A tanulmányok azt állítják, hogy kiderült, hogy egy személy átlagosan 24 évet tölt alvással. Különösen a hideg őszi és téli időben gyakran fáradtnak érezzük magunkat. De honnan származik ez a fáradtság és mi az oka?
Köztudott, hogy az újszülötteknek sokkal több alvásra van szükségük, mint a felnőtteknek - naponta akár 16 órát is alszanak, tehát úgymond tartósan fáradtak. Nekünk felnőtteknek általában napi 8 óra alvás elég, bár ez a 8 óra nagyon gyakran elmarad. A fáradtság a test jele annak megértésére, hogy pihenésre van szüksége, és megkímélni akar.
A fáradtság az alváshiány következménye. Alvás közben a test végül egyfajta hibernált állapotba kerül, amelyben csak az alapvető folyamatok játszódnak le: alvás közben nincs szükség az izomaktivitásra, mivel függőleges helyzetben van, vagy látni kell. Ez az állapot segíti a testet, hogy regenerálódjon és erőt nyerjen a következő napra.
Az alvás és a fáradtság szorosan kapcsolódik a tobozmirigy hormonjához vagy az „epifízishez”. A tobozmirigy a hátsó rész mélyén található agy és termeli a hormont melatonin. Azonban, melatonin csak sötétben szabadul fel, vagyis amikor sötét helyiségekben vagyunk, vagy amikor - mint ősszel - kint gyorsabban sötétedik.
A test tudja, hogy egy magas melatonin az elengedés azt jelenti, hogy leszáll az éjszaka, fáradtság támad és elalszol. Hajnali 3 körül a melatoninszint végül eléri a maximumot, a reggeli órákban a koncentráció ismét csökken. Nem csoda, hogy a sötét téli hónapokban gyorsabban elfáradunk!
De a műszakos munkavállalóknak és a törzsutasoknak (kulcsszó: jet lag!) Is küzdeniük kell a melatoninnal. Végül is a test szándékosan teljesen aszinkron módon viselkedik a szokásos melatonin-felszabadulással szemben. A főként a fáradtságért és az alvásért felelős melatonin mellett számos más oka is felmerülhet a túlzott fáradtságért.
