Dobhártya

Meghatározás

A dobhártya, más néven dobhártya (Membrana tympani), elengedhetetlen része a az emberi fül és kialakítja a határt a külső között hallójárat és a középfül.

Anatómia

A kerek és hosszanti ovális dobhártya hossza kb. 9-11 mm, vastagsága pedig csak 0.1 mm. Legnagyobb részét, a pars tensa-t egy szál nyújtja porcogó gyűrű, amely viszont összeolvad a hallójárat. A dobhártya azonban nem feszes és egyenes membránt alkot, hanem egyfajta tölcsért, amelynek legalsó pontja összeolvad a kalapácsfogantyú hegyével.

Ez még kívülről is látható a vékony dobhártyán keresztül. Amikor a hanghullámok eltalálják ezt a tölcsért, az rezgésbe kerül és továbbítja a hangot a csonkokon (kalapács, üllő és kapcsok) keresztül a belső fül. Ez a folyamat a hang sokszorosához vezet.

Az otoszkópon keresztül nézve a dobhártya fényes felületként válik láthatóvá, és jellegzetes fényreflexet mutat. Színét gyakran szürkének vagy gyöngyháznak nevezik. A dobhártya nagyon érzékeny szerv. Az érintéseket gyakran fájdalmasnak érzik, sőt kísérhetik is hányinger és elájul. Felelősek ezért a trigeminus ideg és a vagus ideg, amelyek érzékenyen beidegzik a dobhártyát.

A dobhártya funkciója

A dobhártya egy vékony, három rétegből álló membrán, amely a hallójáratba van szorítva. Elválasztja a külső fül csatorna a középfül. Így védi az érzékeny közép- és belső fület a szennyeződésektől, és megakadályozza a mikroorganizmusokat, mint pl baktériumok és a vírusok a belépéstől.

Sokkal fontosabb funkciója azonban a hanghullámok továbbítása. Amikor a hanghullámok megütik a fülünket, megragadja őket az auricle és a tölcsér alakú külső hallójáraton keresztül továbbítja a dobhártyához. A dobhártya felnőtteknél körülbelül egy centes érme nagyságú.

A hanghullámok ekkor a dobhártya rezegését okozzák, amely viszont a középfül. A dobhártya közvetlenül kapcsolódik az csontos lánc első csontjához, a kalapácshoz. A másik oldalon a csontok az úgynevezett ovális ablakhoz kapcsolódnak.

Ez is egy membrán, de sokszor kisebb, mint a dobhártya. A dobhártya és az ovális ablak közötti méretbeli különbség növeli a hangnyomást. Ezenkívül a hang útjában egy további akadály leküzdésre kerül.

A dobhártyáig a hang a levegőben mozog. A belső fülmásrészt, amely aktívan feldolgozza a hangot és továbbítja az információt a agy, folyadékot tartalmaz. Ezt az átmenetet a levegő és a folyadék között a dobhártya és a csigolyák hidalják át.

Az oszcikulák nélkül a dobhártya nem tudja ellátni funkcióját hangátvivőként és erősítőként, és fordítva. Az otoszkópia, vagyis a fül speciális fénytükörrel történő vizsgálata során a dobhártya kívülről nézhető, és így bizonyos következtetéseket vonhatunk le annak funkcionalitásáról. Normális esetben a dobhártyán megjelenik egy kis fényreflex, amelyet az otoszkóp fénye okoz. Ha ez hiányzik, az azt jelenti, hogy a dobhártya megsérült, vagy más módon elvesztette rugalmasságát, például egy fertőzés miatt. Mindkettő általában formájában jelenik meg halláskárosodás.