Vírusok

Meghatározás

A vírusok (egyes számban: vírus) a legkisebb, fertőző részecskék és paraziták, azaz élő szervezetek, amelyek gazdaszervezet nélkül nem képesek önállóan szaporodni. Átlagosan egy vírusrészecske mérete 20 és 400 nm között van, sokszor kisebb, mint az emberi sejtek vagy baktériumok vagy gombák.

A vírusok szerkezete

A vírusok szerkezete nem különösebben összetett. A vírusok legfontosabb összetevője genetikai anyaguk. Ez a vírusokban DNS (dezoxiribonukleinsav) vagy RNS (ribonukleinsav) formájában lehet jelen.

Ez a tulajdonság lehetővé teszi a DNS-vírusok megkülönböztetését az RNS-vírusoktól (vannak olyan úgynevezett retrovírusok is, amelyek az RNS-vírusok egyik alcsoportját képezik). A genetikai anyag lehet gyűrű vagy szál alakú belső vírus. Ha a vírus még nem ültette be magát egy sejtbe, akkor virionnak hívják.

Szinte minden esetben a genetikai anyagot kapszid veszi körül, amely a genetikai anyag védelmét szolgálja. Ez a kapszid sok azonos alegység (kapszomer) szerkezete, amelyek a következőkből állnak: fehérjék. Következésképpen a kapszidot gyakran fehérjehéjnak nevezik, a DNS-sel vagy az RNS-sel együtt nukleokapszidnak nevezik.

Ezenkívül egyes vírusokat egy további burkolat vesz körül, a vírus burkolat, amely egy lipid kettős rétegből áll, amelyben fehérjék és a glikoproteinek részben beágyazódnak. A glikoproteinek tüskés formában kiemelkednek a burkolatból, ezért "tüskének" is nevezik őket, az ilyen vírusokat burkoltnak nevezik. Ha hiányzik a vírusboríték, fel nem fedett vírusoknak hívják őket.

Ezenkívül egyes vírusoknak vannak más komponenseik is, de soha nem olyan sejtorganellákkal rendelkező citoplazma, mint az emberi, állati vagy növényi sejtekben, ami lehetővé tenné számukra a saját anyagcseréjüket. Mivel mindkettő mitokondrium és a riboszómák hiányoznak, a vírusok önmagukban nem képesek a fehérje bioszintézisére, és nem képesek saját energiát előállítani. Egy úgynevezett gazdasejtben kell fészkelnie, azaz például egy emberi sejtben, amelynek rendelkezésére áll a szükséges anyag. A vírus ekkor képes manipulálni a sejtanyagcserét oly módon, hogy alkalmazkodjon a vírus szükségleteihez, és ahelyett, hogy saját fehérjék, azokat a fehérjéket termeli, amelyekre a vírusoknak szükségük van a túléléshez.