A benzodiazepin a központi idegrendszerben ható gyógyszer, amelynek szorongásoldó és nyugtató hatása van.
Hatás
Az idegrostok és az idegsejtek stimulálása és gátlása együtt létezik a központi idegrendszerben. A kapcsolódó hírvivő anyagok (transzmitterek) szintén gerjesztő vagy gátló hatást fejtenek ki. A gátló idegrostok fő továbbítója a GABA (gamma-amino-vajsav).
Ez az anyag az a. Specifikus helyeihez (GABA receptorokhoz) kötődik idegsejt és így gátolja annak aktivitását. A GABA receptorok viszont kötődnek a benzodiazepinekhez. Amikor egy benzodiazepin kötődik egy GABA receptorhoz, a GABA receptor erősebben aktiválódik, ezáltal fokozza a GABA gátló hatását. A gátló rostoknak nyugtató és szorongásoldó hatása van az emberi testben, ezért a benzodiazepin képes fokozni ezeket a hatásokat. A benzodiazepinek ezért GABA receptor agonistákként (fokozókként) is ismertek.
Aktív összetevők
A benzodiazepinek csoportján belül nagyszámú olyan egyedi hatóanyag van, amelyek eltérő hatásúak, és ezért sokféle felhasználási területtel rendelkeznek. A benzodiazepinek vagy úgy viselkednek nyugtatók (nyugtatók, nyugtatók), szorongásoldók, altatók (alvást kiváltó) vagy görcsoldók (epilepszia elleni gyógyszerek). Nyugtatószerek például a bentazepam vagy a lopralozam.
A szorongás elleni gyógyszerek közé tartozik az etizolam vagy a klotiazepam. A nitrazepamot és a temazepamot alvást kiváltó gyógyszerként használják. A klonazolám és a klonazepám görcsoldó.
A benzodiazepinek egy részének nem csak egy hatása van, hanem egyszerre több dolgot is végez. Diazepam, valószínűleg a legismertebb benzodiazepin, szorongásoldó és nyugtató, valamint görcsoldó hatású. A különféle hatóanyagok felezési ideje tekintetében nagyban különböznek egymástól, azaz az az idő után, amely után az eredetileg beadott gyógyszer mennyiségének csak a fele marad a szervezetben. Ezért mindegyikük különböző hosszúságú, és a hatás nagyon változatos lehet.
ALKALMAZÁSI TERÜLETEK
A benzodiazepineket szinte minden területen széles körben használják, de különösen érzéstelenítés altatás kiváltására. Ennek a gyógyszercsoportnak a nyugtató és szorongásoldó hatását indukálják érzéstelenítés. A benzodiazepinek szorongásoldó komponense szintén fontos szerepet játszik a pszichoterápia a szorongás és nyugtalanság kezelésében.
Az epilepsziás rohamok a görcsgátló hatásnak köszönhetően lebonthatók vagy megelőzhetők. A benzodiazepinek hasznos célt szolgálnak az elalvás vagy az éjszakai alvás eszközeként is. Izomgörcsökben ellazítják az izmokat.
Dózisformák
A benzodiazepinek csak receptre kaphatók. Leggyakrabban tabletták formájában kerülnek forgalomba. Tablettaként főleg mint nyugtatók vagy hogy segítsen az embereknek elaludni. A benzodiazepineket intravénásán, intravénás kanülön keresztül vagy injekció formájában adják be kórházban, műtét előkészítésére vagy in sürgősségi gyógyszer, például egy epilepsziás roham.
Kockázatok
A benzodiazepin használatának kockázatai közé tartoznak olyan mellékhatások, mint a fáradtság, kedvetlenség, fejfájás, izomgyengeség és álmosság. Csökken a reagálóképesség és a kognitív képesség, és benzodiazepinek szedésekor nem ajánlott járművet vezetni vagy gépeket kezelni. Ezenkívül a benzodiazepin hosszú távú használata kockázatos a tolerancia kialakulásának kockázata miatt.
A tolerancia gyakran függőséghez vezet. Bár a benzodiazepinek nem okoznak olyan függőséget, mint például a barbiturátok, a hosszú távú alkalmazást alaposan meg kell fontolni és megbeszélni kell az orvossal. A függőség elvonási tünetekhez vezet, mint pl fejfájás, remegés, nyugtalanság és idegesség.
Végül, ha az elvonási tünetek nagyon erősek, görcsök előfordulhat. A benzodiazepinekkel való mérgezés a gyógyszer véletlen vagy szándékos visszaéléséből adódik. Véletlen visszaélés, akár túl sok egyszerre, akár alkohollal kombinálva, nagymértékben növeli a benzodiazepinek hatását.
Szándékos öngyilkossági célú visszaélés is előfordul, bár a benzodiazepinek nem alkalmasak az öngyilkosságra, mert nem gátló hatást gyakorolnak a légzőközpontra. A benzodiazepin-mérgezés tünetei: eszméletvesztés, hányinger és a hányás. A mérgezés későbbi szakaszaiban a betegek teljesen eszméletlenek lesznek, nincsenek védőeszközök reflex és ne válaszoljon rá fájdalom ingerekre.
A terápiás intézkedések elsősorban a beteg légutainak biztosítására irányulnak. Mivel minden védő reflex kudarcot vall, az érintett már nem képes köhögés, például. Az esetleges hányást egyszerűen lenyelik, a tüdőbe kerül, és fennáll a veszélye tüdőgyulladás.
A klinikán a légutakat egy cső (cső) segítségével rögzítik, amelyet a légcső. Mint a elsősegély mérték, a stabil oldalirányú helyzet ajánlott a rögzítéshez lélegző. A légutakat nyitva tartják, a hányás és a váladék kifuthat az oldalirányba irányítva száj.
A klinikán további intézkedések következnek, például gyomormosás vagy vízleeresztő gyógyszerek (diuretikumok). A benzodiazepinekkel való mérgezés másik módja az antidotum beadása. A flumazenil egy ilyen ellenszer.
Ez egy úgynevezett benzodiazepin antagonista (attenuátor), ami azt jelenti, hogy az anyag blokkolja a benzodiazepinek kötőhelyeit a GABA receptoron. A benzodiazepinek ekkor már nem képesek hatni. A flumazenilt a szervezet nagyon gyorsan lebontja.
Nagy dózisú benzodiazepin mérgezés esetén az ellenszert gyakran kell beadni a siker elérése érdekében. A flumazenil nem javallt benzodiazepintől függő betegeknél. Ha a benzodiazepinek ugyanolyan hirtelen abbamaradnak, mint a flumazenil, az elvonási tünetek súlyosak. A flumazenilt benzodiazepin antagonistaként ezért körültekintően kell alkalmazni, és csak akkor szabad elkezdeni, ha kiderül, hogy a beteg hosszú ideig szedett-e benzodiazepint.
