Disszociatív zavar: leírás
A disszociatív zavar összetett pszichológiai jelenség. Egy elviselhetetlen élményre reagálva az érintettek kiüresítik az ezzel kapcsolatos emlékeiket, egészen addig, hogy kitöröljék saját identitásukat.
Az egészséges emberek „én”-jüket gondolatok, tettek és érzések egységeként érzékelik. A disszociatív zavarban a saját identitásról alkotott stabil kép megbomlik. Innen ered a disszociáció (lat. elválasztás, szétválás) kifejezés.
Az ilyen tudathasadás általában traumatikus élménnyel vagy súlyos konfliktusokkal jár. A disszociatív zavar gyakran más mentális rendellenességekkel, például depresszióval, skizofréniával vagy borderline személyiségzavarral egyidejűleg jelentkezik.
A legtöbb esetben a disszociatív rendellenességek először 30 éves kor előtt jelentkeznek. A nőket háromszor gyakrabban érintik, mint a férfiakat. Becslések szerint a lakosság 1.4-4.6 százaléka szenved disszociatív rendellenességben.
A disszociatív rendellenességek közé tartoznak a következő rendellenességek:
Disszociatív amnézia.
Ez a traumatikus eseményekhez kapcsolódó részleges vagy teljes memóriavesztésre utal.
Nagyon ritka esetekben a disszociatív amnézia az egész eddigi élet emlékezetének elvesztésével jár.
Becslések szerint a disszociatív amnézia kockázata egy életen át hét százalék.
Disszociatív fúga
Egy stresszes esemény hatására az érintett hirtelen elhagyja otthonát vagy munkahelyét, és új identitást vesz fel (fúga = menekülés). Már nem emlékszik előző életére (amnézia). Ha később visszatér régi életéhez, általában nem emlékszik távozására és a másik identitás közjátékára.
A szakértők becslése szerint ennek a disszociatív rendellenességnek az egész életen át tartó kockázata mindössze 0.2 százalék.
Disszociatív kábulat
Az érintett egyének keveset vagy egyáltalán nem mozognak, abbahagyják a beszédet, és nem reagálnak a fényre, hangra vagy érintésre. Ebben az állapotban nem lehet velük kapcsolatba lépni. Az ember azonban nem eszméletlen, mert az izmok nem petyhüdtek, és a szeme mozog. A disszociatív kábulat tünetei nem szervi problémákra, hanem pszichés stresszre vezethetők vissza.
Ritkán fordul elő disszociatív kábulat. A szakértők szerint ez a disszociatív rendellenesség a lakosság 0.05-0.2 százalékánál fordul elő egy életen át.
Disszociatív mozgászavarok
Például az érintett személyek már nem tudnak szabadon állni vagy járni, koordinációs problémáik vannak, vagy már nem tudnak artikulálni. Bénulás is lehetséges. A tünetek nagyon hasonlíthatnak a neurológiai rendellenességek tüneteire, ami megnehezítheti a diagnózist.
Disszociatív érzékenység és érzékszervi zavarok.
Disszociatív érzékenység és érzékelési zavarok esetén a normál bőrérzet vagy elveszik a test bizonyos területein, vagy az egész testen. Alternatív megoldásként az érintett egyének csak részben képesek érzékszervi észlelésre (például látnak, szagolnak, hallanak), vagy egyáltalán nem képesek erre.
A disszociatív mozgás-, érzékszervi és érzékelési zavarok gyakoriságát körülbelül 0.3 százalékra becsülik. A nők sajnos gyakrabban szenvednek ettől, mint a férfiak.
Disszociatív rohamok
A disszociatív rohamok olyan pszichogén rohamok, amelyeknek gyakran van egy adott szituációs kiváltó oka (pl. stresszhelyzet). Erősen hasonlítanak az epilepsziás rohamokra, de több szempontból is különböznek tőlük. Például késleltetett (elhúzódó) és lassú kezdetűek, míg az epilepsziás rohamokat a hirtelen fellépés jellemzi. Ezenkívül a disszociatív rohamokat nem kíséri memóriavesztés a roham időtartamára, az epilepsziás rohamokat igen.
Disszociatív identitászavar (többszörös személyiségzavar)
A disszociatív identitászavar a disszociatív zavar legsúlyosabb formája. „Többszörös személyiségzavarnak” is nevezik.
Az érintett személy személyisége különböző részekre oszlik. Mindegyik résznek megvan a saját egyéni memóriája, preferenciái és viselkedési mintái. Gyakran a különböző személyiségrészek nagymértékben különböznek egymástól. Nem is egyszerre jelennek meg, hanem váltakoznak – és semmit sem tudnak egymásról.
Sok esetben a disszociatív személyiségzavar súlyos bántalmazás eredménye.
A témáról bővebben a Többszörös személyiségzavar című cikkben olvashat.
Disszociatív zavar: tünetek
A disszociatív rendellenességek formájuktól függően és gyakran betegenként eltérően manifesztálódhatnak.
