Rövid áttekintés
- Kezelés: diéta, mozgás, viselkedésterápia, gyógyszeres kezelés, gyomorcsökkentés, elhízás kúra.
- Tünetek: Szokatlanul magas zsírfelhalmozódás a szervezetben, csökkent teljesítmény, légszomj, túlzott izzadás, ízületi és hátfájás, pszichés zavarok, zsírmáj, köszvény, vesekő, mint másodlagos klinikai tünet
- Okok és kockázati tényezők: genetikai hajlam, egészségtelen táplálkozási szokások, mozgáshiány, lassú anyagcsere, különböző betegségek, valamint gyógyszeres kezelés, pszichés és szociális tényezők
- Lefolyás és prognózis: Kezelés nélkül az elhízás progresszív betegség, amely nagy kockázatot jelent a másodlagos betegségekre, és rövidül a várható élettartam. Minél korábban kezdik a kezelést vagy gyógyulást, annál jobb a prognózis. Lehetséges következmények a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a különböző daganatos megbetegedések.
Mi az elhízás?
Az elhízás nem a gyenge karakterű emberek alakproblémája, hanem elismert krónikus betegség. A hormonális, táplálkozási és anyagcsere-betegségek csoportjába tartozik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Német Elhízás Társaság (DAG) az elhízást úgy definiálja, mint a zsírszövet felhalmozódását a szervezetben, amely meghaladja a normál szintet, és egészségkárosodást okoz.
Az elhízás, más néven elhízás, megterheli az egész szervezetet, ezért nagy a kockázata a másodlagos betegségeknek – a szívinfarktustól és a cukorbetegségtől a különféle rákos megbetegedésekig. Az a tény, hogy Németországban a férfiak és nők egynegyede elhízott, ezért komoly társadalmi probléma. Hiszen a férfiak 67 százaléka és a nők 53 százaléka túlsúlyosnak számít.
Elhízás gyermek- és serdülőkorban
Ha a gyermekek a pubertás előtt elhízottak, nagy a kockázata annak, hogy felnőtt korukban túlsúlyosak lesznek, és így korán különböző betegségek alakulnak ki.
Azonban nem csak az elhízás fizikai következményei okoznak problémát: a társadalmi kirekesztés és a gyermekkori zaklatás időnként a későbbi pszichés zavarokat is megalapozza, és tartósan befolyásolja a személyiségfejlődést.
A gyermek- és serdülőkori elhízásnak számos oka van. A genetikai hajlam mellett a mozgáshiány és a helytelen táplálkozás játszik nagy szerepet. A szülők gyakran olyan életmódot adnak át gyermekeiknek, amely elősegíti az elhízást.
Irányadó testtömeg-index (BMI)
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei szerint túlsúlyosnak minősül az a személy, akinek a testtömegindexe legalább 25, a BMI pedig 30 vagy annál nagyobb, súlyosan túlsúlyosnak (elhízottnak). A BMI-t úgy számítjuk ki, hogy a súlyt (kilogrammban) elosztjuk a magasság négyzetével (m2). Így például egy 180 cm magas személy 81 kilogramm súlyú túlsúlyos, 98 kilogramm elhízott lenne.
A BMI értéket a megfelelő testsúly státusz azonosítására használják, és így a különböző elhízás típusok feloszthatók.
BMI táblázat felnőtteknek
A preadiposity kifejezés az elhízás kifejezés szinonimája, és gyakran felcserélhetően használják, de nem általános. A preadipositást az elhízás előfutárának tekintik, és azt jelzi, hogy a 25-nél nagyobb BMI-vel rendelkező egyéneknél jelentősen megnövekszik az elhízás és annak következményeinek kockázata.
