagy nem egyenletes elszíneződésükkel, és ezzel egyidejűleg a kék színű laktobacillusok számának jelentős csökkenése.

Mennyiségi értékelés

  • 0 és 3 közötti összpontszám: normál hüvelyflóra
  • Összpontszám 4 és 6 között: nem egyértelmű az eredmény
  • Összpontszám 7 és 10 között: bakteriális vaginosis

Egyes európai országokban, például Németországban a Nugent-pontszámot ritkán használják, részben azért, mert a szükséges lépések (Gram-festés, mikroszkóp alatti mikrobiológiai elemzés) meglehetősen összetettek.

A baktériumok tenyésztése

Emiatt a kulturális bizonyítékok csak speciális esetekben játszanak szerepet – például ha nagyon specifikus baktériumok gyanúja merül fel (pl. B streptococcus terhesség alatt), vagy ha a bakteriális vaginosis kezelése sikertelen, azaz a kezelés ellenére sem áll helyre a normális hüvelyflóra.

Megkülönböztetés más hüvelyi betegségektől (differenciáldiagnózis)

Az alábbi táblázat bemutatja a legfontosabb különbségeket a bakteriális vaginosis, a trichomonas fertőzés és a hüvelygomba között:

bakteriális vaginosis

Trichomonas fertőzés

Hüvelyi candidiasis (élesztőgombás fertőzés)

idegesítő hüvelyszag

igen, halas

lehetséges

nem

Kirakodás

vékony, fehér-szürke, egységes

zöldes-sárgás, részben habos

fehéres, omlós

A szeméremtest irritációja

néha, de alig van bőrpír

Igen

Igen

Fájdalom szex közben

lehetséges

Igen

Igen

tipikus sejtek (mikroszkóposan meghatározva)

kulcssejtek

mozgékony flagellates (flagellates)

Pszeudohifák és hajtássejtek

PH érték

> 4,5

> 4,5

normál (< 4.5)

Lactobacillusoknak

csökkentett

normális

A hüvelyi fertőzés klinikai tünetei nagyon változatosak, és a kórokozótól és a női immun- vagy hormonális állapottól függően nagyon eltérőek, hasonlóak vagy akár teljesen hiányozhatnak is. A pontos ok kiderítéséhez orvosi vizsgálat szükséges.

Bakteriális vaginosis: terápia

A terhesség alatti bakteriális vaginosis tünetmentesen is kezelhető, mivel a bakteriális fertőzés miatt megnő a vetélés veszélye. Emellett a tünetmentes BV-t is kezelni kell, ha nőgyógyászati ​​beavatkozást terveznek (pl. IUD behelyezése).

Bakteriális vaginosis kezelése

Fontos: Csak akkor szedjen antibiotikumot, ha és ahogy ezt megbeszélte orvosával. A helytelen használat ronthatja a kezelés sikerét. Ezenkívül a kórokozók ellenállóbbá válhatnak, ami megnehezíti a jövőbeni kezeléseket.

Esetenként a bakteriális vaginosis kezelését más, például tejsavbaktériumokat tartalmazó készítményekkel is megkísérlik. Nehéz megmondani, hogy ezek mennyire hatékonyak – a tejsavkészítményeket kevésbé vizsgálták, mint az antibiotikumokat, különösen azért, mert általában velük együtt alkalmazzák (és nem egyedül).

A bakteriális biofilm problémája

Bakteriális vaginosis – házi gyógymódok

Egyes betegek különféle természetes termékeket használnak a bakteriális vaginosis tüneteinek kezelésére. Ilyenek például a tejbe, fekete teába, teafaolajba vagy natúr joghurtba áztatott tamponok, amelyeket a hüvelybe helyeznek. Állítólag az amincolpitis ellen is segít a gézbe csavart és belehelyezett fokhagyma. Az ecet vagy a citromvíz szintén népszerű otthoni gyógymód a bakteriális vaginosis kezelésére, amelyeket helyileg alkalmaznak.

Az otthoni jogorvoslatoknak megvannak a határai. Ha a tünetek huzamosabb ideig fennállnak, nem enyhülnek vagy éppen súlyosbodnak, mindig orvoshoz kell fordulni.

Bakteriális vaginosis – terhesség

A terhes nők bakteriális vaginózisát mindig kezelik, még akkor is, ha nincsenek tünetek. Ennek az az oka, hogy a kórokozók (mint más hüvelyi fertőzéseknél is) a méhnyakon keresztül felszállhatnak, és könnyen növelhetik többek között a koraszülés, a koraszülés és a vetélés kockázatát.

Az orvosi irányelvek antibiotikumos kezelést javasolnak terhes nők számára. Helyi kezelés klindamicinnel (pl. krém formájában) a terhesség bármely szakaszában lehetséges. A metronidazol a második trimesztertől (kivételes esetekben még korábban) lokálisan is alkalmazható. Szisztémás tablettakezelés (pl. metronidazol, klindamicin) is csak a második trimesztertől (szükség esetén korábban) javasolt.

