Fehérjék

Szinonimák tágabb értelemben

fehérje, fehérjék, fehérje, táplálékfelvétel

Meghatározás

A fehérjéket fehérjéknek is nevezik, és sok ételünkben változó koncentrációban találhatók meg. Úgynevezett makromolekulákként kis építőelemekből, aminosavakból állnak, és a legfeljebb húsz különféle aminosav összetételétől függően különböző hatásmódokkal rendelkeznek. A fehérjék izmaink nagy részét teszik ki, ezért részt vesznek az izmok fenntartásában és felépítésében is.

A fehérjék a fizikai megterhelés utáni regeneráció során is fontos építőelemek a helyreállítási szakaszban. Az aminosavak hosszú láncokat alkotnak, és így alakítják a különböző fehérjéket. Az aminosavak háromdimenziós szerkezete és elrendezése határozza meg a fehérjék különböző hatásmódjait és funkcióit.

Az egyes szervezetek genetikai anyagát kód formájában a fehérjék is tartalmazzák. A fehérjék esszenciális és nem esszenciális aminosavakból állhatnak. Az esszenciális aminosavakat a szervezet nem tudja előállítani, ezért azokat étellel kell bevenni.

A fehérjék általában szén-, hidrogén-, oxigén- és nitrogénatomokból állnak, és ként, vasat, foszfor és cink. Az emberi szárazanyag körülbelül felét fehérjék teszik ki, ezáltal a szervezet legfontosabb építőköve. A fehérjék felelősek a test folyadéktranszportjáért is, ezért fontos összetevői az embernek vér.

Kémiai alapismeretek

Általánosságban elmondható, hogy a fehérjék úgynevezett makromolekulák (nagyon nagy kémiai részecskék), amelyek összekötött aminosavakból állnak. Az aminosavakat a sejtorganellumok, a riboszómák, a testben. Az emberi testben a fehérjék összehasonlíthatók a kis gépekkel: anyagokat (az anyagcsere köztes és végtermékei), ionokat (töltött részecskéket) szállítanak, és enzimek, elősegítik a kémiai reakciókat.

20 különféle aminosav létezik, amelyeket viszont különféle kombinációkban építenek fel a fehérjék számára. Az aminosavak két csoportra oszthatók: Alapvetően azonos szerkezetűek, az összes aminosav egy aminocsoportból (NH2) és egy karboxilcsoportból (COOH) áll. Ez a két csoport szénatomhoz kapcsolódik, és így kapcsolódik egymáshoz.

Ezen kívül van egy hidrogénatom (H) és egy oldallánc (maradékcsoport) a központi szénatomon. Az aminosavak közötti különbséget azután határozzuk meg, hogy mely atomok kapcsolódnak ehhez a maradék csoporthoz. Például a glicin a legegyszerűbb aminosav, mivel az oldalláncához csak egy hidrogénatom kapcsolódik.

Ha legalább 100 aminosavat összefűzünk, akkor fehérjéről beszélünk. Kevesebb mint 100 aminosavat nevezünk peptidnek. A szerkezetnek azonban nem kell mindig pusztán lánc alakúnak lennie, hanem több, szorosan szomszédos láncból is állhat.

Ennek megfelelően a fehérjék sokfélesége nagyon nagy. A fehérje végső funkcióját annak szerkezete határozza meg. A fehérje szerkezete négy különböző módon írható le.

  • Aminosavak, amelyeket maga a test képes előállítani
  • Aminosavak, amelyeket étkezés közben kell bevenni (= esszenciális aminosavak).
  • Elsődleges szerkezet (csak az aminosavak sorrendje a fehérjében)
  • Másodlagos szerkezet (az aminosav helyi térbeli elrendezése (alfa-spirál) csavarokban vagy kibontott szálakban)
  • Harmadlagos szerkezet (a lánc teljes térszerkezete, beleértve az oldalláncokat is)
  • Kvaterner szerkezet (az összes lánc teljes térbeli helyzete)