Rövid áttekintés
- Mi az a Kallmann-szindróma? Veleszületett fejlődési rendellenesség, amely a nemi hormonok hiányához és ezáltal a pubertás hiányához vezet. Ezenkívül a legtöbb betegnek hiányzik a szaglása.
- Okok: Veleszületett génelváltozások (mutációk).
- Kockázati tényezők: Az állapot a betegek körülbelül 30 százalékánál családon belül fordul elő.
- Tünetek: A pubertás fejlődésének elmaradása (a pénisz, a herék és a prosztata fejletlensége, alacsony szemérem-, hónalj- és testszőrzet, szakállnövekedés hiánya, első menstruáció hiánya), meddőség, vágytalanság, szaglás hiánya vagy erősen csökkent, hosszú távú következmény: csontritkulás.
- Diagnózis: Fizikai tünetek, mint a másodlagos szexuális jellemzők fejlődésének hiánya, hormonanalízis, genetikai vizsgálat, ultrahang, mágneses rezonancia tomográfia, számítógépes tomográfia, röntgen
- Kezelés: helyettesítő terápia hormonkészítményekkel
- Megelőzés: Megelőzés nem lehetséges
Mi a Kallmann-szindróma?
A Kallmann-szindróma (KS, olfactogenitalis szindróma, De-Morsier-Kallmann szindróma) az agy veleszületett fejlődési rendellenessége. Ez azt eredményezi, hogy az érintett egyének nem termelnek nemi hormonokat, és ezért nem érik el a szexuális érettséget. Ezenkívül a legtöbb KS-beteg anozmiában szenved, ami azt jelenti, hogy nem érzékelik a szagokat.
A rendellenesség a német pszichiáter, Franz Josef Kallmann nevéhez fűződik, aki 1944-ben „hipogonadizmusnak (a nemi hormonok hiánya) és anozmiának (szaglás hiánya) írta le. A „De Morsier-Kallmann-szindróma” szinonim név ezenkívül Georges de Morsier svájci neurológusra utal, aki a Kallmann-szindrómával kapcsolatban is végzett vizsgálatokat.
Másodlagos hipogonadizmus
A Kallmann-szindróma a másodlagos hipogonadizmus egyik altípusa. Ez a nemi hormonok hiányára utal, amelyet az agy hormonális vezérlőközpontjának (apofízis) meghibásodása okoz. Az ivarmirigyek (petefészkek, herék) normálisan működnek, de alig vagy egyáltalán nem kapnak jeleket a nemi hormonok termelésére. Ha a hormonhiány mellett anozmia (szaglás hiánya) is jelen van, az orvosok Kallmann-szindrómának nevezik.
Frekvencia
A Kallmann-szindróma ritka betegség; a férfiak gyakrabban érintettek, mint a nők: átlagosan körülbelül 10,000 50,000 férfiból és XNUMX XNUMX nőből egynél alakul ki a betegség.
Tünetek
A Kallmann-szindróma vezető tünete a súlyosan csökkent vagy hiányzó szaglás és a pubertáskori fejlődés hiánya. A tünetek kifejeződésének mértéke betegenként változó. Ha nem kezelik, mindkét nem terméketlen marad.
Fiúk tünetei:
- Alacsony vagy hiányzó szemérem-, hónalj- és testszőrzet.
- A szakáll növekedésének hiánya
- A hang megtörésének elmulasztása
- Mikropénisz és kis herék: A pénisz és a herék nem fejlődnek ki fiatal férfiaknál.
- Le nem ereszkedett herék (gyakran csecsemőkorban nyilvánvaló)
- Magas növekedés: egészséges egyénekben a növekedési lemezek a hosszú csontokban azonnal bezáródnak, amint egy bizonyos nemi hormonszintet elérnek. Ha a hormonok hiányoznak, az érintett egyedek aránytalanul növekednek. Szüleikhez képest magasabbak, karjuk és lábaik hosszúak.
