Intervertebrális lemez

Szinonimák

Orvosi: Discus intervertebralis Angol: discogenic intervertebral disc, intervertebral discs

Anatómia

Az intervertebrális lemezek (lat. Disci intervertebrales) rugalmas csomópontot képeznek az összes csigolya között, amellyel szilárdan összeolvadnak. Kivételt képez a artikulált kapcsolat a koponya és az első nyaki csigolya (atlasz), valamint az első és a második nyaki csigolya (tengely).

Összesen 23 csigolyaközi porckorong található az emberekben, amelyek a gerincoszlop teljes hosszának mintegy negyedét teszik ki. Minden csigolyaközi lemez két részre osztható. Egy belső kocsonyás mag, a nucleus pulposus (általában egyszerűen „magnak” nevezik) és egy külső rostos gyűrű (annulus fibrosus), amely körülveszi.

Az utóbbi rostos porcogó szövet magas kollagén tartalom, szilárd, nyomásálló és kemény konzisztenciát biztosítva. Közelebbről megvizsgálva látható, hogy kör alakú lamellákból áll. A legkülső lamellák a csontos csigolyatest fedőlemezeibe sugároznak, míg a belső lamellák részben az intervertebrális lemez zselatinos magjába sugároznak, így a fasciagyűrű és a mag közötti átmenet meglehetősen homályos.

A kocsonyás mag, mint a rostos porcogó körülötte, csak néhány sejtet tartalmaz. Ahelyett kollagénazonban főleg hosszú láncú cukrokból, az úgynevezett glikozaminoglikánokból áll. Ezeket nagy vízmegkötő képesség jellemzi, így a kocsonyás mag legfeljebb 85% vizet tartalmaz.

Ez duzzadó nyomást hoz létre az intervertebrális porckorong belsejében, ami a külső szálas gyűrűt feszültség alá helyezi. Csak a két komponens kölcsönhatása adja a csigolyaközi lemezek jellegzetes tulajdonságait, amelyek nélkülözhetetlenné teszik gerincünk megfelelő működését. A mindennapi életben ezt a konstrukciót állandó stressztesztnek vetik alá mozgások és ütések formájában, amelyeket azonban a fent leírt szerkezet hatékonyan csillapíthat és továbbadhat a csigolyáknak.

Ettől eltekintve a csigolyaközi lemezeknek természetesen folyamatosan hordozniuk kell testsúlyunkat. Ez a terhelés természetesen növekszik a farkcsont állásban és ülésben. Emiatt mind a csigolyatestek, mind a köztük lévő intervertebrális lemezek átmérője folyamatosan növekszik a nyak lefelé. Mindazonáltal messze a legsérültebb lemezek és egyéb gerincbetegségek az ágyéki gerincben találhatók.

Az intervertebrális lemezek működése

Az intervertebrális lemez úgy működik, mint a sokk elnyelő a rugalmas kocsonyás mag miatt. Rugalmasan elnyeli az ütéseket. Továbbá rugalmas tulajdonságai miatt deformálódhat mozgás közben. Ez a gerinc mobilitásának alapvető előfeltétele.

Az intervertebrális porckorong betegségei

Az élet során az intervertebrális porckorong elhasználódik. A szálas gyűrű megreped. A zselatinos mag duzzadási nyomása miatt szivároghat.

Az eredmény egy porckorongsérv. A porckorongsérv nem feltétlenül okoz kényelmetlenséget. Csak akkor, ha a porckorongsérv befolyásolja a gerincvelő or idegek krónikus vissza fájdalom, érzészavarok vagy bénulás alakulnak ki.

Erről a témáról részletes információkat talál a címen

  • Porcsérv
  • Krónikus hátfájás
  • Lumbális gerinc szindróma
  • Nyaki gerinc szindróma

A porckorongsérv előzetes szakasza a korongnyúlvány (protusio = kiemelkedés). Itt a szálas gyűrű a kopás miatt enged, és a zselatinos mag duzzadási nyomása miatt a leggyengébb ponton kidudorodik. A szálas gyűrű azonban még ép és a kocsonyás mag még nem állt ki.

Szinte minden ember azt mutatja, a korongnyúlvány idős korban. Ezért a kiemelkedést normális kopási folyamatnak kell tekinteni. A kiemelkedés azonban közeli állapotot is jelezhet korongnyúlvány.

Az intervertebrális porckorong eltávolítása mellett an csigolyaközi porckorong protézis egyre inkább beültetik. Hogy milyen jelentősége lesz a korongprotézisnek a jövőben, kiderül. Az intervertebrális lemezek gyulladása nagyon ritka betegség.

A szaknyelven „disciitis” -nek hívják. Gyakran előfordul a gyulladás gerinces test egyidejűleg is előfordul. Ebben az esetben beszélünk spondylodiscitis.

Az okok spondylodiscitis sokrétűek. A legtöbb esetben azonban a fertőzés okozza baktériumok, ritkábban vírusok vagy gombák. A kórokozók általában sebészeti beavatkozás vagy injekció részeként érik el az intervertebrális lemezek területét.

A legtöbb esetben azonban nehéz kimutatni a kórokozót, ezért a diagnózist lehetőleg olyan képalkotó eljárásokkal kell megállapítani, mint a mágneses rezonancia képalkotás (MRI), a gyulladás fokozott szintjével kombinálva. vér. Az intervertebrális lemezek gyulladásának súlyossága és lefolyása általában nagymértékben változik egyénenként. Mindkettő teljesen tünetmentes, valamint súlyos fájdalom és általános tünetek, például láz, fáradtság és hidegrázás lehetséges.

A legféltettebbek a neurológiai tünetek és a neuropátiás fájdalom a fertőzés gerincre terjedésének következtében idegek or gerincvelő. Ha gennyes tályog formák a gerinccsatorna, legrosszabb esetben ez a tünetekhez vezethet kétoldali bénulás. A kezelés spondylodiscitis valamint a bakteriális fertőzés esetén a tiszta disztitisz is elsősorban a kórokozóhoz igazított antibiotikum terápiából áll.

Ezenkívül megfelelő gyógyszeres terápia gyulladáscsökkentővel fájdalomcsillapítók a fájdalomnak megfelelően kezdődik. Az is fontos, hogy az érintett gerincterületet több hétig immobilizáljuk. Erre a célra fűző vagy ortézis használható.

Az ágyéki gerinc fertőzései általában ágynyugalmat igényelnek, mivel az immobilizáció itt aligha lehetséges. Ha a betegség más módon nem kezelhető, sebészeti beavatkozást kell végezni a betegség eltávolítására tályog. A prognózis egy az intervertebrális lemez gyulladása általában meglehetősen szegény.

Bár a betegség csak néhány esetben halálos. Mindazonáltal nem ritka az állandó neurológiai károsodás, például az érzékenység és a motoros funkció zavarai. A kiújulás, azaz a gyulladás kiújulása a betegek körülbelül 7% -ánál fordul elő. Kilátás fentről:

  • Nucleus pulposus kocsonyás mag
  • Anulus fibrosus Szálgyűrű
  • Porcsérv

Kilátás fentről:

  • Nucleus pulposus kocsonyás mag
  • Anulus fibrosus Szálgyűrű
  • Porcsérv