A dialízis olyan készülékalapú módszer bizonyos betegségek vagy tünetek kezelésére, amelyekben a test veséje nem képes megfelelően vagy egyáltalán elvégezni munkáját, vagy amelyeknél a betegnek már nincs vese. Elvileg a dialízis minden változatában minden betegnek vér egyfajta szűrőn vezetik át, megszabadítják a káros anyagoktól és a felesleges víztől, majd tisztított állapotban visszajuttatják a szervezetbe - ezért a dialízis népszerű szinonimája: a vérmosás. A legtöbb esetben ezért a terminál miatt vesepótló terápia vese hiba.
A beteg elvének első, a mai elvnek megfelelő dialízisét Gießen-ben hajtották végre 1924-ben. A technológia 1945 táján vált elérhetővé a szélesebb közönség számára, és folyamatosan fejlődött, egyre több alkalmazással. Manapság a dialízis a vesepótló terápia alappillére, így 2010-ben Németországban körülbelül 70,000 XNUMX beteg igényelt állandó dialízist, és a szám növekszik.
A vese funkciói
A vese, amelyből minden embernek általában kettője van, a test egyik legfontosabb szerve, amely nélkül az emberi lény nem lenne életképes. Nemcsak a test vizét szabályozza egyensúly a vizelet kiválasztásával. Szűri azokat a káros anyagokat is, amelyeket a szervezet nem tud lebontani vér és döntő fontosságú a vér elektrolit összetételének, azaz az oldott sóknak és ionoknak a fenntartásában.
Ezenkívül a vesék termelnek hormonok mint például az Epo (eritropoietin), ami fontos vér termelés, és valószínűleg a legtöbb ember ismeri a kerékpározást, és szabályozza a pH-t. A pH-érték a kémiai savak és bázisok arányának mértéke a vérben, amelyet állandóan, szűk határok között kell tartani. A vese is meghatározó szerepet játszik a kiigazításban vérnyomás.
Ez megmutatja ennek a szervnek és így a dialízisnek mint fontos terápiás lehetőségnek a fontosságát. A dialízis terápia alkalmazásakor meg kell különböztetni az akut panaszokat és a krónikus betegségeket. Az akut események területén a dialízis alkalmas az életfunkciók gyors helyreállítására.
A fő alkalmazási területek itt az akut, hirtelen veseelégtelenség vagy a gyógyszeres kezeléssel nem kezelhető magas fokú túlszáradás, valamint az akut mérgezés. A dialízis azonban a vesepótló terápia legfontosabb eszközeként a legnagyobb jelentőséggel bír. Akkor alkalmazzák, amikor maguk a vesék már nem képesek ellátni a rájuk rendelt feladatokat, vagy már nem tudják azokat megfelelően végrehajtani.
Ez egyrészt akkor fordul elő, amikor a vesék már nem állnak rendelkezésre, például egy tumorterápia részeként, amelynek során mindkét vesét el kellett távolítani. Másrészt azonban a dialízisben szenvedő betegek túlnyomó többségének krónikus veseelégtelensége van, vagyis túl rosszul működő vese. Mindkét esetben a fent említett feladatokat a dialízis gép látja el. Ritka esetekben dialízist is alkalmaznak máj betegség.
