Rövid áttekintés
- Definíció: Hirtelen, általában egyoldalú hallásvesztés, felismerhető kiváltó ok nélkül, a szenzorineurális hallásvesztés egy formája
- Tünetek: Csökkent hallás vagy teljes süketség az érintett fülben, fülzúgás, nyomásérzés vagy nedvszívó pamut a fülben, szédülés, szőrös érzés a fül körül, esetleg túlzott hangérzékenység
- Okok és kockázati tényezők: A pontos okok nem ismertek, lehetséges kiváltó és kockázati tényezők a belső fül gyulladása vagy keringési zavarai, autoimmun betegségek, elhízás, diabetes mellitus, magas vérnyomás, dohányzás, stressz, érzelmi megterhelés
- Kezelés: Kortizon (általában tabletta vagy infúzió formájában, néha fülbe adott injekcióként), enyhe hirtelen hallásvesztés esetén gyakran nincs szükség kezelésre
- Prognózis: Kedvező, ha a hirtelen halláscsökkenés csak enyhe, vagy csak az alacsony vagy közepes frekvenciákat érinti, ellenkező esetben a prognózis romlik. Kedvezőtlen az is, ha a hirtelen fellépő halláscsökkenés súlyos halláskárosodással és/vagy egyensúlyzavarral jár együtt.
- Diagnózis: Anamnézis felvétel, fül-orr-gégészeti vizsgálat, különböző hallásvizsgálatok
- Megelőzés: Az olyan kockázati tényezők elkerülése, mint a dohányzás és a stressz, valamint az olyan betegségek, mint például a diabetes mellitus rendszeres orvosi ellenőrzése csökkenti a hirtelen hallásvesztés kockázatát, de ezt nem lehet biztosan megelőzni.
Mi a hirtelen hallásvesztés?
A valódi hirtelen süketség a szenzorineurális halláskárosodás egyik formája. A belső fül cochleájában a középfülön keresztül továbbított felerősített hanghullámok elektromos idegjelekké alakulnak. Onnan eljutnak az agyba és így a tudatos elmébe. Hirtelen hallásvesztés esetén a cochleában a jelátalakítás zavart szenved.
Elvileg a hirtelen halláskárosodás bármely életkorban és minden nemben előfordul. Gyermekeknél azonban nagyon ritkák. Az érintettek többsége 50 év körüli.
A hirtelen hallásvesztés formái
A hirtelen halláskárosodás súlyossága szerint osztályozható: az enyhe hirtelen halláskárosodás csak enyhe halláskárosodást okoz, míg a súlyos formák halláskárosodást, sőt süketséget is okozhatnak az érintett oldalon.
Másodszor, a hirtelen hallásvesztés eseteit az érintett frekvenciatartomány szerint osztályozzák: A cochleában különböző szakaszok felelősek a jelátalakítás során a különböző frekvenciákért. Az alacsony, közepes vagy magas tónusokat ezért külön területeken dolgozzák fel. Ha e területek közül csak az egyiket érinti a hirtelen hallásvesztés, ez a betegség következő formáihoz vezet:
- Nagyfrekvenciás halláskárosodás
- Középkategóriás halláskárosodás
- Alacsony frekvenciájú halláskárosodás
Halláskárosodás: tünetek
A hirtelen fellépő süketség tipikus jele a hirtelen és fájdalommentes hallásvesztés. A betegség formájától és súlyosságától függően előfordulhat, hogy a beteg bizonyos hangokat gyengébb vagy egyáltalán nem érzékel az érintett füllel.
A hirtelen hallásvesztéshez gyakran más tünetek is társulnak, amelyek olykor egyfajta figyelmeztető jelként megelőzik a halláskárosodást:
- Fülzúgás (fülcsengés)
- Nyomás vagy nedvszívó pamut érzése a fülben
- szédülés
- Szőrös érzés a fülkagyló körül (periaurális dysesthesia)
A hirtelen hallásvesztés utáni hallásképesség nem mindig egyszerűen csökken. Néha a hallásvesztés helyett vagy amellett más rendellenességek is fellépnek. Például egyes betegek túlzottan hangosnak érzékelik az érintett oldalon lévő hangokat és zajokat. Ezt a hangra való túlérzékenységet hiperakusisnak nevezik.
Más betegek megváltozott hangérzékelésről számolnak be (dysacusis). Néha a beteg oldalon a hangok alacsonyabbak vagy magasabbak, mint az egészséges oldalon (diplacusis). A fájdalom nem a hirtelen hallásvesztés tipikus tünete, és általában más dolgok váltják ki, például a fülben lévő nyomásérzés, amely néha a hirtelen halláscsökkenéssel jár.
Az érintettek néha észre sem veszik az enyhe halláskárosodást. Ezt gyakran csak bizonyos hallásvizsgálatok során veszik észre. Ha azonban súlyos, a hirtelen hallásvesztés tünetei gyakran súlyosan rontják az életminőséget.
Halláskárosodás: okok és kockázati tényezők
A hirtelen hallásvesztés okai még nem ismertek. A szakértők azonban azt gyanítják, hogy a következő tényezők a hirtelen szenzorineurális hallásvesztés kiváltói közé tartoznak:
- A cochlea keringési zavarai
- A fülkagyló egyes sejtjeinek meghibásodása
- A belső fül gyulladása
- Autoimmun betegségek
- Endolimpatikus hydrops (bizonyos folyadék kóros növekedése a belső fülben)
Sok fül-orr-gégészeti szakember nem tekinti valódi halláskárosodásnak az endolymphatic hydropsot. Ezt a természetes belső fülfolyadék felhalmozódása okozza, és általában elszigetelten érinti az alacsony hangfrekvenciákat. Általában rövid időn belül spontán eltűnik, ezért nem igényel különleges kezelést.
