Hogyan működik a rifampicin
A rifampicin antibiotikum hatékony a különböző baktériumtörzsek ellen. Gátolja egy bakteriális enzimet (RNS-polimeráz), amelyre a csíráknak szüksége van a létfontosságú fehérjék előállításához. Ennek eredményeként meghalnak. Az antibiotikum ezért baktériumölő (baktericid) hatású.
Mivel jól eloszlik a szervezetben – a rifampicinnek jó intracelluláris hatása is van – általában a testsejteken belül elhelyezkedő érzékeny kórokozók, például különféle mikobaktériumok kezelésére használják.
Felszívódás, lebontás és kiválasztódás
A rifampicin szájon át történő bevétel után könnyen felszívódik a bélből a véráramba. Ott a plazmafehérjék körülbelül 80 százalékához kötődik, és egyenletesen oszlik el a szervezetben. Különösen magas koncentrációk találhatók a tüdőben és az epében.
Körülbelül két-öt órával a bevétel után az antibiotikum fele elhagyta a szervezetet, főleg az epében (és így a székletben). Ez az eliminációs felezési idő hosszabb kezelési idővel lerövidül.
A rifampicint használják
- Tuberkulózis kezelése (más gyógyszerekkel kombinálva)
- Nem tuberkulózisos mikobaktérium okozta fertőzések kezelése (más gyógyszerekkel kombinálva)
- Lepra kezelése (más gyógyszerekkel kombinálva)
- Bizonyos nem mycobacteriális fertőzések kezelése (más gyógyszerekkel kombinálva)
- Brucellózis kezelése (tetraciklin antibiotikummal kombinálva)
- Meningococcus meningitis (meningococcus meningitis) megelőzése (profilaxisa)
Az, hogy a rifampicint mennyi ideig kell szedni (és esetleg milyen egyéb gyógyszerekkel együtt), a kérdéses fertőzéstől függ.
Hogyan kell alkalmazni a rifampicint
A hatóanyagot általában szájon át kell bevenni. A tuberkulózisos betegek testtömeg-kilogrammonként általában tíz milligramm rifampicint kapnak naponta egyszer. Más fertőzések esetén az adag általában hat-nyolc milligramm testtömeg-kilogrammonként naponta kétszer.
Milyen mellékhatásai vannak a rifampicinnek?
Mivel a májban jelentkező súlyos mellékhatások elsősorban egy korábban sérült szervben jelentkeznek, a májfunkciót a kezelés megkezdése előtt ellenőrizni kell. A májértékeket (például a májenzimeket) rendszeresen ellenőrizni kell a kezelés során.
A rifampicin további lehetséges mellékhatásai közé tartoznak a gyomor-bélrendszeri panaszok, a menstruációs ciklus zavarai, a bőrreakciók (például bőrpír, viszketés) és bizonyos vérsejtek (neutrofil granulociták és trombociták) átmeneti hiánya. Fáradtság, fejfájás, szédülés és étvágytalanság is előfordulhat.
Egyes betegeknél influenzaszerű tünetek jelentkeznek (különösen, ha rendszertelenül szedik az antibiotikumot, vagy ha megszakítás után újra elkezdik szedni).
A rifampicin minden testnedvet (vizelet, nyál, verejték, könnyek, széklet stb.) narancsvörösre színezhet.
Ha súlyos mellékhatásoktól szenved, vagy a kezelés során a fent említettektől eltérő tüneteket észlel, forduljon orvosához.
Mire kell figyelnem a rifampicin szedésekor?
Ellenjavallatok
A rifampicint nem szabad szedni, ha:
- súlyos májműködési zavar
- bizonyos HIV-ellenes hatóanyagokkal történő egyidejű kezelés (proteázgátlókkal, nem nukleozid reverz transzkriptáz gátlókkal vagy integrázgátlókkal)
- bizonyos hepatitis C elleni hatóanyagokkal történő egyidejű kezelés (nem strukturális protein 5A gátlókkal vagy polimeráz inhibitorokkal, a dasabuvirrel és a sofosbuvirrel)
- egyidejű kezelés vorikonazollal (gombaellenes szer)
- egyidejű kezelés kobicisztáttal (egyes antibiotikumok emlékeztető készítménye)
Kölcsönhatások
Veszélyes lehet más májkárosító gyógyszerekkel való kombináció és a rifampicin rendszeres alkoholfogyasztás mellett történő alkalmazása is.
Az antibiotikum erősen serkenti a májenzimek képződését. Ez hatással van a CYP enzimekre (például CYP3A4, CYP2, CYP2B, CYP2C), az UDP-glükuronozil-transzferáz 1A-ra (UGT1A) és a P-glikoproteinekre. Többek között ezek az enzimek biztosítják a különféle gyógyszerek lebontását – beleértve magát a rifampicint is. Az antibiotikum ezért felgyorsíthatja saját és más gyógyszerek lebomlását.
Ezért a rifampicin-kezelés megkezdése előtt kezelőorvosa nagyon gondosan megkérdezi Önt az Ön által szedett egyéb gyógyszerekről, hogy a kölcsönhatásokat a lehető legeleve elkerülje.
A rifampicin-kezelés során először kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, mielőtt bármilyen új gyógyszert szedne (beleértve a vény nélkül kapható és gyógynövénykészítményeket is), hogy a kérdéses gyógyszer alkalmas-e egyidejű alkalmazásra.
Korhatár
A rifampicin szükség esetén beadható csecsemőknek beállított dózisban.
Terhesség és szoptatás
A terhesség alatt fellépő akut tuberkulózis rifampicinnel kezelhető. Egyéb fertőzések esetén viszont kritikusan meg kell vizsgálni a használatát – lehetőség szerint célszerű más és jobban bevált antibiotikumra váltani.
A rifampicin a szoptatás alatti tuberkulózis kezelésére is a választott gyógyszerek egyike. Korábbi jelentések szerint nem jelent veszélyt a szoptatott csecsemőre, ha az anyát antibiotikummal kezelik. Egyes esetekben a csecsemők széklete vékonyabb, és ritkán hasmenése is előfordul.
Hogyan szerezzünk gyógyszert rifampicinnel
A rifampicin orális formában (például tabletta formájában) és infúziós oldat formájában kapható. Németországban, Ausztriában és Svájcban a hatóanyag minden adagolási formában csak receptre kapható.
Mióta ismert a rifampicin?
1957-ben antibakteriális anyagokat izoláltak a Streptomyces mediterranei gombából, és rifamicinnek nevezték el őket. Legismertebb képviselőjük a rifampicin.
