A ginkgo a fát „élő kövületnek” tekintik, mert közel 200 millió év alatt alig változott az alakja. Eredetileg a fa Kína és Japán, ahol templomfaként is termesztik. A 18. század közepe óta a fát Európában és az USA-ban is termesztik. A levelek kivonására, ginkgo a Rajna-völgyben is termesztik, de a gyógyszeresen felhasznált anyag nagy része származik Kína, Japán, Korea és Franciaország.
Ginkgo a gyógynövényekben
In gyógynövény az egyik a szárított leveleket használja Ginkgo fa (Ginkgo folium). Ezeket azonban önmagukban nem terápiásan használják, hanem egy belőlük kapott speciális kivonatot, a ginkgo száraz kivonatot, amelyet komplex és szabadalmi oltalom alatt álló eljárással állítanak elő.
A levelekből fakadó hozam azonban alacsony: öt tonna levélből végül csak mintegy 100 kilogramm ginkgo-kivonatot nyernek.
A ginkgo fa jellemzői
A ginkgo nagyon nagy (30-40 m), szívós és rendkívül tartós fa, amelynek koronája először kúpos, később jobban elterjedt. A levelek legyező alakúak, gyakran kettősek és váltakoznak.
Férfi és női virágok nő különböző fákon; a sárga, egyszikű magok a nővirágokból fejlődnek ki.
Ázsiában a ginkgo fát a remény és a hosszú élet szimbólumának tekintik.
A ginkgo levelei: a gyógyszer jellemzői.
A gyógyászatilag hasznos alapanyag a száras levelekből áll, amelyek körülbelül 4-10 cm nagyságúak. Ezek mélyzöldtől sárgászöldig és kétkaréjosak, jól láthatóak a párhuzamos levélérek. A levélszegély oldalt sima, a többi helyen hullámos.
A ginkgo illata és íze
A női magok külső rétege kellemetlen vajsav-szagú, de a magmag ehető és csemegének számít Kína.
A ginkgo levelek halvány, kissé sajátos szagot árasztanak. A íz a levelek kissé keserűek.
