Bevezetés és alapok
A napfény, a szén-dioxid és a klorofill azok az anyagok, amelyekből a növények kialakulhatnak szénhidrátok, fehérjék és zsírok víz, tápsók és nyomelemek segítségével. A fotoszintézissel kezdődően kialakul a primer és másodlagos növényi anyagcsere, és ezáltal értékes gyógyhatású anyagok. Hosszú ideig ezek a természetes gyógymódok voltak az orvosok egyetlen gyógyszere, és a gyógyszertári gyógyszergyártás egyetlen alapanyaga.
A huszadik század elején fejlődött a vegyipar, és a gyógyszeripar a vegyszerek előállítására koncentrált. Segítségükkel számos, korábban életveszélyes vagy gyógyíthatatlan betegséget lehetett legyőzni. A fejlődés ellenére a gyógynövényekről és a belőlük készült drogokról sem feledkeztek meg teljesen.
A növényi alapanyagokból ma is izolálják a terápia szempontjából pótolhatatlan hatóanyagokat, amelyek szintézise ismeretlen vagy nagyon költséges. A népi és gyógynövénygyógyászat soha nem hagyta abba a növények gyógyító tulajdonságait, és továbbra is őrzi ezt a gyógyító hagyományt, amely az emberiség kezdeteiig nyúlik vissza. Már az első írásos emlékekben az ókori Egyiptomból és Kína a növények gyógyító hatásáról számolnak be.
Néhány akkoriban említett növényt a mai napig használnak a gyógynövényekben. Évszázadokkal később a görögök vezették a gyógynövényeket és az orvostudományt. Olyan neveket kell megemlíteni, mint Arisztotelész, Hippokratész, Theophraszt, Dioscurides és nem utolsósorban Galenus.
Kidolgozta a gyógyszerek (galenics) elkészítésének technikáját. A római civilizáció hanyatlása után a középkorban virágzott az arab orvoslás. Ennek az időnek a leghíresebb orvosa Avicenna volt.
Kultúrterületünkön Nagy Károly adta ki az úgynevezett „Landgützverordnung”-ot (vidéki birtokrendelet), amelyben elrendelték a gyógy- és fűszernövények termesztését. Második Frigyes alatt a gyógyszerészi hivatás életre kelt. Ebben az időben a kéziratok másolásával virágzott az úgynevezett szerzetesi orvoslás.
A XNUMX. században Hildegard von Bingen híressé vált. Apátnő és tudós volt, és két értekezést írt: „Physica” és „Causae et curae”. Ezek az írások nagy hatással voltak a német gyógynövénynevek és a gyógynövénygyógyászat kialakulására.
Már az olaszországi Salernóban, majd a franciaországi Montpellier-ben is megalakultak orvosi iskolák, amelyek az ókor és az arab gyógyító művészet szerzőihez kapcsolódtak. Ezek voltak a mai egyetemek előfutárai. Két viharos esemény vezetett jóval később a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretek elterjedéséhez és bővüléséhez.
1450-ben Guttenberg felfedezte a nyomtatás művészetét, 1492-ben pedig Kolumbusz Amerikát. Számos nyomtatott könyv készült a gyógynövényekről, és sok új gyógyszert hoztak Európába a tengerentúlról. Napjainkban, több ezer éves hagyomány után, a gyógynövénygyógyászat nem a fejlődésének a végén, hanem egy sikeres új szakaszban van.
A világon élő összes növénynek még 10 százalékát sem vizsgálták meg igazán az összetevőkre nézve. Egyre több új növényi hatóanyagot fedeznek fel, amelyek tiszta felhasználásuk mellett gyógyszerkészítmények mintaanyagaiként is szolgálnak. Manapság a gyógynövényeket elsősorban felhasználásra kész gyógyszerekké dolgozzák fel, amelyek részben vagy egészben növényi eredetűek.
