Szinonimák tágabb értelemben
Menière-kór; belső fül szédülés, hirtelen halláscsökkenés, szédülés, egyensúlyi szerv Angol: Menière-kór
Definíció Menière-kór
A Menière-kór a a belső fül és Prosper Menière francia orvos írta le először és lenyűgözően 1861-ben. A Meniere-kórra a folyadék (hidropsz) fokozott felhalmozódása jellemző a a belső fül (lásd: A fül anatómiája). Ez a belső fül nyomásának kóros növekedését eredményezi. Ez a nyomásnövekedés a betegség tipikus jeleihez (tünetek / panaszok) vezet: hirtelen, nem provokált szédülés, egyoldalú fülcsengés (fülzúgás) és egyoldalú halláskárosodás vagy hallássérülés. Hányinger és a hányás előfordulhat.
Előfordulás / gyakoriság
Ennek a belső fülbetegségnek a gyakoriságát (incidenciáját) az iparosodott országokban 1: 1000-re becsülik. Különösen a 40 és 60 év közötti embereket érinti a Menière-kór ́schen. Minden 5. betegnél pozitív a családtörténet, vagyis egy első fokú rokon is szenved Menière-kórban, ezért gyanús genetikai összetevő. Lehetséges, hogy vírusfertőzések, dohányzás, allergia, stressz és alkoholfogyasztás hozzájárulhatott a betegség előfordulásához.
Ok / Genezis
A betegség eredete (patogenezis) nem teljesen ismert. Feltételezzük, hogy nincs összhangban a belső fülfolyadék előállítása és eltávolítása, és a következő magyarázatokat adjuk meg: Az endolimfa (belső fülfolyadék) hibás termelődése következik be, a folyadék a membrános labirintusban található. a belső fül. Ez vagy kvantitatív, azaz kvantitatív termelési rendellenesség, vagy minőségi rendellenesség, amelyben a belső fülfolyadék összetétele megváltozik.
Az így létrejövő nagy nyomás az endolymphaticus cső megrepedését okozza, és az endolymph behatol az egyensúly szerve, ami hamis jelentésekhez vezet egyensúly és a belső fül. Az endo- és perilymph keveredése tipikus meniere-tünetekhez vezet: az endolymphaticus csőben lévő szakadás vagy a csontos és membrános labirintus határmembránjainál fennálló permeabilitási zavarok lehetnek a páciens tüneteinek kialakulásának okai. Gyanítható, hogy a keverés kálium-gazdag (endolimfa) és nátrium-gazdag (perilymph) folyadékok károsítják a hallásérzet sejtjeit (haj sejtek).
Témánk alatt további okokról tájékozódhat: Szédülés, amelyet a belső fül okozhat
- Az endolimfa felvétele (felszívódása) a saccus endolymphaticusba, a belső fül endolifával töltött zsákjába (sacculus), amelyet „endolimfatározónak” is nevezhetünk, zavart okoz. - A ductus endolymphaticus zárva van, és közvetlenül kapcsolódik a cochlea-hoz és az árkádrendszerhez, amely az endolifát a tározóhoz (saccus endolymphaticus) vezeti. - A saccus endolymohaticus onkotikusan aktív anyagokat, azaz olyan anyagokat bocsát ki, amelyek víztartó hatással bírnak, az endolimfatikus térbe.
- Szédülés
- Fülzúgás
- Halláskárosodás. 1. félkör alakú csatornák 2. sacculus 3. utriculusMivel a belső fül anyagcseréje nagyon összetett folyamat, még kisebb hatások is megzavarhatják. Ezenkívül a belső fül anyagcseréjét befolyásolja az autonóm idegrendszer.
A vegetatív idegrendszer viszont kapcsolódik az emberi lény érzelmi állapotához. Ezen okok miatt feltételezzük, hogy a pszichésen stresszes helyzetek és a megnövekedett stressz szintén kiválthatják Menière-kórt. Érdekes megjegyezni azt is, hogy sok Menière-betegségben szenvedő ember hasonló személyiségprofillal rendelkezik.
A betegek gyakran megfigyelt jellemvonásai között szerepel a hajlam a perfekcionizmusra és az ambíciókra. Ezek a tulajdonságok gyakran oda vezetnek, hogy a betegek nagy nyomás alá helyezik magukat. Ezenkívül a Menière-kór rohamait gyakran stresszhelyzetek váltják ki, a rohamok ekkor fokozott stresszt váltanak ki. Így a betegek gyorsan a stressz és a rohamok ördögi körébe kerülhetnek. Pihenés gyakorlatok és pszichoterápia segíteni sok beteget a jobb állapotban.
