szalagok
Amikor a terapeuták vagy az orvosok „ragasztásról” beszélnek, akkor az öntapadó, rugalmas ragasztócsíkok (úgynevezett kinesiószalagok) felvitelét jelenti a bőrön. Hatásmódjukat még nem tudományosan tisztázták, de számos pozitív jelentés szól a tapasztalatokról. Abban az esetben peroneális íngyulladás, a ragasztás segíthet a boka ízület nagyobb stabilitást, enyhíteni fájdalom és csökkentse az esetleges duzzanatot.
A szalagok felvitelére különféle alkalmazási technikák léteznek. Ezért az alábbiakban csak egy lehetőséget írunk le. Az érintett személy egy kezelőpadon ül, hogy teljesen kinyújthassa a lábát, és az érintett oldal talpa túlnyúljon a pad végén.
Most az érintett személy maga felé húzza a lábujjait, hogy a külső boka derékszögben van, semleges helyzetben (90 °). Az első szalag egyik végével a készülék belsejéhez van rögzítve sarokcsont. Innentől kezdve a szalag a talp talpán keresztül húzódik a külső részig boka és a legfájdalmasabb pont felett (általában a külső boka felett) egyenesen felfelé a borjú külseje mentén. Húzás nélkül a szalag ki van simítva. A második szalagot keresztben helyezzük el a láb belsejében, és onnan visszahúzással ragasztjuk a sarok és a boka csontja köré.
Szakadt peroneális ín
A peroneális ín csak ritkán szakad meg. Ha mégis, akkor általában akut trauma következménye. Gyakran érinti a futókat vagy a futballistákat.
A peroneális ín azonban akkor is szakadhat, ha évek óta túlterhelt és korábban megsérült. Erős fájdalmak jelentkeznek, így az érintett személyek általában nem fordulhatnak elő. Ha a peronealis ín szakad, az orvosok megkülönböztetik, hogy ez vagy az ínon belüli hosszanti szakadás, az úgynevezett „Peroneal Tendon Split Syndrome”, vagy az ín kicsúszott a csúszócsapágyból.
Ez a megkülönböztetés döntő fontosságú a kezelés szempontjából, ezért az első lépés a mágneses rezonancia tomográfia (MRI) elvégzése. Ezzel a diagnosztikai eljárással a sérülés jól láthatóvá válik, és felmérhető a szakadás helye. Például a Peroneal Tendon Split szindróma leggyakrabban a külső boka szintjén jelentkezik, és általában a rövid fibula izom ínjét érinti.
Ha a sérülés friss, konzervatív terápiát lehet kezdeni. Ez főként a bokaízület egy alsóban láb-láb ortézis (Walker) legalább 6 hétig. A legtöbb esetben azonban a diagnózis késik, ezért műtétre van szükség.