Itt a BMI-kalkulátor felnőtteknek
Ennek megfelelően a gyermekek és serdülők BMI-táblázata a következő:
- Túlsúly: BMI-százalék > 90-97
- Elhízás: BMI percentilis > 97 – 99.5
- Extrém elhízás: BMI percentilis > 99.5
Adipositas permagna
A 40-es BMI-től az orvosok elhízás permagnáról vagy 3. fokozatú elhízásról beszélnek. Az érintettek nagyon elhízottak, ezért életminőségük általában erősen korlátozott. Még a lassú járás vagy ülés is nehézkes számukra.
Különösen nagy valószínűséggel szenvednek másodlagos betegségekben, például cukorbetegségben és magas vérnyomásban, és csökken a várható élettartamuk. A legtöbb esetben az önbizalom megsérül az erős túlsúly következtében, az érintetteket pedig megbélyegzi környezetük.
A jelentős fogyás elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagyon elhízott emberek ismét egészségesebbek legyenek. A III fokozatú elhízásról bővebben az Adipositas permagna cikkben olvashat.
Melyek az elhízás különböző formái?
A nőknél viszont főleg a csípőn és a combon halmozódik fel a zsír. Ezért ezt a formát „körtetípusnak” vagy gynoid zsíreloszlásnak nevezik. Ezek a lerakódások kevésbé károsak az egészségre, mint az alma típusúak, bár mindkét forma fokozott egészségügyi kockázatot jelent az elhízás bizonyos mértéke felett.
Melyek az elhízás kezelési módjai?
Az elhízás kezelésére nem elég rövid távon csökkenteni a súlyt. A súlyos másodlagos betegségek elkerülése érdekében az elhízottaknak tartósan csökkenteniük kell súlyukat, és vissza kell állítaniuk az energia-anyagcserét a normális szintre.
Ahhoz, hogy az elhízás terápia hosszú távon sikeres legyen, az életmódbeli szokások messzemenő megváltoztatására van szükség. Az elhízás terápia mindig táplálkozási, mozgás- és viselkedésterápián alapul. E kezelési módszerek kombinációját az orvosok multimodális konzervatív terápiának (mmk) nevezik.
Táplálkozási terápia
Fontos a konkrét célok megfogalmazása. Például 500 kalóriát megtakarítani minden nap. Emellett figyelembe kell venni az étrend megváltoztatásának gyakorlati szempontjait is. Például a betegek megtanulják, mire kell figyelniük vásárláskor, és hogyan készítsenek változatos ételeket kis erőfeszítéssel.
Azoknál a betegeknél, akiknek az elhízás mellett cukorbetegségük is van, a táplálkozási terápiát általában cukorbetegség-tanácsadás kíséri.
Gyakorisoterápia
A testmozgás az elhízás kezelésének központi eleme. A hatékony fogyás érdekében a betegeknek hetente legalább 150 percnyi mérsékelt testmozgást kell végezniük, 1200-1500 kilokalóriát fogyasztva. A hangsúly általában az erő- és állóképességi sportokon van. Súlyos túlsúly esetén olyan sportágaknak kell lenniük, amelyek nem terhelik többletet az ízületekre és a csontvázra.
Viselkedésterápia
Sok túlsúlyos ember étkezéssel kompenzálja az olyan negatív érzéseket, mint a szomorúság, a frusztráció és a stressz. Nem könnyű elvetni az ilyen, évek vagy akár évtizedek alatt rögzült viselkedési mintákat.
A pszichoszomatikus gyógyászat és a viselkedésterápia segítségével a betegek új módokat találhatnak arra, hogy az egészségtelen viselkedést egészségesebb viselkedéssel helyettesítsék. Ezeket az elméleti ismereteket a gyakorlati gyakorlatok során konszolidálják és gyakorolják.
Ha ez az alapvető táplálkozás-, mozgás- és viselkedésterápia nem vezet a kívánt eredményre, vagy a túlsúly mértéke miatt nem kecsegtet kellő sikerrel, akkor gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozás, például gyomorszűkítés is szóba jöhet.
