Mérési eljárás
Az ember testzsír-százalékát különféle mérési módszerekkel lehet meghatározni. A testzsír százalékát elvileg mechanikusan, elektromosan, kémiailag, sugárzással vagy térfogatmérési módszerrel lehet meghatározni. Nagyon egyszerű, de nem teljesen pontos mérési módszer a testzsír százalék mechanikus mérése kalipometriával.
Itt a test több pontján a bőrredő vastagságát úgynevezett tolómérővel mérik, ami nem más, mint egy hosszúságmérő eszköz. Ez a fajta mérés azonban nem alkalmas a testzsírszázalék abszolút meghatározására, mivel egyebek mellett az úgynevezett zsigeri zsír (zsigeri zsír) nincs meghatározva, és a módszer is nagymértékben függ a vizsgáztatótól. A testzsírskála alapján, amely az úgynevezett bioelektromos impedancia-elemzés elvén alapszik, elektromos mérési módszer áll rendelkezésre a testzsír százalékának meghatározására.
A testzsír meghatározása a testmérleg segítségével elektródák segítségével történik, amelyek úgy vannak felszerelve, hogy érintkezésbe kerüljenek a csupasz lábbal. Váltakozó áramot bocsátanak ki, és megmérik a szövettípusok eltérő víztartalmából eredő különféle ellenállásokat. Ez lehetővé teszi a testzsírszázalék hozzávetőleges kiszámítását.
A mérés azonban nagyon hibára hajlamos, és helytelen értékekhez vezethet, például egy kitöltés miatt hólyag. Ezenkívül a testzsírszázalék kémiai mérése is lehetséges a kén hexafluorid-hígítási módszer, de ez alárendelt szerepet játszik. A testzsír százalékának nagyon pontos mérése lehetséges a duplájával Röntgen abszorptiometria, más néven DXA.
Ez a módszer röntgensugárzáson alapszik. Ennek a mérési módszernek a hátránya, hogy a sugárterhelés a nagy pontosság ellenére sem maradhat megemlítetlen, a körülbelül 15 perces időtartam és körülbelül 40 eurós ár mellett. Végül két térfogatmérési módszert kell megemlíteni, a hidrodenzitometriát és a levegő elmozdulásának pletizmográfiáját, amelyek mind nagyon pontos eredményeket szolgáltatnak, és szinte ugyanazon az elven alapulnak.
A hidrodenzitometriában a testzsírszázalékot a víz kiszorításával határozzák meg. Ez a nagyon pontos mérési módszer azonban nagyon költséges és időigényes. A légkiszorítási pletizmográfia viszont lehetővé teszi következtetések levonását a test elmozdulásának százalékáról a levegő elmozdulása miatt.
Itt először a test sűrűségét határozzák meg a tömeg és a térfogat meghatározásával. A testzsír százalékát ezután a meghatározott sűrűség alapján lehet meghatározni. Ennek a vizsgálati módszernek az előnyei közé tartozik a rövid vizsgálati idő és az a tény, hogy a módszer nem veszélyes, így gyermekek és idős emberek számára is alkalmazható.
