Kóla

A kólafa trópusi Nyugat-Afrikában, elsősorban Nigériában és Sierra Leonéból Gabonig őshonos. Termesztik Ázsia és Amerika trópusi régióiban, valamint Nyugat- és Közép-Afrikában, valamint Madagaszkáron. Cola magok főleg Nigériából és a nyugat-afrikai országokból származó behozatalból származnak.

A kólafa, mint gyógyszer

A maghéjból kiszabadított szárított magokat gyógyszerként használják (colae sperma). A maghéj eltávolítása különböző módon történhet: az egyik a magok beáztatásával víz majd lehúzva a kabátot, a másik a friss mag szárításával és a leszakadt héj lemosásával történik.

Kólafa: jellemző jellemzők

Cola magok származhat a két említett szülőnövényből, a Cola nitida vagy a Cola acuminata (VENT.) SCHOTT és az ENDL. A Cola acuminata legfeljebb 20 m magas fa. A hatalmas korona ebben a fajban már 1-2 m-rel a talaj felett bontakozik ki, míg a Cola nitida ágában csak 5-10 m-rel kezdődik az elágazás a talaj felett.

A levelek nagyok (15-25 cm hosszúak) és egész margókkal rendelkeznek; a Cola nitida levele keskenyebb. A virágok általában közvetlenül a törzsből származnak; sárgásfehérek, átmérőjük körülbelül 1.5-2.5 cm, és rácsos szerű virágzatban.

A kólafa gyümölcsei és magjai

A fa csillag alakú összesített fújtatógyümölcsöt is termel - gyümölcsönként körülbelül 5-15 magot számíthatunk fehér maghéjjal. A maghéj eltávolítása után a Cola nitida magjai ketté, míg a Cola acuminata magjai négy szabálytalan részre szakadnak.

A szárított magok vagy ezek darabjai a gyógyszerben 2–4 cm hosszúak, kemények, vöröses vagy sötétbarna színűek. A darabok alapvető alkotórésze a sziklevél, amelyek belül laposak vagy homorúak, kívül pedig szabálytalanul domborúak.

Kola mag: Szag és íz

A Kola magjai halvány aromás szagot bocsátanak ki. A íz a kola magja keserű és összehúzó („összehúzó”).