Kábítószer-kezelés
Sok vény nélkül kapható gyógymód azonban a legjobb esetben is drága és hatástalan, rosszabb esetben pedig veszélyes az egészségére. Beszéljen orvosával a fogyás ésszerű gyógyszeres támogatásáról.
Gyomorcsökkentés (bariátriai műtét)
Különféle módszerek léteznek a gyomor térfogatának csökkentésére. A gyomorszalag vagy gyomorballon megakadályozza, hogy nagyobb mennyiségű ételt egyen. Reverzibilisek – de kisebb hatásuk is van, mint a műtéti gyomorszűkítés (bariátriai műtét).
Egy egyszerű tubulus gyomrot sebészeti úton lehet létrehozni, vagy gyomorbypass-t, amely a vékonybél egy szakaszát is áthidalja, így az elfogyasztott mennyiségből kevesebbet szív fel a szervezet.
Németországban 40-es BMI-től vagy 35-ös BMI-től lehet gyomorcsökkentést kérni, ha másodlagos betegségeket, például cukorbetegséget is hozzáadnak. Erről a témáról bővebben a Gyomorcsökkentés című cikkben olvashat.
Az elhízás gyógymódja
Az elhízás kúra céljai és összetevői megfelelnek az alapterápiaénak: étrendi változtatások, sportprogram és viselkedésterápiás intézkedések. Az elhízás kúra keretében azonban sokkal intenzívebb kezelésre kerül sor. Sok beteg könnyebbnek találja életmódbeli szokásainak megváltoztatását is más környezetben.
Az elhízás gyógyítását általában rehabilitációs klinikák vagy speciális elhízási klinikák végzik. Fekvő- és járóbeteg ajánlatok egyaránt vannak. A kúrát orvossal együtt kell kérni. A kúra követelményeiről és a kérelem benyújtásáról az Adipositas-Kur cikkben olvashat.
Túlsúly vagy elhízás jelei
Fő tünet kóros zsírfelhalmozódás
Az elhízás fő tünete a zsírlerakódások túlzott felhalmozódása a szervezetben. Már csak a puszta súly miatt is megterhelik a testet. A megnövekedett terhelés hatására a szervezet több oxigént és tápanyagot igényel.
Ráadásul a zsírraktárak nem pusztán zsírraktárak. Hírvivő anyagokat termelnek, amelyek negatívan befolyásolják az anyagcserét és sok más testi funkciót.
Korlátozott fizikai teljesítmény
A túlsúly különösen megterheli a szívet és a keringési rendszert. Ennek eredményeként az alacsony fizikai megterhelés is néha megerőltető vállalkozás. Ez egyrészt a súlyterhelésnek köszönhető, hanem annak is, hogy összességében több vér áramlik át a szöveten.
Mivel minden fizikai tevékenység nagyon megerőltető a súly miatt, és kényelmetlen a légszomj miatt, sok elhízott ember ódzkodik a fizikai megterheléstől. De éppen a testmozgás hiánya az, ami néha az elhízás fő oka. Az érintettek gyakran a mozgáshiány és a súlygyarapodás ördögi körébe kerülnek, ami egyre felfelé hajtja a súlyukat.
Ízületi kopás
Az elhízástól a szív- és érrendszeren kívül leginkább a mozgásszervi rendszer szenved. Az ízületek nagy terhelése miatt idő előtt elhasználódnak. Ennek során a finom porcréteg a különböző ízületekben fokozatosan megsemmisül, és nem javítható (arthrosis). A térd-, csípő- és bokaízületek különösen gyakran érintettek. Az elhízás gyakran a csigolyatestek közötti porckorongok idő előtti kopásához is vezet, és így néha porckorongsérvet (porckorongsérv) okoz.
Fokozott izzadás (hiperhidrosis)
Reflux (gyomorégés)
Sok esetben a hasüregben lévő zsírraktárak folyamatosan nyomják az emésztőszerveket, például a gyomrot. A savas gyomornedv ezután visszaszorul a nyelőcsőbe, ahol gyomorégést okoz. Hosszú távon a savas támadások megváltoztatják a nyelőcső sejtjeit: Barrett-nyelőcsőnek nevezett állapot alakul ki, amely valószínűleg rákhoz vezethet.