Tünetek lányoknál:
Lányoknál a tünetek általában kevésbé súlyosak. Gyakran az egyetlen tünet az első menstruáció elmaradása (elsődleges amenorrhoea), ezért a betegséget gyakran későn ismerik fel. A fiúkkal ellentétben a fizikai fejlődés a betegség ellenére is nagyrészt normális. Például a mellek általában normálisan fejlettek.
Felnőtt férfiak tünetei:
A Kallmann-szindrómás férfiak általában csökkent csontsűrűséggel (oszteoporózissal) és izomtömeggel rendelkeznek. Gyakran nőies megjelenésűek a nőies zsíreloszlás miatt. Erektilis diszfunkciójuk van, és terméketlenek.
Malformációk: Ritkábban más fizikai rendellenességek fordulnak elő KS-betegeknél. Ilyenek például a hallászavarok, ajak-, állkapocs- és szájpadhasadékok vagy hiányzó fogak. Néhány érintett személy csak egy vesével születik. A mentális fejlődés általában normális KS-ben.
Csontritkulás: A nemi hormonok, például a tesztoszteron és az ösztrogén fontos szerepet játszanak a csontok mineralizációjában. Ha hiányoznak a hormonok, a csontok nem olyan stabilak, mint az egészséges embereknél – nő a csonttörések kockázata.
Okok és kockázati tényezők
A Kallmann-szindróma oka egy veleszületett génváltozás (mutáció). Általában spontán alakul ki, de az esetek 30 százalékában az egyik vagy mindkét szülő továbbítja az utódnak.
A génváltozás már az anyaméhben az embrionális fejlődés során érezteti hatását: A szaglásért felelős sejtek és az ivarmirigyek (petefészkek, herék) szabályozásáért felelős sejtek a közös prekurzor sejtekből származnak.
Kallmann-szindrómában ezen prekurzor sejtek fejlődését megzavarja a génváltozás. Ennek eredményeként a nemi hormontermelés magasabb szintű szabályozásáért felelős sejtek és a szaglósejtek nem fejlődnek megfelelően. Az érintett egyének nem tapasztalnak pubertáskori fejlődést, és nem érzékelik a szagokat.
Nemi hormonok
Az LH és az FSH az ivarmirigyekre (petefészkekre, herékre) hatnak, amelyek végső soron a nemi hormonokat termelik: A nőknél az ösztrogén és a progeszteron női nemi hormonok elősegítik a peteérést és beindítják az ovulációt; férfiaknál a tesztoszteron hormon okozza a spermiumok képződését.
A pubertás korban megindul a nemi hormonok termelése és ezzel együtt a nemi érés. Ha a Kallmann-szindrómához hasonlóan kevés vagy egyáltalán nincs jelen GnRH, akkor túl kevés vagy egyáltalán nem termelődik nemi hormon, és a pubertás fejlődése elmarad. Ha nem kezelik, az érintett egyének nem tapasztalnak szexuális érést, és terméketlenek maradnak.
Kockázati tényezők
A legtöbb esetben a génváltozás spontán módon megy végbe. Nem világos, hogy ez hogyan történik. Az esetek körülbelül 30 százalékában a betegség családokban fordul elő: az érintett egyének az egyik vagy mindkét szülőtől örökölték a mutációt.
Eddig több olyan mutációt írtak le, amelyek Kallmann-szindrómát váltanak ki. Ezek közé tartoznak a KAL1, FGFR1, FGF8, CHD7, SOX10, PROKR2 és PROK2 mutációk.
Vizsgálat és diagnózis
Egyes esetekben az állapot már csecsemőknél is nyilvánvaló: Az érintett fiúk heréi le nem ereszkedtek (kriptorchidizmus) és/vagy nagyon kicsi pénisz (mikropénisz).
A KS-szindróma jelei esetén a gyermekorvos, akaratlan gyermektelenség esetén pedig a nőgyógyász vagy urológus forduljon először kapcsolatba.
