Mi a tetanusz oltás?
A tetanust a Clostridium tetani baktérium, pontosabban annak toxinja okozza. A kórokozó kisebb-nagyobb sebeken keresztül jut be az emberi szervezetbe, és két méreganyagot (bakteriális mérget) termel. Ezek egyike, a tetano-spasmin felelős a tetanusz tipikus tüneteiért. Az igazi veszélyt tehát nem maguk a baktériumok jelentik, hanem azok tetanusztoxinja.
Az aktív tetanusz elleni vakcina
Pontosan itt jön be az aktív tetanusz vakcina. Elvileg ez maga a bakteriális toxin, de legyengített formában. Az orvosok ezután a tetanusz toxoidról beszélnek. Ha a beteget ebben az állapotban injekciózzák be, akkor az immunrendszere kapcsolatba kerül a toxin „könnyű változatával”, és elkezd antitesteket képezni ellene.
Mivel azonban a befecskendezett toxin legyengült („méregtelenített”), nem okoz betegséget. Inkább a tetanusz elleni vakcina hatékony immunvédelmet vált ki a fertőző betegség ellen. Ha a veszélyes kórokozóval való tényleges fertőzés később következik be, az immunrendszer gyorsabban reagál, és különösen a tetanusz kórokozójának méreganyagait veszi fel. A beoltott személy tehát immunis a tetanuszbetegségre, és általában már nem betegszik meg.
A tetanusz elleni védőoltás a „méregtelenített” kórokozó toxint (toxoidot) tartalmazza, ezért is nevezik toxoid vakcinának.
A passzív tetanusz elleni oltás
Az aktív védőoltásokkal ellentétben a passzív oltásoknál az orvos kész antitesteket fecskendez be, amelyek a tetano-spasmin ellen irányulnak. Ezeket az úgynevezett tetanusz immunglobulinokat (tetanusz antitoxin) emberi vérből nyerik. Ezeket akkor alkalmazzák, ha a betegnek nyílt sérülése van, de nincs aktív védőoltás. Ha az érintett egyének ezután passzív tetanusz vakcinát kapnak, ez általában megelőzi vagy legalábbis jelentősen enyhíti a tetanusz tüneteit.
Bármely tetanusz vakcinát, legyen az passzív vagy aktív, izomba fecskendezik (intramuszkulárisan, im) a felkaron vagy a combon. Ezenkívül nyílt seb esetén az orvosok passzív tetanusz immunizálást adnak a seb szélein lévő izmokba.
Melyek a mellékhatások?
Sok más gyógyszerhez hasonlóan a tetanusz elleni immunizálásnál is léteznek: mellékhatások. Ezek azonban meglehetősen ritkák és az esetek túlnyomó többségében ártalmatlanok. A leggyakoribb mellékhatások a következők:
- Átmeneti kellemetlenség a gyomor-bél traktusban (hányinger, hasmenés)
- Fejfájás
- Láz
- duzzanat, bőrpír és fájdalom az injekció beadásának helyén
Mint minden oltásnál, a tetanusz elleni oltás után nem szabad közvetlenül nagy fizikai megterhelést vállalni, azaz legalább aznap ne végezzen nehéz fizikai munkát, ne sportoljon és lehetőleg kerülje az alkoholfogyasztást is az oltás napján. . A védőoltás mindig bizonyos mértékben megterheli a szervezetet.
Tetanusz elleni oltás terhesség és szoptatás alatt
A terhesség alatti tetanusz elleni oltást a szakértők biztonságosnak tartják – mind az anya, mind a születendő gyermek számára. Ha az anya még nem kapta meg az alapimmunizálást, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői még azt is javasolják, hogy a lehető legkorábbi védőoltást adják be, három-két és hat hónapos időközönként.
Az orvosszakértők sem látnak akadályt a szoptatás alatti tetanusz elleni oltásnak.
Hogyan kell beoltani az embert?
Az Állandó Védőoltási Bizottság (STIKO) kifejezetten ajánlja az aktív tetanusz elleni oltást minden korosztály számára. A védőoltás elvileg bármikor lehetséges, kivéve súlyos betegségek és magas láz esetén. Ennek az az oka, hogy ilyen körülmények között az immunrendszer legyengült, vagy már annyira elfoglalt, hogy nem tud megfelelő immunvédelmet kiépíteni a tetanusz toxin ellen. Az enyhe megfázás azonban nem akadálya az oltásnak, ahogyan azt gyakran tévesen feltételezik.