Alvási apnoe
Az alvási apnoe szindrómában (SAS) szenvedők alvás közbeni légzési szünetektől szenvednek. Ennek az állapotnak a leggyakoribb formáját obstruktív alvási apnoe szindrómának (OSAS) nevezik. Ilyenkor alvás közben a felső légutak izmai meglazulnak. Ez akadályozza a normál légzés légáramlását, és rossz az alvás minősége. Ez gyakori a súlyosan túlsúlyos embereknél.
Az alvási apnoéban szenvedők gyakran nagyon fáradtak és nem koncentrálnak. Az alvás közbeni pihenés hiánya is megterheli a pszichét.
Varicose veins (varicosis) és trombózisok
Egyelőre nem világos, hogy az elhízott emberek miért hajlamosabbak a varikózisra. Az elhízottak viszonylag gyengébb kötőszövete lehet az oka. A kutatók azt is gyanítják, hogy a zsírsejtek számos hírvivő anyagot szabadítanak fel, amelyek gyengítik a vénák érfalait.
Pszichológiai problémák
Az elhízott embereket gyakran megbélyegzik súlyuk miatt. Felmérések szerint a németek kétharmada úgy gondolja, hogy az elhízás oka a testmozgással kapcsolatos lustaság és a túlevés. A legtöbb válaszadó azt feltételezte, hogy az elhízás saját maga okozta. Az érintettek a mindennapi életben gyakran szembesülnek ezekkel az átfogó értékelésekkel. Lehetséges következmények a szociális visszahúzódás és esetleg a megnövekedett komfortevés.
Az elhízás egyéb klinikai tünetei
- Epekövesség (cholecistolithiasis): Az elhízás az epekő kialakulásának egyik legfontosabb kockázati tényezője. Az elhízott emberek koleszterinszintje gyakran magas. Amikor a koleszterin kikristályosodik, epekövek képződnek, amelyek néha görcsös hasi fájdalmat (kólikát) okoznak. A koleszterin kövek a legelterjedtebb epekövek az iparosodott országokban.
- Köszvény (hiperurikémia): A vér húgysavszintje gyakran emelkedik az elhízással. Amikor a húgysav a vérben meghaladja a kritikus koncentrációs küszöböt, kikristályosodik. A húgysavkristályok ezután lerakódnak az ízületekben, ahol köszvényes rohamot okoznak, amely a gyulladás következtében nagy fájdalommal jár.
Okai és kockázati tényezők
Számtalan egyéni tényező van, amely jelentősen befolyásolja az anyagcserét és ezáltal az egyéni energiamérleget és testsúlyt. Ide tartozik a genetikai felépítés, az anyai táplálkozás a terhesség alatt és a hormonok. Ezért annak, aki túlsúlyos, nem kell feltétlenül többet ennie vagy kevesebbet mozognia, mint egy karcsú embernek.
Az elhízás okai messze túlmutatnak a túl sok étkezésen és a túl kevés testmozgáson. Úgy tűnik, hogy számos tényező befolyásolja és erősíti egymást. A pontos mechanizmusok még nem teljesen ismertek. Azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a betegség folyamata hajlamos önálló életre kelni: Minél kifejezettebb az elhízás, a szervezet annál makacsabban védekezik a felesleges kilók ellen.
Étkezési viselkedés (táplálkozási elhízás)
Egyes kutatók azzal is érvelnek, hogy nem a teljes kalóriamennyiség a meghatározó az elhízás kialakulásában, hanem az étrend összetétele. Például, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajok kevésbé hizlalnak, mint a telített zsírok. Vagy hogy az édesség zsírosabbá tesz, mint az ugyanannyi kalóriatartalmú zöldség.
