Mi az a beszélgetésterápia?
A beszédterápiát – amelyet társalgási pszichoterápiának, kliensközpontú, személyközpontú vagy non-direktív pszichoterápiának is neveznek – a 20. század közepén alapította Carl R. Rogers pszichológus. Az úgynevezett humanisztikus terápiák közé tartozik. Ezek azon a feltételezésen alapulnak, hogy az ember folyamatosan fejlődni és növekedni akar. A terapeuta ezt az úgynevezett aktualizációs tendenciát támogatja azzal, hogy segíti a pácienst önmaga megvalósításában.
A terápia többi formájától eltérően a talk terápia nem a páciens problémáira fókuszál, hanem a fejlődési lehetőségeire itt és most.
A beszélgetésterápia koncepciója szerint mentális zavarok akkor keletkeznek, ha valakinek problémái vannak önmaga elfogadásával és értékelésével. Az érintett tehát eltorzultan látja magát, és nem olyannak, amilyen valójában. Például az ember bátornak tekinti magát, de kerüli a kihívásokat. Ez inkongruenciát – eltérést – eredményez. Ez azt jelenti, hogy a páciensnek olyan képe van önmagáról, amely nem egyezik a tapasztalataival. Ez az inkongruencia szorongást és fájdalmat okoz. A beszélgetésterápia ebből a tézisből indul ki a mentális zavarok kialakulásáért.
A beszélgetésterápia feltételei
- Az interakcióhoz szükséges, hogy legyen kapcsolat a terapeuta és a páciens között.
- A beteg inkongruens állapotban van, ami szorongást okoz, és sebezhetővé teszi.
- A terapeuta kongruens állapotban van. Ez azt jelenti, hogy őszinte a pácienshez, és nem tesz úgy, mintha.
- A terapeuta feltétel nélkül elfogadja a pácienst.
- A terapeuta együtt érez a pácienssel anélkül, hogy elveszne a páciens érzéseiben.
- A páciens empatikusnak érzékeli a terapeutát, és úgy érzi, feltétel nélkül elfogadják és megbecsülik.
Mikor érdemes beszédterápiát csinálni?
A beszélgetésterápiát sikeresen alkalmazzák a mentális zavarok kezelésében. Gyakran szorongásos vagy rögeszmés-kényszeres zavarok, depresszió vagy függőségi zavarok.
Amint a beszélgetésterápia fenti feltételei között szerepel, ez a pszichoterápiás eljárás csak akkor alkalmas, ha egy személy eltérést (inkongruenciát) észlel énképe és tapasztalatai között. Ezen túlmenően az embernek bizonyos hajlandóságot kell mutatnia arra, hogy közelebbről is felfedezze magát.
Az első próba alkalmakkor a páciens megtudhatja, hogy megfelel-e számára ez a fajta terápia. Emellett a terapeuta odafigyel a fent említett állapotokra, és beszámol a páciensnek, hogy alkalmas-e számára a talkterápia vagy sem.
Mit csinálsz a talkterápia alatt?
Az első terápiás üléseken a terapeuta felállítja a diagnózist, és érdeklődik a beteg anamnéziséről. A páciens ezután meghatározza, hogy milyen célokat szeretne elérni a terápia során.
A beszélgetésterápia lényege a páciens és a terapeuta közötti beszélgetés. A beteg leírja problémáit és véleményét. A terapeuta arra törekszik, hogy a lehető legpontosabban megértse a páciens érzéseit és gondolatait.
A kliensközpontú beszélgetés azon alapul, hogy a terapeuta ismételten saját szavaival foglalja össze a páciens kijelentéseit. A terapeuta reflexiója révén a páciens jobban megérti belső világát.
Amit a terapeuta nem tesz a beszélgetési terápiában, az az, hogy tanácsokat vagy utasításokat ad a páciensnek. Más szóval, nem mondja meg a betegnek, hogyan viselkedjen, hanem segít a páciensnek egyéni választ találni magában.
Alapvető terápiás hozzáállás
Változtasd meg az énképet
Sok beteg szenved azért, mert boldogtalansága okát olyan külső körülményekben látja, amelyeken nem tud változtatni. A beszélgetésterápia során a terapeuta a szenvedést létrehozó belső folyamatokra irányítja a figyelmet.
Például a szenvedés gyakori oka a torz észlelés. A beteg megtanulja alaposan megvizsgálni az általános ítéleteket („senki sem szeret engem”). Ennek eredményeként a talkterápia során reálisabb szemlélethez jut („A családom és a barátaim kedvelnek engem, még akkor is, ha időnként nézeteltéréseink vannak”).
A beszélgetési pszichoterápia célja, hogy a páciens elismerően bánjon önmagával, és megtanulja látni és elfogadni önmagát olyannak, amilyen. Nyíltan el tudja fogadni az átélt tapasztalatokat, és nem kell elnyomnia vagy eltorzítania azokat. A páciens ekkor kongruens, ami azt jelenti, hogy énképe megegyezik tapasztalataival.
Milyen kockázatokkal jár a beszélgetésterápia?
Mint minden pszichoterápia, a beszélgetésterápia is bizonyos esetekben a tünetek romlásához vagy javulásának kudarcához vezethet.
A terapeuta és a páciens kapcsolata jelentősen befolyásolja a terápia sikerét. Ezért fontos, hogy a páciens bízzon a terapeutában. Ha ez nem így van, tanácsos terapeutát váltani.
Mit kell észben tartanom a talkterápia után?
A beszélgetésterápia során gyakran erős kötelék alakul ki a páciens és a terapeuta között. Sok beteg nagyon jól érzi magát a beszédterápia meleg és elismerő légkörében, és szorong, amikor a terápia véget ér.
Az ilyen félelmek és aggodalmak teljesen normálisak. Fontos azonban, hogy a beteg az ilyen negatív gondolatokat, félelmeket megossza a terapeutával – és akkor is, ha úgy érzi, hogy a terápia végén még nincs jobban. A terapeuta és a páciens ezután közösen tisztázhatják, hogy szükséges-e a terápia meghosszabbítása, vagy esetleg egy másik terapeuta vagy a terápia más formája lenne a jobb megoldás.
A terápia befejezésének megkönnyítése érdekében a terapeuta fokozatosan növelheti az ülések közötti intervallumokat – a terápia „fokozatosan megszűnik”, hogy a páciens hozzászokjon a hétköznapi élethez talkterápia nélkül.
