Meghatározás
Az elektromiográfia (EMG, elektromiográfia) olyan klinikai vizsgálati módszer, amelynek segítségével az egyes vagy több izomrost elektromos aktivitása objektív módon rögzíthető egyszerre. Erre szükség lehet az izomterület károsodásainak azonosításához és pontosabb korlátozásához.
Mérési eljárás
Az elektromiográfiában az izomrostok elektromos aktivitását vagy a bőrhöz rögzített felületes elektródával, vagy közvetlenül az izomra elhelyezett tűelektródával lehet eloszlatni. Kétféle tűelektródot használnak. Az elektromiográfia monopoláris elektródája mérőelektródként, míg a bőrre ragasztott elektróda referenciaelektródaként szolgál. A koncentrikus elektródával egy finom huzalt helyeznek a tűbe, mint mérőelektródot, míg a tűhüvely közvetlenül szolgál referenciaelektródként. Az elektromiográfia (EMG) mindkét módszerében a mérő és a referencia elektróda közötti feszültségkülönbséget alkalmazzák a klinikai értékeléshez.
Anatómiai alapismeretek
Az izom számos egyedi motoros egységből áll, amelyek az izom típusától függően néhány-sok izomrostból állhatnak. Ezeket a motoros egységeket egyetlen ideg vezérli (elülső szarvsejt a axon). Minél több motoros egység van egy izomnál, annál finomabb mozgások lehetségesek, mivel sok különböző motoros egységet külön-külön lehet vezérelni idegek.
Amikor egy ideget (elülső szarvsejt) a agy, az e motoregységhez tartozó összes izom kisül (depolarizálódik) és összehúzódik, vagyis az izom elmozdul (összehúzódik). Az ebből a mozgásból eredő elektromos aktivitást nevezzük akciós potenciál egy motoregység (MUAP), mivel számos egyedi izomrost elektromos potenciálja egymásra kerül és rögzítésre kerül. A gerjesztésnek az izmokba történő pontos átadásáról a „Motor véglemez” részben olvashat.
Az elektromiográfia kockázatai
Az elektromiográfia (EMG) egy invazív diagnosztikai módszer, amely nagyon elterjedt, és ritkán vezet szövődményekhez, például vérzéshez, fertőzéshez és maga az ideg sérüléséhez.