Megint más hipotézisek azt állítják, hogy az étkezések közötti hosszabb szünetek, amikor a szervezetnek van ideje újra csökkenteni az élelmiszerraktárakat, elősegítik a karcsúsodást vagy annak megőrzését. Azok az emberek, akik gyakran esznek valamit az étkezések között, nagyobb valószínűséggel híznak azonos kalóriabevitel mellett. A szakértők ezért legalább négy kalóriamentes órát javasolnak az étkezések között.
Mozgáshiány
Nem csak az aktuális mozgásmennyiség a döntő: aki keveset mozog, annak kisebb az izomtömege. Az izmok még nyugalomban is több energiát fogyasztanak, mint például a zsírszövet. Ha csökken az izomtömeg, csökken az alapanyagcsere, vagyis a szervezet nyugalmi energiaszükséglete is.
Problémás, hogy a közösségi hálózatok különösen arra csábítják a fiatalokat, hogy virtuális barátaikkal ülve töltsék a napot, ahelyett, hogy ténylegesen megerőltetnék magukat vagy sportolnának.
Egyre több felnőtt választ olyan életmódot, amely hajlamossá teszi őket az elhízásra: sok munkavállaló idejének nagy részét a számítógépe mellett tölti. A kerékpározást és a gyaloglást felváltotta az autózás vagy a tömegközlekedés, a lépcsőzést pedig sok helyen megszüntették a mozgólépcsők és a liftek.
Anyagcsere
Ezzel szemben vannak nagyon karcsú emberek is, akik sokat esznek – anélkül, hogy sok testmozgást végeznének ennek kompenzálására.
Az elhízott emberek kevesebb hőenergiát is veszítenek a bőrük alatti szigetelő zsírréteg miatt. Ezért viszonylag kevesebb energiát kell hővé alakítaniuk, ami azt jelenti, hogy kevesebb kalóriát égetnek el.
A környezet alakítja az étkezési magatartást
Az étkezési szokások gyermek- és serdülőkorban jelentősen átalakulnak. Egyre több gyermek nem tanulja meg az étel helyes kezelését sem otthon, sem az iskolában. Például az édességekhez való ellenőrizetlen hozzáférés megzavarja az éhségérzet és a táplálékfelvétel természetes ritmusát: ennek következtében a gyerekek és a serdülők folyamatosan esznek.
Genetikai okok
Az elhízás kialakulásában a gének játszanak nagy szerepet: az ikervizsgálatok eredményei szerint az elhízás az esetek mintegy 40-70 százalékában genetikai okokra vezethető vissza.
Jelenleg azonban még nem világos, hogy valójában hány gén vesz részt az elhízás kialakulásában, és milyen módon. Körülbelül 100 olyan gént ismerünk eddig, amelyekről feltételezik, hogy túlsúlyhoz és elhízáshoz kapcsolódnak.
Különösen az „FTO-gén” áll az elhízással kapcsolatos kutatások középpontjában. Úgy tűnik, hogy a gén részt vesz az étvágy szabályozásában. Az ebben a génben mutációval rendelkező emberek csak késéssel telnek meg, és ezért könnyebben híznak.
Epigenetikus programozás
Nemcsak maguk a gének vannak nagy hatással a testsúlyra, hanem az is, hogy mennyire aktívak a szervezetben. Sok gén még teljesen el van némítva, és egyáltalán nem használják őket.
Többek között a gének már az anyaméhben is hatással vannak. Ha az anya túlsúlyos, vagy terhességi cukorbetegségben szenved, a gyerekek gyakran nagynak és túl nehéznek születnek. Ilyenkor magas az elhízás kockázata, mert a szervezet hozzászokott a túlzott táplálékhoz. A gyermek egész életében hajlamos a túlevésre. Ráadásul a szervezete elviseli a magasabb vércukorszintet.
