Nozokomiális fertőzés

Meghatározás

A kórház a görög „nosos” = betegség és „komein” = gondozásból származik. A kórházi fertőzés olyan fertőző betegség, amely kórházban vagy más fekvőbeteg-egészségügyi intézményben való tartózkodás alatt vagy után következik be. Az idősek otthonai és az idősek otthonai is ide tartoznak. Az egyik kórházi fertőzésről beszél, ha a betegség legkorábban 48 órával vagy később jelentkezik az adott orvosi intézménybe való belépés után. Bármely fertőzést, amely ekkor jelentkezik, ambuláns fertőzésnek nevezzük, vagy nem lehet biztonságosan besorolni kórházi osztályba.

Okoz

A kórházi fertőzések jellemző jellemzője, hogy a csíracsík spektruma más, mint a hagyományos járóbetegeké csíra szerepet játszik. A fő ok tehát egy olyan helyen való tartózkodás, ahol fokozottan jelen vannak ezek csíra vagy ahol a növekedésüket részesítik előnyben. A antibiotikumok kórházakban számos törzshez vezetett baktériumok antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulása.

Ha egy csíra ellenállási mechanizmust fejleszt ki egy vagy több ellen antibiotikumok, erősebb antibiotikumot kell használni. Egyéb „szomszédos” baktériumok ezzel is úgymond tisztában vannak, és ezután esetleg ellenállást fejleszthetnek. Időközben az is ismert, hogy sok kórokozó rezisztenciát fejleszt ki a antibiotikumok ipari tömeges állattenyésztésben lévő állatoknál. MRSA az ellenállást a legjobban kivizsgálták.

Kórokozó

A kórházi kórházi fertőzések gyakran baktériumok amelyek egy meghatározott meghatározott populációszámban természetesen gyarmatosítják a testet, és elvileg valójában nem károsak. Csak akkor válnak károsakká, ha elvándorolnak eredeti helyükről, vagy elhordják őket, például amikor a székletcsíra az alsó has vagy a kar bőrsebébe kerül. Ha a beteg súlyosan meggyengült immunrendszer (pl. után szervátültetés or csontvelő átültetés), ez elősegíti a fertőzések iránti fokozott fogékonyságot.

Ezeknek a betegeknek gyógyszert adnak a saját reakcióik elnyomására immunrendszer. Bizonyos kemoterápiák is vezethetnek csontvelő már nem termel elegendő védekező sejtet. Ha egy test fokozott stressznek volt kitéve (súlyos betegségek, műtétek), akkor a immunrendszer amúgy is stresszes és „elfoglalt”, és akkor lehet, hogy már nem képes kivédeni másokat csíra kellően.

A baktériumok két nagy csoportja különböztethető meg: a pocsolya és a levegőben levő baktériumok. Nedves vagy tócsás csíra van köztük: Pseudomonas, Legionella, E. coli, Proteus, Enterobacter és Anaerobes. Pocsolyacsírának hívják őket, mert a kórházakban „nedves úton” terjednek.

Mosdókban, légzőcsövekben, belélegzés eszközök, túlzottan hígított tisztítószerek, ritkán még gyengékben is fertőtlenítőszerek. A száraz vagy a levegőben levő csírák a következők: S. epidermidis (koaguláz negatív) és Staphylococcus aureus (koaguláz pozitív), Enterococcus spp. Candida spp.

, mikobaktériumok. Különböző módon terjednek át, nevezetesen az orvosi személyzeten keresztül, nem viselnek védőruházatot, a szennyezett érintkező felületeken (például ágytakarók, orvosi felszerelések, éjjeliszekrények), a beltéri levegőn, de mindenekelőtt a nem megfelelő kézfertőtlenítésen keresztül (a leggyakoribb átviteli út!). Egy másik problémacsoport a multirezisztens kórokozók csírája, amelyeket több antibiotikum már nem képes megölni.

Az ellenállás pontos kialakulása összetett és még nem teljesen megértett folyamat. Vannak azonban bizonyos kockázati tényezők, amelyek elősegítik a multirezisztencia kialakulását. Ha egy beteg kórházban, idősek otthonában van, vagy általában hosszabb, mint 4 napos kórházi tartózkodása van, akkor a kockázata nő egy olyan beteghez képest, akinek csak rövid tartózkodása van kórházban.

Ha a beteget a lélegző 4-6 napnál hosszabb ideig, a multirezisztens csírákkal való fertőzés kockázata is megnő. A levegő, amelyet belélegzünk, nedves, és így kedvez a „tócsacsírák” behatolásának, és alapos higiéniai gondozást igényel. A nyitott bőrsebek ugyanolyan veszélyeztetett belépési pontot jelentenek.

Ma már az is ismert, hogy a túl rövid antibiotikus terápiák vagy a rossz antibiotikumot tartalmazó terápiák kedveznek az ellenállások kialakulásának. Krónikus betegek tüdő a betegségek különösen a száraz csírákat veszélyeztetik. A tüdő saját védelmi rendszerével van ellátva, amely állandó vagy strukturális betegségek esetén gyengül.

A multirezisztens kórokozók közül a legismertebb az MRSA különösen, mivel a médiában is gyakran beszámolnak róla. Ez egy csíra Staphylococcus aureus, amely bőrcsíraként minden embert megtelepít, és csak akkor válik veszélyessé, ha sebeket gyarmatosít vagy például ellenállást fejleszt. Az M in MRSA a meticillin antibiotikumot jelenti, de ugyanúgy állhat a „multi” mellett is, mert általában ellenáll sok antibiotikumnak. Az AER-ek (vankomicin-rezisztens enterococcusok) további multi-rezisztenciát mutatnak.

Ezek a vankomicin antibiotikummal szemben rezisztens bélcsírák. Az ESBL (várható spektrumú béta-laktamáz) csoportja olyan csíra, amely egy bizonyos enzimet, a béta-laktamázt termel, amely például felülírja a penicillinek csoportját. Azonban kifejezetten e baktériumok ellen olyan gyógyszereket fejlesztettek ki, amelyek gátolják ezt a mechanizmust, és ezért egyes esetekben könnyen kontrollálhatók.

A Pseudomonas aeruginosa-t különösen féltik az orvosok, mivel ez súlyos betegségeket okozhat, és egyre inkább kialakul a rezisztencia. A fent említett csírákat ritkán már nem lehet antibiotikumokkal kezelni. Orvosi laboratóriumokban bizonyos vizsgálatokat lehet végezni annak kiderítésére, hogy az adott csíra melyik antibiotikumra még mindig érzékeny, és ezeket szükség esetén terápiában is fel lehet használni.