Meghatározás
A klasszikusból mellúszás hanyatt fekvő helyzetben (régi német hátúszás) alakult ki a mai hátúszás, amely hasonlít a hanyatt fekvő helyzetbe. A jelenleg alkalmazott hátúszást a test hossztengelye körül folyamatosan változó gördülő mozgás jellemzi. Az áll kissé leeresztett felé mellkas és a kilátás az ellenkező kiindulási blokk felé mutat. A hátúszás az egyik nehezebb mozgásformák amikor úszás.
Mozgásleírás
Kar mozgása: Mivel a hátúszás ciklikus mozgás, és a karokat felváltva mozgatják a víz felett és alatt, elegendő a kar mozgását csak a test egyik oldalán magyarázni. A mozgás a kinyújtott kar merítésével kezdődik. Ekkor a tenyér kifelé mutat, az ujjak kissé szét vannak terítve.
A felsőtest a hossztengely körül a merülő kar irányába gördül, és a kezét kifelé és lefelé mozgatják. Körülbelül 30 cm vízmélységben a könyök hajlítása vállmagasságban 90 ° -os hatásfokig indul. Ezen a ponton kezdődik a nyomásfázis.
Amikor a kéz a has magasságában van, megkezdődik a felsőtest gördülő mozgása az ellenkező oldal felé. Az egyik kar víz alatti akciója akkor ér véget, amikor a kéz elérte comb szint. Megindul a víz feletti lengés előtti fázis.
A lengés előtti szakasz azzal kezdődik, hogy a vállat a vízvonal fölé emeljük, miközben a kar még mindig víz alatt van. A kinyújtott kar a lehető leggyorsabban lendül előre. A karciklus nem szélmalomszerű, mint azt gyakran feltételezik, mert egy bizonyos időpontban mindkét kar víz alatt van.
Láb mozgás: A láb mozgását a lábak váltakozó fel és le mozgása jellemzi. Egy kar ciklus alatt hat gyorsan láb cselekvéseket hajtanak végre. Az láb a mozgás ostorszerű mozgásként megy végbe, amelynek során a lábfej hátsó részét túl kell nyújtani.
A lábverés amplitúdója 30–40 cm. A frekvenciát úgy kell tartani, hogy a lábak a felsőtest meghosszabbításában legyenek, hogy a lábmozgás a lehető legtöbb meghajtást eredményezhesse. A felsőtest kissé hajlított a csípőnél, így a lábak hatékonysága a vízfelszín alatt van. A hátúszás részletes mozgásleírását itt találja:
