Az elektrolitok

Bevezetés

Az elektrolitok olyan kifejezés, amelyre nem biztos, hogy pontosan tudják, mi rejlik mögöttük. Néhány laboratóriumi cédulára vannak írva, borzasztóan kémiai hangzásúak, és funkciójuk és szabályozásuk rendkívül összetett. Az alábbiakban az orvosi háttér egyszerűsített magyarázatát adjuk meg.

Meghatározás

Az úgynevezett elektrolitok a sóban oldott sók vér. Összehasonlításképpen használhat közönséges sót. Amikor a közönséges só, amelyet kémiailag neveznek nátrium a klorid vízben oldódik, a só komponensei, nevezetesen a nátrium- és kloridionok oldódáskor elválnak egymástól, vízmolekulákkal veszik körül őket, és így oldódnak.

Bizonyos sók is feloldódnak a vér mint ionok, amelyek közül a legfontosabbak nátrium, kálium, kalcium és klorid. Ezen kívül van még magnézium vagy például hidrogén-karbonát, de ezeknek más funkcióik vannak a testben, és ritkábban határozzák meg a vér teszt. Ahogy az elektrolit neve is mutatja, ezek az ionok elektromos töltéshordozók. Nátrium, kálium, kalcium és a magnézium pozitív töltésűek, míg a klorid és a hidrogén-karbonát negatív töltésűek. Ezek az elektrolitok biztosítják a kémiai és elektromos anyagokat egyensúly és a véren keresztül eloszlanak a testben, ahol az egyes sejtek életükhöz és működésükhöz szükségesek.

Funkció

Az elektrolitoknak minden testsejt háztartásában összetett funkciója van. Ezek különösen relevánsak a szív és izomsejtek, a vese, idegsejtek és szenzoros sejtek, például a fülben vagy a szemben. A döntő tényező itt az ionok elektromos töltése.

A sejt bonyolult mechanizmusainak megértése érdekében a következő elveket kell figyelembe venni: A testsejtekben az uralkodó ioncsoport kálium. Nagyon kevés található belőle a vérben. A nátrium viszont főleg a vérben és a sejteken kívüli térben található meg, és alig található a test sejtjeiben.

A sejteken kívül mindent (beleértve a vért is) extracelluláris térnek tekintünk, mert az ionok könnyen elterjedhetnek és mozoghatnak benne. A szomatikus sejtek és az extracelluláris tér különböző rekeszek. Az ioncsere közöttük nem mehet végbe anélkül, hogy csatornák formájában nyílna a sejtfalakban.

Vannak nátrium- és káliumcsatornák, amelyek a sejt membrán és kezdeti állapotukban zárva vannak. Az ionok hajlamosak egyenletesen elterjedni a rekeszeikben. Ha a sejt és az extracelluláris tér között csatorna nyílik, ez a hajtóerő biztosítja, hogy az ionok oda áramoljanak, ahol kevesebb van belőlük.

  • A testsejtekben az uralkodó ioncsoport a kálium. Nagyon kevés található belőle a vérben. A nátrium viszont főleg a vérben és a sejteken kívüli térben található meg, és alig található a test sejtjeiben.

    A sejteken kívül mindent (beleértve a vért is) extracelluláris térnek nevezzük, mert az ionok könnyen elterjedhetnek és mozoghatnak benne.

  • A testsejtek és az extracelluláris tér különböző rekeszek. Az ioncsere közöttük nem mehet végbe anélkül, hogy csatornák formájában nyílna a sejtfalakban. Vannak nátrium- és káliumcsatornák, amelyek a sejt membrán és kezdeti állapotukban zárva vannak.
  • Az ionok arra törekszenek, hogy egyenletesen elterjedjenek a rekeszükben.

    Ha egy csatorna nyílik a cella és az extracelluláris tér között, ez a hajtóerő biztosítja, hogy az ionok oda áramoljanak, ahol kevesebb van belőlük.

Amikor egy jeladó eljut egy cellába, az ott található ioncsatornák a lock-and-key elv szerint kinyílnak, és az ionok beáramolhatnak a cellákba. Ez megváltoztatja a cella elektromos töltését, mert az ionok pozitív töltéseket hoznak magukkal. Az elektromos töltésnek ez a változása viszont más folyamatokat indít el a cellában, amelyek funkciójuktól függően cellánként különböznek.

A beáramló ionokat ezután a kifutó szivattyún keresztül ismét kifelé szállítják sejt membrán az eredeti állapot helyreállításához. Az ionok másik funkciója a víz megkötése. Minél nagyobb a sótartalom, annál több víz vonzódik hozzá, ezt az elvet ozmózisnak nevezzük. Ez különösen a vesékben játszik fontos szerepet, és megmagyarázza, hogy a betegek miért magas vérnyomás alacsony sótartalmúak diéta. Összefoglalva: az egyes elektrolitok nagyjából bizonyos szervrendszerekhez köthetők, amelyeknél a egyensúly elengedhetetlen.A kálium fontos a szív izom, nátrium a vese és a vérnyomás, kalcium az csontok és a szív, magnézium az izmok és agy és bikarbonát a pH-hoz, azaz a sav-bázis egyensúly a vér.