Véralvadás

Bevezetés

Vér testünkben felelős többek között az oxigén cseréjéért és szállításáért, a szövetek és szervek tápanyagellátásáért és a hő átadásáért. Folyamatosan kering a testen. Mivel folyékony, biztosítani kell a módját a vér áramlás a sérülés helyén.

Ezt a feladatot az ún vér koaguláció. Az orvosi terminológiában a véralvadás más néven vérzéscsillapítás. Megakadályozza a nagyobb vérveszteséget a szervezetből.

Ez egy több reakcióból álló komplex folyamat, amelyben számos különböző tényező játszik fontos szerepet. Az elsődleges (sejtes) és a másodlagos (plazmatikus) véralvadás megkülönböztetése mellett a másodlagos véralvadás tovább oszlik belső (belső) és külső (külső) útra. Mindkettő különböző láncreakciókon keresztül vezet a véráramlás megállításához.

A trombociták elsősorban ebben a folyamatban vesznek részt. A belső véralvadás a plazmatikus véralvadás része. Stabil fibrinhálózat képződik, amely megállítja a vérzést.

Ehhez különféle tényezők aktiválása szükséges. Először a trombociták aktiválódnak. Ez az aktiválás a kapcsolat között zajlik vérlemezkék és egy negatív töltésű felület, amely általában készül kollagén vagy idegen anyag, például üveg (pl. vérmintavételkor).

Az aktivált vérlemezkék majd az inaktív XII faktorból az aktív állapotba való átalakulást okozza. Az aktív XII faktor most aktiválja a XI. Faktort, és így a koagulációs kaszkád lefut. Ez a kaszkád mindig ugyanazt a mintát követi.

Egyelőre a belső koaguláció utolsó tényezője a IX. Faktor, amely más tényezőkkel, például a VIII-mal együtt aktiválja ennek az alvadási útnak a végső szakaszát. Az aktivált faktorok X, V és kalcium alkotják a két aktivációs út közös végső szakaszát. Ez a komplex aktiválja a II-es faktort, amelyet trombinnak is neveznek.

Ez végül a fibrinogént fibrinné alakítja, amely ezt követően térhálósodik és fibrinhálózatot képez. Ebben a hálózatban a trombociták és szintén vörösvértesteket beleakad a véráramba. Így zárul le végül egy sérülés.

Az aktin és a miozin rostok összehúzódása a trombocitákban a seb további összehúzódását és a vérzés további leállítását okozza. Ez az elsődleges véralvadás része. A külső koaguláció alapvetően ugyanarra az eredményre vezet, mint a belső koaguláció.

Csak a koagulációs kaszkád aktiválása különbözik. Ha szövet vagy hajók károsodnak, az inaktivált III faktor aktiválódik. Ez az anyag a szövetben található, és végül aktiválja a VII-es faktort.

Az aktivált VII faktor végül komplexet képez kalcium, amely aztán aktiválja az X faktort. Így már a koaguláció közös végső szakaszában vagyunk. A fibrint végül több közbenső lépésben állítják elő.

Így, amint már leírtuk, néhány perc múlva a vérrög képződik, azaz a vér különböző sejtjeiből, például trombocitákból és vörösvértesteket. A fibrin állvány a seb bezárására és a vérzés leállítására szolgál. Ezért nem akadályozhatja a normális véráramlást, és egy bizonyos idő után újra lebomlik.

Ezt a folyamatot fibrinolízisnek hívják, és egy plazmin nevű enzim segíti elő. Ez az enzim szintén ellenőrzés alatt áll, és más anyagok gátolják, hogy megakadályozzák a túlzott fibrin oldódást. Különböző anyagok kölcsönhatásával a test biztosítja, hogy sérülések esetén a kisebb vérzéseket le lehessen állítani.