Betegségek, mint az elhízás okai
Bizonyos betegségek és gyógyszerek is elősegítik a súlygyarapodást és így az elhízást. A szakértők ezután másodlagos elhízásról beszélnek.
- Policisztás petefészek-szindróma (PCOS): A fogamzóképes korú nők körülbelül XNUMX-XNUMX százaléka rendelkezik ezzel a cisztás petefészek-betegséggel. A PCOS jellemzői a cikluszavarok és az elhízás.
- Cushing-kór (hiperkortizolizmus): Ebben a rendellenességben a mellékvesék természetellenes mennyiségű kortizont választanak ki a vérbe. Ha a vérszint tartósan megemelkedik, a kortizon hormon súlyos súlygyarapodást okoz, különösen a törzsön ("truncal elhízás").
- Pajzsmirigy alulműködés: Pajzsmirigy alulműködésben a T3 és T4 pajzsmirigyhormonok nem termelődnek megfelelő mennyiségben. Többek között szabályozzák az energia-anyagcserét, amely a normálnál alacsonyabb, ha T3 és T4 hiányos.
- Genetikai szindrómák: a Prader-Willi-szindrómában (PWS) vagy a Laurence-Moon-Biedl-Bardet-szindrómában (LMBBS) szenvedők gyakran rendkívül elhízottak.
- Mentális betegség: A depresszióban vagy szorongásos zavarban szenvedők emellett gyakran szenvednek elhízással is. Az étkezés rövid távú megkönnyebbülésként szolgál a psziché számára. A pszichológiai stressz viszont fokozódhat a testsúly növekedésével, aminek következtében a betegek még többet esznek, hogy újra jobban érezzék magukat.
- Falási zavar: A mértéktelen evési zavar, amelyben a szenvedők ismétlődően falásszák, időnként jelentős súlynövekedést is okoz.
Gyógyszerek
Egyes gyógyszereknek az a nem kívánt mellékhatása, hogy serkentik az étvágyat vagy fokozzák a vízvisszatartást. Ezek a gyógyszerek a következők:
- Antihisztaminok (allergia elleni gyógyszerek).
- Pszichotróp gyógyszerek, például antidepresszánsok és antipszichotikus gyógyszerek.
- Kortizon hosszú távú és/vagy nagy dózisú használatra.
- Vérnyomás elleni gyógyszerek, különösen béta-blokkolók
- Antiepileptikumok, például valproinsav és karbamazepin
- Migrén elleni gyógyszerek, például pizotifen, flunarizine vagy cinnarizine
Kockázati tényező a haskörfogat
Alapszabály, hogy nőknél a 80 cm-nél nagyobb, férfiaknál pedig 94 cm-nél nagyobb haskörfogat számít kockázatosnak. Ez többek között növeli a stroke és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Nőknél 88 cm-nél, férfiaknál 102 cm-nél nagyobb haskörfogatnál a kockázat még jelentősen megnő.
Vizsgálatok és diagnózis
Ha megnövekedett testsúlya miatt kellemetlen érzéseket érez, vagy ok nélkül hízik, először kérje ki háziorvosa tanácsát. Először az úgynevezett anamnézis interjúban tesz fel néhány kérdést, hogy leszűkítse a lehetséges okokat:
- Mióta vagy túlsúlyos?
- Korábban voltak problémáid a súlyoddal?
- Továbbra is hízol?
- Vannak testi panaszai, mint például hátfájás, térdfájdalom vagy légszomj?
- Rendszeresen edz?
- Van-e valamelyik családtagnak (szülőnek, testvérnek) problémája az elhízással?
- Szed rendszeresen gyógyszert?
A testtömeg-index meghatározása
Az orvos meghatározza az elhízás mértékét először a testtömeg-index kiszámításával.
Mivel a BMI csak irányérték, és kezdeti jelzést ad az esetleges elhízásról, az orvos általában olyan egyéb méréseket is végez, amelyek egyértelműen csökkentik az elhízás mértékét és a másodlagos betegségek kockázatát. Ide tartozik például a derék- és csípőkörfogat.