Az első lépés az úgynevezett alapimmunizálás. Korai csecsemőkorban kezdődik. A tetanusz elleni védőoltást általában az orvos a diftéria, a gyermekbénulás, a pertussis, a hepatitis B és a Haemophilus influenzae b (Hib) elleni standard oltásokkal együtt adja be. Ehhez az úgynevezett hatszoros oltáshoz a STIKO szakemberei jelenleg 2+1 oltási ütemtervet javasolnak – összesen három oltási adagból:
- Az élet második hónapjától az orvosok beadják az első tetanuszoltást (vagy hatszoros oltást).
- Négy hónapos korukban a gyermekek megkapják a második oltóadagot.
- Tizenegy hónapos korban az alapimmunizálás a harmadik tetanusz elleni oltással véget ér.
Nem minden oltóanyag engedélyezett a csökkentett 2+1-es oltási rend szerint. Ha csak ezek állnak rendelkezésre, az orvosok négyszer adják be a vakcinát (két, három, négy és tizenegy hónapban)!
A koraszülöttek (37. terhességi hét előtt születtek) mindig négyszer kapnak tetanusz elleni oltást (3+1 oltási rend). A fenti oltási időpontokon túl az orvos a harmadik élethónapban még egy alkalommal beadja a tetanusz elleni oltást – szintén a hat oltási program részeként.
Tetanusz emlékeztető oltás
Az átesett tetanusz fertőzés nem biztosít tartós immunvédelmet! A tetanusz elleni védőoltás ezért továbbra is fontos azok számára, akiknek már volt tetanusza.
Ne felejtsd el az erősítőt!
Bár az alapimmunizálás antitestek képződéséhez vezet, rendszeres időközönként frissíteni kell. Ha a tetanusz elleni védőoltást csecsemőkorban adták be, az oltásvédelmet egy-egy injekcióval frissítik az ötödik-hatodik életévben, valamint a kilencedik és a 16. életév között. A vakcina elleni védettség megőrzése érdekében a felnőtteket is tízévente újra be kell oltani.
Diftéria, szamárköhögés és tetanusz: emlékeztető oltás gyűjtőcsomagban
Az ötödik életévben az emlékeztető oltást diftéria és pertussis elleni oltással kombinálva adják. A következő serdülőkorú emlékeztető oltást az orvosok négyszeres oltásként adják be tetanusz, diftéria, gyermekbénulás és pertussis ellen.
Felnőtteknél a tetanusz-diphtéria kombinált oltás (Td-oltás) a legjobb az emlékeztető védelemre tízévente. A STIKO szakértői azonban azt tanácsolják, hogy a felnőttek egyszer kapják meg a tetanusz, diftéria és pertussis elleni hármas kombinált vakcinát (Tdap vakcináció).
Valóban hasznos a tetanusz elleni védőoltás?
A tetanusz világszerte elterjedt, Németországban meglehetősen ritka. Ennek oka olykor a jó életkörülmények és a higiénés körülmények, de mindenekelőtt a magas tetanusz elleni oltási arány. De a jó orvosi ellátás ellenére még ebben az országban is vannak halálesetek. A megbetegedések száma azonban tovább csökkent, ahogy a vakcinázás egyre elterjedtebbé vált – összehasonlításképpen 100 előtt jóval több mint 1970 tetanuszos eset volt. Mivel a kórokozó szinte mindenhol megtalálható, a tetanusz elleni védőoltás továbbra is az egyetlen módja a hatékony védekezésnek. fertőzés ellen.
Tetanusz elleni védőoltás sérülések ellen
Az, hogy az orvosok hogyan oltanak be egy seb ellen, egyrészt az érintett személy oltottsági állapotától függ. Másrészt a seb körülményei is szerepet játszanak. Tiszta és kisebb sérülésekre a következők érvényesek:
- Tetanusz elleni oltás nélküli vagy tisztázatlan oltási státuszú egyének: tetanusz elleni egyidejű oltás, azaz aktív tetanusz elleni vakcinával és passzív immunizálással történő oltás
- Nem teljes oltási sorozattal vagy utoljára több mint tíz évvel ezelőtti tetanusz emlékeztető oltással rendelkező egyének: csak aktív immunizálás
- Az elmúlt tíz évben legalább három oltóadagot vagy emlékeztető oltást kapó személyek: nincs szükség tetanusz elleni védőoltásra
- Tetanusz elleni oltás nélküli, tisztázatlan oltási státuszú, vagy háromnál kevesebb korábbi oltási dózisú személyek: Egyidejű oltás (aktív + passzív tetanusz elleni oltás).
- Az elmúlt öt évben legalább három oltást és egy emlékeztető oltást kapott személyek: nem szükséges védőoltás
- Azok a személyek, akik legalább három oltást és egy emlékeztető oltást kaptak több mint öt éve: aktív tetanusz elleni oltás
Az egyidejű oltás során az orvosok a passzív és az aktív immunizálást különböző izmokba fecskendezik be. A tetanusz elleni vakcinákat kombinált vakcinák formájában adják be.