Az orvos a következő vizsgálatokat végzi:
Családi anamnézis: Kallmann-szindróma gyanúja esetén az orvos megkérdezi, hogy ismertek-e KS-esetek a családban.
Fizikális vizsgálat: Az alulfejlett másodlagos szexuális jellemzők, például a beteg életkorához képest túl kicsi pénisz vagy az első menstruáció hiánya jelzi az orvosnak a KS-szindróma első jeleit. Figyelmet fordít a testméretre, a hónaljra, a mell- és a szeméremszőrzetre, valamint felméri a szakáll növekedését.
Szagteszt: Ez a teszt körülbelül öt éves kortól elérhető. Az orvos tiszta szagokat, például vanillint használ annak ellenőrzésére, hogy a beteg észleli-e a szagot.
Vérvizsgálat: Az orvos vérvizsgálattal észleli a megváltozott hormonszintet. Jellemzően a GnRH, LH és FSH szintje csökken, vagy alacsony a normál szinten. A nemi hormonok szintje serdülő fiúkban és lányokban a serdülőkor előtti szinten van.
Számítógépes tomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Ezekkel a vizsgálati eljárásokkal az orvos ellenőrzi, hogy az agyban kialakult-e a szaglóközpont (bulbus olfactorius).
A kéz röntgenvizsgálata: A kéz röntgenvizsgálata segítségével az orvos megállapítja, hogy a növekedési lemezek bezárultak-e már, és így a test növekedése teljes.
Spermiogram: Itt az orvos megvizsgálja, hogy van-e spermium az ejakulátumban.
Genetikai teszt: A genetikai teszt a betegséget okozó pontos mutáció meghatározására szolgál.
Hogyan kezelik a Kallmann-szindrómát?
A Kallmann-szindróma könnyen kezelhető. Az érintett egyének nemi hormonokkal történő helyettesítő terápiában részesülnek. Ha az állapotot a pubertás előtt észlelik és kezelik, az érintett egyének általában nagyrészt korlátlan életet élnek. Ez magában foglalja a rendszeres pubertás fejlődést és a normális szexuális életet.
A nemi hormonok beadása: A férfiak tesztoszteront, a nők ösztrogént és progeszteront kapnak. A hormonkészítmények injekciók, gélek vagy tapaszok formájában kaphatók. A hormonterápiát általában egész életen át folytatják férfiaknál, nőknél a menopauzaig.
Nemi hormonok alkalmazása gyermekvállalási vágy esetén: A spermiumok képződéséhez a szervezetnek GnRH-ra van szüksége. Emiatt azok a férfiak, akik gyermeket szeretnének szülni, tesztoszteron helyett GnRH hormont kapnak. 18-24 hónap kell ahhoz, hogy a spermiumtermelés beinduljon. Az esetek mintegy 80 százalékában a férfiak ezt követően termékenyek. A le nem ereszkedett herékkel rendelkező férfiaknak valamivel kedvezőtlenebb a prognózisa.
Csontritkulás kezelése: A csökkent csontsűrűségű betegek kalciumot és D-vitamint kapnak. Emellett a csontok erősítése érdekében testmozgás és sport is javasolt.
Anosmia: Jelenleg nincs terápia a szaglás helyreállítására.
Pszichoterápia: Egyes KS-betegek számára a betegség súlyos pszichés terhet jelent. Itt a pszichoterapeuta a megfelelő kapcsolattartó.
A betegség lefolyása és prognózisa
A Kallmann-szindróma lefolyása betegenként változik. A tünetek betegenként változnak. Így előfordulhat, hogy a betegség már csecsemőkorban észrevehető, serdülőkorban diagnosztizálják, vagy csak felnőttkorban jelentkezik a hormonhiány.
Ha a KS-t csak 16 éves kor után észlelik és kezelik, akkor lehetséges, hogy már magas termet fejlődött ki. Ezt a változást még gyógyszeres kezeléssel sem lehet visszafordítani.
Megelőzés
Mivel genetikai betegségről van szó, a megelőzés nem lehetséges.