A szocializáció az érzelmi és gondolkodási mintákhoz való folyamatos alkalmazkodás a társadalmi közösségeken belül. A szocializációs elmélet szerint az emberek csak a szocializáció révén életképesek. A szocializációs problémák tehát mentális és pszichoszomatikus betegségeket okozhatnak, de tüneteik is lehetnek.
Mi a szocializáció?
A szocializáció a társadalmi közösségekben az érzés és gondolkodás mintáihoz való folyamatos alkalmazkodás. Minden embert befolyásolnak környezete érzelmei és gondolatai. Az emberi érzés- és gondolkodási minták alkalmazkodása a környezet mintáihoz a társadalmi normák internalizálásán keresztül történik. Ezt a folyamatot szocializációnak nevezzük. Így a szocializáció egyrészt a környezettel való társadalmi kötődés, másrészt a környezettel kölcsönhatásban a személyiség fejlesztése. Az egyén a környezetéből tanul, gondolkodási és cselekvési módja. Nincs más lehetőség rá, mert mindig olyan környezetben van. Ily módon ő is összehangolja magát vele. Az egyének tehát azt a tendenciát követik, hogy az akkor érvényes normák és értékek szerint viselkedjenek. Ha a szocializáció sikeres, az egyén internalizálja a környezet normáit, értékeit, reprezentációit és társadalmi szerepeit. A sikeres szocializáció megfelel a szubjektív és objektív valóság szimmetriájának. A fogamzás a valóság és a saját identitás tehát nem utolsósorban társadalmilag formált. Az 1970-es években interdiszciplináris szocializációs elmélet alakult ki. Számos forrás az életszakasztól függően különbözteti meg az elsődleges és a másodlagos és a harmadlagos szocializációt.
Funkció és feladat
A szocializáció a társadalmilag közvetített összesség tanulás feldolgozza és lehetővé teszi az egyén számára, hogy részt vegyen a társadalmi életben és részt vegyen annak fejlődésében. A folyamatot egész életen át tartó folyamatként kell érteni. A szocializáció tehát az emberi együttélés eredményeként jön létre, és az egyén társadalmi viszonyainak kialakításában fejezi ki magát. A szocializációhoz a személyes individualizációt összhangba kell hozni a társadalmi integrációval. Az ego identitás nem biztosítható más módon. A társadalmi környezet és a veleszületett egyéni tényezők kölcsönhatásba lépnek a szocializációban. Csak a szocializáció során alakulhat ki olyan ember szociálisan képes egyéniséggé, aki egész életében tovább fejlődik azáltal, hogy megbékél a saját életével. Mindenekelőtt az egyén egész életében fizikai és pszichológiai beállítottságaival foglalkozik. Ezt a belső valóságot igyekszik összehangolni a társadalmi és fizikai környezettel, és ezáltal a külső valósággal. Az elsődleges szocializáció az újszülötten zajlik, és jelöli a világba illeszkedés alapjait. Ez az első szocializáció egy élet- és világismerettel rendelkező alapvető felszerelést közvetít. Az emberi lény csak ezen alapfelszereltség révén nyerhet helyet a világon. A társadalmi környezetben történő dolgok szemléletmódjának internalizálása eleinte mindenekelőtt a szülők vagy a nevelést gondozó gondozók iránti alapvető bizalom eredménye. A másodlagos szocializáció során az egyénnek szembe kell néznie azzal a feladattal, hogy valamit létrehozzon az életéből. Megkezdődik a kapcsolat az elsődleges szocializációs környezeten kívüli világgal. Ettől kezdve a világ alvilágok sokaságára bomlik, és a tudás és a készség alakítja. A másodlagos szocializáció ilyesmiben kezdődik óvoda vagy az iskola. Innentől kezdve az egyénnek szerepspecifikus készségeket kell megszereznie az alvilágban való eligazodáshoz. A harmadlagos szocializáció felnőttkorban történik, és megfelel a társadalmi környezethez való állandó alkalmazkodásnak, és ezáltal új magatartásformák és gondolkodási minták elsajátításának. Az így elsajátított ismeretek és készségek a túlélést szolgálják a társadalomban.
Betegségek és rendellenességek
Szinte minden súlyos testi és lelki betegség társulhat szocializációs problémákkal. Egy betegség következtében az embert eldobják a pályáról, és nehezen tud beilleszkedni a társadalmi kontextusba. A szocializációs problémákkal járó betegségre példa ADHD. Ez egy olyan rendellenesség, amely az összes gyermek és serdülő körülbelül tíz százalékát érinti. A rendellenességnek néha súlyos következményei vannak a viselkedésre és a teljesítményre. A figyelem megtartása, a nyugtalanság, az instabilitás és az impulzív viselkedés nehézségei jellemzik a képet. Az érintett gyermekek és serdülők közül sokan szenvednek tanulás nehézségek és társadalmi problémák, például másodlagos szocializációs problémák. A szocializációs nehézségek azonban nemcsak számos betegség tünetei, hanem eredetileg kapcsolódhatnak is, különösen a mentális betegségekhez. Különösen az elsődleges szocializáció nehézségei lehetnek vezet a psziché számos betegségére. Például a megzavart vagy csalódott ősbizalom gyakran a mentális rendellenességek alapja. A csalódott alapvető bizalom miatt az egyének nehezen találják meg helyüket saját családjukban. Ez még nehezebbé teszi számukra, hogy megtalálják helyüket a világban a másodlagos szocializáció keretében. Ennek eredményeként függőségek vagy pszichózisok lehetnek. Ideális esetben az emberek boldogok a családban, és teret találnak az önfejlesztésre és az érzelmi szükségletek kielégítésére. Így amikor a gyerekek nő súlyos családi problémák mellett gyakran szenvednek személyes és interperszonális nehézségektől a diszfunkcionális családi struktúrák miatt.