Vérvétel
Az elhízott emberek vérzsírszintje gyakran emelkedett. Ezért az orvos emellett megvizsgálja a koleszterin és a triglicerid értékeket.
A máj is gyakran szenved súlyos elhízás esetén. A májértékek tájékoztatást adnak erről.
Ha felmerül a gyanú, hogy az elhízás hormonális lehet, az orvos különféle hormonokat határoz meg a vérben, például pajzsmirigyhormonokat.
Kardiológiai vizsgálatok
- A szív ultrahangja (echokardiográfia)
- EKG nyugalomban és fizikai stressz alatt
- Szívkatéterezés, például szívkoszorúér-betegség, szívelégtelenség vagy billentyűhiba alapos gyanúja esetén
Gyermek- és serdülőkori vizsgálatok
Ebben a korban az elhízás első kapcsolati pontja a gyermek- és serdülőorvos. Ez a személy tisztázza, hogy szükséges-e beutaló egy elhízási központba. Az orvos a BMI-t is használja a gyermekek és serdülők elhízásának meghatározására. Az életkor és a nem azonban szerepel a számításban (BMI-százalék). Ezért a felnőttek BMI-kalkulátora nem alkalmazható gyermekek BMI-jének kiszámítására.
A betegség lefolyása és a prognózis
Következményes betegségek
Ennek a krónikus, csendes gyulladásnak az egyik lehetséges következménye a 2-es típusú cukorbetegség, amely főleg túlsúlyos embereknél fordul elő. Az érelmeszesedés is gyakori az elhízott embereknél. Másrészt az érelmeszesedés okozza a két vezető halálokot világszerte: a szívrohamot és a stroke-ot.
Ezenkívül a különböző rákos megbetegedések gyakrabban fordulnak elő elhízott embereknél. Különösen erős kapcsolat van az elhízás és a mellrák, valamint más rákos megbetegedések között, mint például a vastagbélrák, a nyelőcsőrák, a vesesejtes rák, a méhrák és a hasnyálmirigyrák.
Megelőzés
Az ember túlsúlyossá vagy elhízottá válik, ha hosszú távon több energiával látja el szervezetét, mint amennyit elfogyaszt (pozitív energiamérleg). A táplálékfelvétel és a testmozgás ezért két olyan tényező, amely befolyásolhatja a súlyt.
Az elhízás kialakulása már megfelelő fizikai aktivitással és kiegyensúlyozott táplálkozással megelőzhető. Például azoknak az embereknek, akiknél fokozott az elhízás kockázata, mérsékelten kell fogyasztaniuk az édességeket, a magas zsírtartalmú ételeket és rágcsálnivalókat, valamint az édesített italokat. Ehelyett a rendszeres étkezés előnyös. A szakértők három főétkezést és legfeljebb két uzsonnát javasolnak. Ha megéhezik az étkezések között, jó választás lehet a gyümölcsből és zöldségből álló falatkák.
A cukrozatlan tea és a víz ideális italok, mivel nem tartalmaznak további cukrot. Igyál eleget, és mindenekelőtt igyál étkezés előtt. Gyakran az étvágynak vagy éhségnek vélt egyszerűen szomjúság. Gyermekek és serdülők esetében a szakértők határozottan azt tanácsolják, hogy ne kényszerítsék őket arra, hogy mindig ürítsék ki a tányérjukat. Gyakran túl nagy adagokat is kapnak. Inkább tálaljon kisebb ételeket, és ha szükséges, adjon hozzá egy kicsit többet.
Más kiváltó tényezők, mint például a stressz vagy a betegségek viszont nem olyan könnyű ellensúlyozni. Ezeknek a kiváltó okoknak az azonosítása gyakran nehéz, és általában csak orvosi javaslattal lehetséges. Ezért, ha gyanúja van, kérdezze meg háziorvosát.