Nincs társkezelés a partnerrel

Ugyanez vonatkozik a homoszexuális párokra is: a szexuális partner együttes kezelése általában nem javasolt.

Bakteriális vaginosis: a betegség lefolyása és prognózisa

A bakteriális vaginosis az esetek mintegy harmadában magától gyógyul. Ha azonban tüneteket okoz, vagy ha a beteg terhes, akkor kezelni kell. A legtöbb esetben a kezelés sikeres.

A bakteriális vaginosis különféle szövődményeket is okozhat:

  • További fertőzések veszélye
  • A terhesség alatti szövődmények

Bakteriális vaginosis: további fertőzések veszélye

A bakteriális vaginosisban szenvedő nőknél fokozott a további nőgyógyászati ​​fertőzések kockázata. A BV csírái terjedhetnek, ami a külső női nemi szervek (vulva) vagy a páros hüvelyi előcsarnok (Bartholin mirigy) gyulladását okozhatja.

A bakteriális vaginosis ezért a következő klinikai képeket eredményezheti a kórokozók terjedése vagy felemelkedése miatt:

  • Vulvitis (a külső női nemi szervek gyulladása)
  • Bartholinitis (a Bartholin mirigyek gyulladása)
  • Cervicitis (a méhnyak gyulladása)
  • Endometritis (a méh nyálkahártyájának gyulladása)
  • Salpingitis (petevezeték gyulladása)
  • Adnexitis (a petevezeték és a petefészkek kombinált gyulladása)
  • Tuboovarium tályog (genny felhalmozódása a petevezeték vagy petefészek területén)

Fokozott kockázat az orvosi eljárások során

A felszálló fertőzések kockázata is nő, ha orvosi beavatkozásra kerül sor. Ennek az az oka, hogy a nyálkahártya sejtjei károsodnak, ami elősegíti a kórokozókkal való fertőzést. Például egy IUD (intrauterin eszköz) behelyezése fogamzásgátlás céljából vagy abortusz bakteriális vaginosishoz vezethet.

A szexuális úton terjedő betegségek kockázata

A bakteriális vaginosis nemcsak a „saját” baktériumok által okozott további fertőzések kockázatát növeli, hanem más kórokozók megtelepedését is elősegíti. A BV-ben szenvedő nők ezért érzékenyebbek a szexuális úton terjedő betegségekre (STD), mint például a chlamydia, a trichomonas vagy a gonorrhoea.

Bakteriális vaginosis és terhesség: szövődmények

A prosztaglandinok biztosítják a méhizomzat összehúzódását is (fontos a születési folyamat során). Ezenkívül növelik a metalloproteázok (fehérjékből készült enzimek) számát. Ezek a fehérjék például a membránok idő előtti szakadását okozhatják.

Továbbá a bakteriális vaginosis kórokozói megfertőzhetik a magzatvizet vagy a petehártyát (amnion, a belső magzatvíz egy része), és súlyos fertőzésekhez vezethetnek az anyában (baktériumos vérmérgezés a gyermekágyban = gyermekágyi szepszis) és a gyermekben.

  • koraszülés
  • a membránok korai törése
  • koraszülés vagy vetélés
  • Amnionitis, magzatvíz fertőzési szindróma
  • Újszülött fertőzései
  • Gyulladásos sebgyógyulási zavarok az anyában perineális vagy császármetszés után (pl. hasfali tályog)

Bakteriális vaginosis: megelőzés

A megelőzésre nincs határozott tipp. Elvileg a biztonságosabb szex minden szexuális úton terjedő betegség megelőzésére javasolt, például az óvszer használata. Ez különösen ajánlott gyakran változó szexuális partnerek esetén.

Kerülnie kell a túlzott intim higiéniát is. Ez például azt jelenti, hogy nem kell hüvelyöblítést végezni, és nem kell tisztítani az intim területet egyéb segédeszközökkel vagy anyagokkal.

A lactobacillus, tejsav vagy más savkészítmények helyi alkalmazása a bakteriális vaginosis szakszerű kezelését követően hozzájárulhat a hüvelyflóra normalizálódásának fenntartásához és a visszaesés megelőzéséhez.

Különleges tippek terhes nők számára

A 2000. évi erfurti és türingiai koraszülés megelőzésére irányuló kampány ígéretes eredményeket ért el. A résztvevő terhes nők hetente kétszer maguk mérték meg a pH-értéket a hüvelyükben. Ha a mért érték 4.4 felett volt, akkor bakteriális vaginosis orvosi vizsgálatot végeztünk. Ha a diagnózis megerősítést nyert, antibiotikumos kezelést kezdenek. Ez tulajdonképpen csökkentette a koraszülési arányt a vizsgálat időtartama alatt.