Meghatározás
A heparin az antikoagulánsok (vér alvadásgátlók). Ez egy emberi és állati szervezetben termelődő molekula, amelyet többek között a következők megelőzésére (elkerülésére) alkalmaznak trombózis (a vér vérrögök a vér elmozdulásával hajók és az azt követő csökkent szervek vérellátása).
Véralvadás
Görög. Haemostasis Hema = vér és stasis = megállás): A véralvadás mindig fontos, ha szöveti sérülés történt. Így a vér kevésbé folyékony, úgymond, így a sérült terület lezárható, és a vérzés a lehető leggyorsabban leáll.
Különbséget tesznek az elsődleges vérzéscsillapítás, amelyben a vér vérlemezkék (trombociták) elsődleges és másodlagos szerepet játszanak vérzéscsillapítás, amelyben az úgynevezett koagulációs tényezők a fő szereplők. Római számokkal vannak számozva (I-XIII), főleg a máj és a szekvenciális aktivációk kaszkádjában biztosítja, hogy a fibrin molekulák összefogjanak és oldhatatlan hálózatot képezzenek, amely - a vérlemezkék az elsődleges vérzéscsillapítástól - a lehető legjobb módon zárja le a sebet. Szinte minden folyamathoz hasonlóan a véralvadást is szigorúan ellenőrizni kell.
Ha a koagulációs folyamat túlzott, pl. Ha a seb bezáródása után nem áll le megfelelően, ez egy vérrög (trombus), amely életveszélyes lehet embólia (a. blokkolása véredény az érintett szerv későbbi véráramlásának csökkenésével). Ennek legismertebb és legféltettebb példája valószínűleg a tüdő embólia. Annak érdekében, hogy a véralvadást korlátok között tartsuk, és a megfelelő pillanatban újra kikapcsolhassuk, különféle molekulák léteznek, köztük az antithrombin III, amely kötődik a különféle alvadási faktorokhoz (különösen a II és X faktorokhoz), és így inaktiválja őket. Ennek eredményeként a másodlagos vérzéscsillapítás már nem valósulhat meg kellőképpen, és az alvadás zavart okoz. A heparin ehhez az antithrombin III-hoz kötődik, és növeli aktivitását, azaz antikoaguláns hatását.
Szerkezet
A heparin sok összekapcsolt cukormolekulából álló glikozaminoglikán. Megkülönböztetnek frakcionálatlan és alacsony molekulájú (azaz frakcionált) heparint. A nem frakcionált heparin hosszabb (több cukormolekulából áll, mégpedig 40 és 50 cukoregység között), mint az alacsony molekulájú heparin, amely kevesebb, mint 18 cukoregységet tartalmaz.
