Hogyan működik a lozartán
Az úgynevezett AT1-inhibitorok („sartans”) képviselőjeként a lozartán blokkolja az angiotenzin II hírvivő anyag dokkolási helyeit az érfalakon. Emiatt az érszűkítő hírvivő már nem tudja továbbadni a hatását – az erek kitágulnak, a vérnyomás lassan csökken.
A sartánok, mint például a lozartán, szintén elnyomják a szív- és veseszövet nemkívánatos szerkezeti átalakulását a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) túlaktiválódása következtében. Az ún. ACE-gátlókhoz hasonlóan tehát a szívinfarktus után, szívelégtelenség és krónikus veseelégtelenség esetén szokásos gyógyszerként szolgálnak.
A RAAS segítségével a szervezet kifinomult rendszerrel rendelkezik a vérnyomás szabályozására: ha több energiára van szüksége, a vérnyomás automatikusan megemelkedik. A nyugalmi fázisokban viszont lefelé szabályozzák. Ha ez a rendszer megszakad, az megnövekedett vérnyomáshoz vezethet. Az érintettek általában nem veszik észre, és fokozatosan rosszabbodik.
Különösen a kis ereket, például a szemben és a vesékben található ereket károsítja a folyamatosan megnövekedett nyomás. Ha a magas vérnyomást hosszú ideig nem észlelik és kezelik, annak súlyos következményei lehetnek, például látásvesztés és veseműködési zavarok.
Felszívódás, lebontás és kiválasztódás
Szájon át (orálisan) történő felszívódás után a hatóanyag csak részben szívódik fel a bélből a vérbe. A szervezetben való eloszlás után a májban lebomlik. Többek között ez olyan bomlásterméket állít elő, amely még mindig vérnyomáscsökkentő hatással bír.
Körülbelül két órával a bevétel után (hét óra a bomlástermék esetében) a hatóanyag fele lebomlik. A bomlástermékek a vesén keresztül ürülnek ki.
Mikor kell alkalmazni a lozartánt?
A lozartán alkalmazási területei (javallatai) a következők:
- A magas vérnyomás (hipertónia)
- Vesebetegség magas vérnyomásban vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél
- Krónikus szívelégtelenség (krónikus szívelégtelenség)
- A stroke kockázatának csökkentése magas vérnyomásban és bal kamrai hipertrófiában (a bal kamra megnagyobbodásában) szenvedő betegeknél
Hogyan kell alkalmazni a lozartánt
A hatóanyagot általában tabletták formájában adják be. A szervezetben történő gyors lebomlása miatt szükségessé válhat a lozartán napi kétszeri bevétele. Ez egyenletes hatást biztosít. A napi egyszeri adagolás azonban gyakran elegendő.
A szokásos adag 12.5 és 100 milligramm között van naponta, és nem haladhatja meg a 150 milligrammot. Gyermekek, serdülők és veseelégtelenségben szenvedő betegek csökkentett adagban részesülnek.
Milyen mellékhatásai vannak a lozartánnak?
Alkalmanként (a kezeltek kevesebb mint egy százalékánál) gyomor-bélrendszeri panaszok, szívdobogásérzés lép fel a gyógyszer szedése következtében.
A mellékhatások nagyon jól behatárolhatók, ha az orvos szoros figyelemmel kíséri a kezelést.
Mit kell figyelembe venni a lozartán szedése során?
Ellenjavallatok
A lozartán nem szedhető, ha:
- túlérzékenység a hatóanyaggal vagy a gyógyszer bármely más összetevőjével szemben
- súlyos májműködési zavar
- aliszkiren (vérnyomás elleni gyógyszer) egyidejű alkalmazása 2-es típusú cukorbetegségben vagy károsodott veseműködésben szenvedő betegeknél
- Terhesség a 2. vagy 3. trimeszterben (harmadik trimeszterben)
Kölcsönhatások
A lozartán más gyógyszerekkel egyidejű alkalmazása kölcsönhatásokhoz vezethet. Bizonyos gyógyszerek fokozhatják a lozartán vérnyomáscsökkentő hatását. Ezek közé tartozik többek között:
- egyéb vérnyomáscsökkentők (vérnyomáscsökkentők)
- triciklikus antidepresszánsok (például amitriptilin vagy imipramin)
Bizonyos fájdalomcsillapítók (például ibuprofén, acetilszalicilsav) csökkenthetik a lozartán hatását. Ezt a kölcsönhatást figyelembe kell venni, különösen veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. Egyidejű bevétele a veseműködés további romlásához vezethet.
A lozartán növelheti a vér káliumszintjét – különösen, ha bizonyos más gyógyszerekkel együtt alkalmazzák. Ilyenek például a kálium-megtakarító diuretikumok (például spironolakton, triamterén) és más olyan gyógyszerek, amelyek növelhetik a káliumszintet (például a heparin és a trimetoprim).
A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képesség
Mivel a gyógyszer bevétele után szédülés és keringési problémák léphetnek fel, különösen a kezelés kezdetén kell figyelni az egyén reakcióképességére. A betegek ezután kezelőorvosukkal együtt döntsék el, hogy továbbra is aktívan részt vehetnek-e a közúti forgalomban vagy kezelhetnek-e nehézgépeket.
Korhatár
A hatóanyagot Németországban és Ausztriában már engedélyezték hat éves kortól gyermekek számára. A testtömegükhöz igazodó csökkentett adagot kapnak.
Svájcban a lozartán alkalmazása gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél az előírás szerint nem javasolt.
Terhesség és szoptatás
Mint minden sartán, a lozartán is ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében, mivel az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek magzati rendellenességekhez vezethetnek.
Hogyan szerezzünk gyógyszert lozartánnal
A lozartánt tartalmazó gyógyszerek csak vényre kaphatók Németországban, Ausztriában és Svájcban.
Mióta ismert a lozartán?
A lozartán hatóanyagot 1995-ben engedélyezték az Egyesült Államokban a magas vérnyomás kezelésére. Ez volt az úgynevezett AT1 inhibitorok első képviselője.
A lozartán éppúgy ellensúlyozza a magas vérnyomást, mint a népszerű ACE-gátlók (kaptopril, enalapril, ramipril, lizinopril). Ezek azonban gyakran irritáló köhögést okoznak mellékhatásként, ami a lozartán és más sartanok esetében nem mondható el.