A disszociatív zavar tünetei ugyanannál a személynél is egyik pillanatról a másikra változhatnak. Súlyosságuk gyakran változó a napszaktól függően. Ezenkívül a stresszes helyzetek súlyosbíthatják a disszociatív rendellenességet.
A disszociatív zavar önkárosító viselkedéseken is megnyilvánulhat. Például egyes betegek vágásokat vagy égési sérüléseket okoznak magukon, hogy a disszociatív állapotból visszatérjenek a valóságba.
A disszociatív zavarok közös vonásai
Bár a különböző disszociatív rendellenességek tünetei igen változatosak, a memóriavesztéstől a fizikai tünetekig, két jellemzőjük van:
A Mentális Zavarok Nemzetközi Osztályozása (ICD-10) szerint a disszociatív rendellenességekben nincs olyan fizikai betegség, amely megmagyarázhatná a tüneteket. És meggyőző időbeli kapcsolat van a tünetek és a stresszes események vagy problémák között.
Disszociatív rendellenesség: okok és kockázati tényezők.
A disszociatív zavar általában traumatikus élettapasztalatok összefüggésében fordul elő. Az olyan súlyos stresszhelyzetek, mint a balesetek, természeti katasztrófák vagy bántalmazások, túlterhelik a pszichét. A disszociatív zavar tünetei a túlterhelésre adott stresszválasz.
A negatív tapasztalatoknak biológiai hatásai is lehetnek: A súlyos stressz megváltoztathatja az agy struktúráit. A kortizol stresszhormon túl sok mennyisége például károsítja a hippocampust, ami elengedhetetlen az emlékeinkhez.
A kutatók a disszociatív rendellenességekre való veleszületett hajlamot is feltételezik. A gének szerepe azonban még nem tisztázott egyértelműen.
A disszociatív zavarokat néha konverziós zavaroknak is nevezik, mivel a mentális tartalom átkerül a fizikaiba. Ezt a mechanizmust „konverziónak” nevezik.
Disszociatív zavar: a különböző formák okai
Az, hogy pontosan hogyan alakulnak ki a különböző disszociatív zavarok, kutatás tárgya. Például a tudathasadás (disszociáció) az amnézia és a fúga oka. A stresszes vagy traumatikus élmények ilyen módon tárolhatók úgy, hogy az érintett személy számára már nem férhet hozzá. A szakértők feltételezik, hogy ez egy védőmechanizmus. Ha a psziché nem tud feldolgozni egy helyzetet, mert az túlságosan fenyegető, akkor a disszociáció révén megkönnyebbül.
A többszörös személyiségzavar (disszociatív identitászavar) okának mindenekelőtt a gyermekkori bántalmazás súlyos tapasztalatait tartják. A különböző személyiségekre szakadás védelem az ilyen elviselhetetlen élmények ellen.
Disszociatív zavar: kockázati tényezők
A disszociatív rendellenességekre való hajlam fokozódik, ha a szervezet nem látja el kellőképpen mindazt, amire szüksége van. Ezért a disszociatív zavart kiválthatja az alváshiány, az elégtelen ivás vagy a testmozgás hiánya.
Disszociatív zavar: vizsgálatok és diagnózis
A disszociatív rendellenesség diagnosztizálásához fontosak azok a tünetek, amelyeket az érintett személy a kezdeti konzultáció (anamnézis) során jelent az orvosnak/terapeutának. Az orvos/terapeuta konkrét kérdéseket is feltehet, például:
- Hiányoznak életed bizonyos időszakainak emlékei?
- Néha úgy találja magát olyan helyeken, hogy nem tudja, hogyan került oda?
- Néha az a benyomása, hogy olyasmit tett, amire nem emlékszik? Például találsz olyan dolgokat az otthonodban, amelyekről nem tudod, hogyan kerültek oda?
- Néha úgy érzed, hogy teljesen más ember vagy?
Az anamnézis megbeszélése során az orvos/terapeuta speciális kérdőíveket vagy előre meghatározott beszélgetési irányelveket („diagnosztikai interjúkat”) is használhat.
Az interjú során az orvos/terapeuta figyelmet fordít a disszociatív rendellenesség lehetséges jeleire a betegnél. Például a terapeuta/orvos látogatása során fellépő gyakori memóriazavarok disszociatív rendellenességre utalhatnak.
Szerves okok kizárása
A disszociatív rendellenesség csak akkor diagnosztizálható, ha a tünetek organikus okai kizárhatók. Ennek oka, hogy az olyan tüneteket, mint a görcsrohamok, mozgászavarok vagy érzékszervi zavarok, például epilepszia, migrén vagy agydaganat is kiválthatja.
Emiatt az orvos ellenőrzi például a páciens látási, szagló- és ízlelőidegeit, valamint mozgásait és reflexeit. Egyes esetekben számítógépes tomográfia (CT) segítségével részletes keresztmetszeti képek is készülnek az agyról.
Kiskorúaknál az orvos többek között a rossz bánásmód vagy bántalmazás esetleges jeleit is keresi.
