A „kóma” kifejezés a görögből származik és „mély alvást” jelent. Ezért önmagában nem betegség, hanem különféle betegségek tünete. A kóma a tudatzavar legsúlyosabb formáját jelenti.
A tudatosság az a képesség, hogy érzékeli a környezetét (azaz külső ingereket, más embereket stb.) És kölcsönhatásba lép velük. Általában a tudatosság 5 foka létezik: 1. a tudat tisztasága, amelyben a környezetet normálisan észlelik, és nincsenek károsodások, 2. álmosság, amelyben az érzékelésnek még enyhe korlátai is vannak, és az érintett személy bizonyos álmosságot mutat, 3.
Az aluszékonyság ekkor már kifejezettebb álmosság, amelyben az érintett személy még mindig felébreszthető, 4. sopor, mint kifejezett álmosság, amelyből az érintett személyt egyáltalán nem lehet felébreszteni, és végül 5. kóma, olyan állapot, amelyben az érintett személy semmiféle külső ingerrel már nem lehet felébreszteni, még csak sem fájdalom ingerek. A kóma a nagyagy és általában életveszélyes feltétel. A "mesterséges kóma”Meg kell különböztetni a tényleges kómától.
A kifejezés ebben a tekintetben nem teljesen helytálló, mivel a tudatkorlátozást szándékosan indukálja a gyógyszeres kezelés, és a gyógyszer abbahagyása után is teljesen visszafordítható. Orvosi értelemben a kóma kifejezést egy szabályozatlan öntudatlanságnak kell fenntartani. Különböző módon lehet osztályozni a kómát különböző fokokra vagy osztályokra, általában orvosi megfontolások alapján.
A kóma leggyakoribb osztályozása 4 fokos: 1. fokozat: A beteg reakciókat mutat rá fájdalom célzott védekező mozgások formájában (de ébredés nélkül) a bábok összezsugorodnak, ha könnyű ingert adnak, még a egyensúly továbbra is kiváltja a megfelelő szemmozgásokat (az úgynevezett vestibulo-szem reflexet). 2. fokozat: A beteg most csak elhárít fájdalom ingerek irányítatlan módon, úgynevezett tömeges mozgásokkal, de a pupilla reflex továbbra is fennáll; legfeljebb a kifelé hunyorítás lehet feltűnő. 3. fokozat: A fájdalom elleni védekező reakció teljesen hiányzik, ha egyáltalán enyhe irányítatlan mozgások történnek, a vestibulo-okuláris reflex hiányzik, és a tanítvány a reakció csak gyengén marad fenn.
4. fokozat: A fájdalomra már nincs reakció, a pupillák kitágultak, és fény hatására már nem keskenyednek. A „Glasgow Coma skála” továbbra is bizonyítja értékét, bár magában foglalja a kevésbé súlyos tudatzavarokat is, és elsősorban a helyszíni kezdeti értékeléshez használják, így megkönnyítve a vészhelyzetben történő döntéshozatalt. Ez a skála különböző pontokat rendel a 3 kategóriába: „szemnyitás”, „verbális kommunikáció” és „motoros reakció”. A maximálisan elért pontszám 15, a minimális 3, ami aztán mély kómát jelez. A 8 vagy annál alacsonyabb pontszámot általában követni kell szellőzés, mint súlyos károsodása agy funkció akkor feltételezhető.
