Szinonimák
A Brille név a késő közép-középnémet „berille” szóból származik, amely viszont a „berill” szóból származik. Ezek az 1300 használt vágott féldrágakő; sziklakristályok, amelyeket általában berillnek hívnak. Mint köznyelvi szinonimák, az olyan nevek, mintorr kerékpár ”vagy„ szemüveg ”kering.
Meghatározás
A szemüveg az ametropia korrekciójának segédeszköze. Használják a szem sérülések elleni védelmére is (hegesztés védőszemüveg, motorkerékpár-szemüveg, kerékpár-védőszemüveg), túlzott ingerlés (búvárszemüveg, napszemüveg, hó- és síszemüvegek), valamint a diagnosztikai és kísérleti területen is (Frenzel szemüveg, polarizációs szemüveg, piros-zöld szemüveg /vörös-zöld gyengeség, távcsőfunkciók, redőnyszemüvegek). Általában egy rögzített keretből vagy állványból és két lencséből áll, amelyeket különlegesen a rendeltetésének megfelelően csiszolnak és dolgoznak fel, és lencsének nevezzük, ha törésálló tulajdonságokkal rendelkeznek.
3,600 16 éves és idősebb ember felmérése szerint a megkérdezettek 40 százaléka szerint a szemüveg „saját személyiségét hangsúlyozza” vagy „sok embert érdekesebbé tesz”. A poharakat Olaszországban találták ki a 13. század végén. A szemüveg gyökerei azonban az ókorra vezethetők vissza.
Az egyik úttörő Archimedes matematikus és fizikus volt (Kr. E. 287–212). Ő találta fel a égő tükör, amellyel a legenda szerint római hajókat gyújtott fel. De még az ókori görögök is Kr.e. 2000 körül csiszolt kvarc- vagy üveggömböket állítottak elő, amelyeket fel lehetett használni az írás nagyítására, de csak ékszerként használták kardokhoz, szálkákhoz és ruházathoz.
Az optika nagy pillanata először 1240 körül következett be, amikor Ibn al-Haitam (965-1039) arab matematikus és csillagász munkáját latinra fordították. Az optika kincse, amely a látás, a fénytörés és a reflexió tanításával foglalkozott, már elérhető volt a kolostori könyvtárakban. Úttörő ötlete az volt, hogy optikai, csiszolt lencsével támassza alá a szemet.
Egy kolostorban az első „olvasókövet” valószínűleg szerzetesek vágták fel, és kijavították távollátás. Csak a 13. század második fele táján következtek olvasószemüvegek és szemüvegek. A szemüveg legrégebbi ábrázolása Tomasco di Modena portréján található.
1352 körül készült, és Hugo de Province bíboros látható szegecsszemüvegével (vasból, fából vagy szarvból készült szemüveg, amelyen még nem volt rögzítés a fej és egyszerűen a szemek előtt tartották). A 14. század második fele táján a szemüvegen átesett az első technikai újítás, és létrehozták a templomokkal ellátott szemüvegeket. Ebből a célból két állított poharat összekötött egy fából, vasból, bronzból, bőrből, csontból, kürtből vagy bálnacsontból készült íj vagy íj, középen pedig fűzőlyukkal, amely helyet adott egy láncnak, amely állítólag megakadályozta a szemüveg leesésétől.
A rések rugalmasabbá tették a hidat, és a szemüvegek jobban ültek a orr. A következő évszázadokban újabb és kényelmesebb ötletek kerültek előtérbe. Így különösen a 15. és 18. század közötti nők egy különösen egyedi típusú vizuális segédeszközt - az úgynevezett kupakos szemüveget (más néven homlokszemüveget) használtak.
Egy segédszerkezet megkönnyítette a mélyen ülő sapkához való rögzítését. Körülbelül ugyanebben az időben a monokli felfutást élt át. Már a 14. században felismerték gyakorlati alkalmazását, de különösen a 18. században követte a divatos irányzatot, amely a polgárságig folytatódott.
A kerek, egyetlen olvasóüveget az arc és a felső közé szorították szemhéj a szem előtt, és láncra erősítve gyorsan elrakható a mellényzsebben. Olyan találmányokról, mint a homlokszemüvegek, amelyekben a lencsék a homlokhoz rögzített fém karikáról lógtak le, a csuklós poharak, a szegecses üvegek továbbfejlesztése egy csuklós csatlakozással, a pince-nez, amelybe két lencse kapcsolódott egymáshoz vasból vagy rézből készült és a kapocsra szorított rugós íjjal orr hozzájárult a jobb látásmódhoz, az elején végül bevezetésre kerültek a cérnaszemüvegek, amelyekben a pince-nez orrra gyakorolt rendkívüli nyomását csökkentették azáltal, hogy fonalat kötöttek a fülek köré, és ezáltal biztos tartást kaptak az orr fájdalmas hídja nélkül századi. Századdal a fülvédők feltalálásáig.
Az oldalsó módon rögzített rudak az „időbeli szemüveg” nevet is megadták neki. Ezek a végéhez rögzített fémgyűrű segítségével optimálisabb illeszkedést értek el. Összességében 500 évbe tellett a fül mögé erősített szemüveg kifejlesztése.
Az újabb és újabb újítások napjainkban is növelik a viselési kényelmet. Új anyagok (műanyagok a váziparban, könnyűfémek, például titán) minimalizálják a szemüveg súlyát 15 gramm alá. A szemüvegek leggyakoribb alkalmazása az ametropia korrekciója a szem fénytörési hibája (refrakciós anomáliája) miatt.
Ennek oka vagy a szemgolyó rendellenes hossza (ún. Axiális ametropia) rövid-, ill. távollátás<p></p> távollátás vagy ritkábban a szaruhártya vagy a lencse rendellenes refrakciós értékei (úgynevezett refrakciós ametropia). Abban az esetben myopia, a szemgolyó túl hosszú a lencse fénytörő erejéhez képest. A párhuzamosan érkező fénysugarak kötegelve vannak a retina előtt, és homályos kép jön létre.
Az érintettek csak korlátozott mértékben vagy elmosódottan („elmosódottan”) láthatnak távol lévő tárgyakat. Ezzel szemben hiperópiában a szemgolyó túl rövid a lencse töréshatalmához képest, és a bejövő fénysugarak képe a retina mögé vetül. A közeli tárgyakat, például egy újság leveleit, homályosnak érzékelik.
Távollátás a presbiopia speciális formája. Az életkor növekedésével a a szem lencséje elveszíti rugalmasságát. Ez a közeli tárgyak homályos látását is eredményezi. A szem hibás látása mellett a lencse elvesztéséhez vezető különböző események (pl. Balesetek miatt) a szemüvegre is utalhatnak.