A gyógynövények sokaságából sok közülük – hatásosságuktól függetlenül – mára feledésbe merült, és csak a régebbi gyógyszerkönyvekben jelenik meg. Mások viszont gyakran használatosak, a szokásos gyógyszerkönyvekben szerepelnek, megérdemlik mind az orvos, mind a beteg bizalmát, az alábbi okok miatt: Gyógynövénytermesztésnél a szántóföldi termesztésen van a hangsúly, mert a gyógynövénytermesztés a következőket kínálja. Előnyök a mennyiségileg elégtelen vadgyűjtéssel szemben A gyógynövények vadon történő gyűjtése nagymértékben függ a gyűjtő jó tudásától és tapasztalatától. Elengedhetetlen a növények, helyük és a megfelelő begyűjtési idő alapos ismerete.
Ellenkező esetben előfordulhat, hogy összetévesztik a hasonló fajokkal, amelyek néha károsak vagy mérgezőek lehetnek. Alapvetően csak egészséges, sértetlen és jól fejlett növényeket gyűjtünk, jó és száraz időben. Egyszerre csak egy fajt gyűjtünk, amelyet a betakarítás után a lehető leghamarabb meg kell szárítani. Ez általában csak az elején történik (ha egyáltalán) rövid ideig a napon, majd árnyékban, jól szellőző helyiségben.
A frissen élő növényt, amely hatóanyagokat tartalmaz, anyanövénynek nevezzük. Ebben az állapotban még nem gyógyszer. Csak a növény vagy növényrészek feldolgozásával nyerik, különösen szárítással.
Az ezt követő darabolás, őrlés, szitálás, porítás a gyógyszergyárakban mechanikusan történik. Csak a gyökerek hámozása (például rebarbara ill mályvacukor) kézzel kell elvégezni, és tapasztalat szükséges. A feldolgozott gyógynövényeket növényi drogoknak (Vegetabilia) nevezik.
A drogokat latinul nevezik el, attól függően, hogy a növény melyik részéből származnak: gyógynövény (herba), fiatal csúcsok (csúcsok), szárak (caulis), bimbók (gemma), levelek (folium), fa (lignum), kéreg (kéreg), virágok (flos), stigma (stigma), gyümölcsök (fructus), szár (stipes), magvak (sperma), mirigyek (glandulae), spórák (spórák), gyökér (radix), rizóma, gumó (gumó) ), izzó (bulbus). A fent említett részeken kívül gyakran gyűjtenek növényi nedveket (succus), gyantákat (resinae) vagy balzsamokat (balsamum). Néha a gyógyszer neve tartalmazza a feldolgozás módját: Természetes (naturalis), hámozott (mundata), vágott (concissa), porított (pulvis).
- Az összetevőket kutatták, kémiai összetételük ismert.
- A gyógynövény fő hatóanyaga korszerű laboratóriumi gyógyászattal standardizálható, azaz mindig állandó hatás érhető el.
- A hatások mellett ma már ismertek a gyógynövények mellékhatásai is. A gyógynövényes gyógynövények tehát nem „mellékhatásmentesek”, de mellékhatásaik mindaddig nem jelentősek, amíg a gyógyszerek a szokásos enyhe készítményekre korlátozódnak.
- A gyógynövények fő és másodlagos hatóanyagok természetes kombinációit tartalmazzák, amelyek gyakran kiegészítik egymást más kísérőanyagokkal. Például a kamillavirágból készült kamillakivonat a fő hatóanyagon kívül olyan kísérőanyagokat tartalmaz, amelyek tovább fokozzák a növény gyulladás- és görcsoldó hatását.
- A szántóföldi termesztés kiküszöböli a zavart és nagymértékben a szennyeződést. A táblákat nem szabad forgalmas utak közelében elhelyezni, növényvédő szereket nem szabad használni.
- A hatóanyag-tartalmat a teljes tenyészidőszakban folyamatosan ellenőrzik, és a lehető legjobb időpontban takarítják be.
- A magas hozam lehetővé teszi és jövedelmezővé teszi az összetett további feldolgozást, mint a tisztítás, kíméletes szárítás és a hatóanyagok extrakciója.
- Nemesítéssel lehetőség nyílik jó minőségű, magasabb hatóanyag tartalmú gyógynövények termesztésére.
- Az egyforma növények mindig azonos kezelésének köszönhetően csak kismértékű ingadozások vannak a hatóanyag-tartalomban.
