Gombák: Gombás fertőzések (mikózisok)

A gombák jól alkalmazkodnak környezeti viszonyaikhoz. Ennek ellenére általában egy bizonyos környezetet részesítenek előnyben. Különösen kedvelik nedves, meleg és sötét. Különösen Európában általában csak akkor váltanak ki fertőzést, ha előzetes károsodás, betegség vagy immunhiány jelentkezik a gazdaszervezetben. Ezt technikailag „fakultatív patogénnek” nevezik.

Más szélességi körökben, például Afrikában vagy Dél-Amerikában azonban olyan agresszív gombafajok is megtalálhatók, mint a hisztoplazmák, amelyek még egészséges egyéneknél is betegségeket okoznak („kötelező kórokozó”).

Helyi mikózisok és szisztémás mikózisok

Nagyjából a gombás fertőzések két formáját lehet megkülönböztetni: Először a felszínesebb helyi mycosis bőr és nyálkahártyák, másodszor pedig szisztémás mycosis, azaz a belső szervek fertőzöttsége:

  1. Helyi mikózisok: a leggyakoribb képviselő az lábgomba és a köröm gomba (főleg dermatofiták okozzák). Személyről emberre terjed, általában a kicsi spórái bőr pelyheket, amelyeket mindenki lead. Ezért fertőződik meg különösen gyakran, ha mezítláb jár, és ahol a gombák számára kellemes éghajlat van, pl úszás medencék, szaunák és (szállodai) zuhanyzók. Különösen veszélyeztetettek az előzetesen károsodott emberek bőr vagy immunhiány.
  2. Szisztémás mikózisok: A szisztémás mikózisokat élesztő- vagy penészgombák váltják ki, és gyakran érintik a gyomor-bél traktust, a tüdőt vagy akár a agy.

A szisztémás mikózisok leggyakoribb típusai

A leggyakoribbak Európában:

  • Candida albicans: A populáció körülbelül felében ezek az élesztők kimutathatók a gyomor-bél traktusban. Ha a védelem gyengül, akkor terjedhetnek és kényelmetlenséget okozhatnak. A klinikai kép rigó néven is ismert. Veszélyeztetett emberek például cukorbetegek, bélbetegek vagy bizonyos gyógyszereket szedő emberek (egyesek) antibiotikumok, kortizon). A fertőzött területeken fehér bevonatok láthatók - például a száj torokban, a nyelőcsőben, a hüvelyben vagy - csecsemőknél - a pelenka területén.
  • Az Aspergillus („sugárgomba”) mérgeket képez a penészes ételekben (aflatoxinok), kiváltja például AIDS betegek súlyos klinikai képei. A betegség után is gyakrabban fordul elő csontvelő és szervátültetések vagy in leukémia. Fennáll a gombásodás veszélye vérmérgezés, tehát az egész szervezet elárasztása a vér.
  • A Cryptococcus neoformans elterjedt, különösen a madár ürülékében és a cserepes talajban, a porral belélegezve terjedhet a testben, különösen a agy, súlyos betegeknél.