A belső fül keringési zavarait néha a (nyaki) gerincproblémák okozzák, amelyek ezekben az esetekben közvetett okai a hirtelen halláskárosodásnak.
A migrénben szenvedőknél fokozott a hirtelen hallásvesztés kockázata.
Az akut halláskárosodás egyéb okai
Az akut halláskárosodást nem mindig valódi halláskárosodás okozza. A következő okok is néha spontán hallásvesztést váltanak ki:
- Idegen test vagy víz a fülben
- A külső hallójárat vagy a dobhártya elzáródása „fülzsír” (cerumen) miatt
- A dobhártya vagy a középfül csontjainak sérülései
- Folyadék felhalmozódása, vérzés vagy gennyedés a középfülben
- Kiegyensúlyozatlan nyomáskülönbség a középfül és a külső hallójárat között (a nyomáskiegyenlítés hiánya, például repülőgépen)
A hirtelen hallásvesztés: mikor kell orvoshoz fordulni?
A hirtelen hallásvesztés nem minősül azonnali orvosi kezelést igénylő vészhelyzetnek. Az, hogy mennyire sürgős az orvoshoz fordulni, a halláskárosodás súlyosságától, az esetleges kísérő tünetektől és korábbi betegségektől, valamint a beteg egyéni szenvedésének mértékétől függ. A legtöbb esetben a hirtelen halláskárosodást ambulánsan vagy otthon kezelik.
Csak súlyos esetekben, vagy ha a halláskárosodás előrehaladtával kerül a betegek kórházba kezelésre.
Halláskárosodás: vizsgálatok és diagnózis
A hirtelen hallásvesztés első jeleinek megjelenésekor tanácsos orvoshoz fordulni. A fül-orr-gégészeti szakember meghatározza a halláskárosodás mértékét és típusát, és kizárja az akut halláskárosodás egyéb lehetséges okait.
Ezt általános fül-orr-gégészeti vizsgálat (ENT-vizsgálat) követi. Fültükrözéssel (fülmikroszkópia) az orvos megvizsgálja a hallójáratot és a dobhártyát esetleges sérülések szempontjából.
A hallásvizsgálat is fontos: a Weber-tesztnél az orvos megüt egy hangvillát, és a páciens feje tetejére helyezi. Ezután a pácienst arra kérik, hogy jelezze, melyik oldalon hallja hangosabban a vibráló hangvilla hangját.
A tónusos audiometriával végzett hallásvizsgálat során a fül-orr-gégészeti orvos különböző frekvenciájú hangokat ad le a páciensnek (hangszórón vagy fejhallgatón keresztül). Ezután a hangerőt fokozatosan csökkentik, amíg a beteg alig hallja a kérdéses hangot ("hallásküszöb"). Az így elkészített hallásgörbe (audiogram) segítségével megmutatható, hogy a halláskárosodás melyik frekvenciatartományt érinti és mennyire kifejezett.
A timpanometria során egy speciális szondát helyeznek be a külső hallójáratba, hogy ellenőrizzék a középfül működését. A halláscsökkenés (gyanús) rutinvizsgálata az egyensúlyérzék vizsgálatát és a vérnyomásmérést is tartalmazza.
További vizsgálatok
Egyedi esetekben további vizsgálatok hasznosak az esetleges hirtelen halláskárosodás tisztázása érdekében.
Például a belső fül működése az otoakusztikus emisszió (OAE) mérésével ellenőrizhető.
Néha mágneses rezonancia képalkotásra (MRI) van szükség, hogy kizárják az agyban előforduló specifikus daganatot (cerebellopontine szögtumor), mint a hallásproblémák okait.
Halláskárosodás: kezelés
Mivel a hirtelen hallásvesztés valódi okai nem ismertek, a hirtelen hallásvesztésre nincs oki terápia. Egyes kezelési lehetőségekről azonban ismert, hogy valamelyest hatásosak a hirtelen hallásvesztés esetén (gyógyszerek, mint például a prednizolon vagy más „kortizonok”). Bár vannak más módszerek is, ezek hatékonysága vitatott a szakértők körében.
A terhesség alatti hallásvesztés ritka, ezért nincs standard kezelés terhes nők számára. A születendő gyermek esetleges károsodása miatt a kezelést az orvossal előre részletesen megbeszéljük.
Tipp: Minden betegnek tanácsot kell kérnie orvosától az akut halláskárosodás kezelésének különböző lehetőségeiről és kockázatairól. Ezután közösen döntik el, hogy az adott esetben melyik kezelés tűnik a legígéretesebbnek.
Az enyhe hirtelen hallásvesztés, amely alig érinti a beteget, nem feltétlenül kezelhető. Néha vársz néhány napot – sok esetben a hirtelen hallásvesztés spontán módon magától megszűnik. Azt azonban nem lehet megjósolni, hogy ez egyedi esetekben megtörténik-e, és mikor.
Halláskárosodás: kezelési lehetőségek
Kortizon
A glükokortikoidok ("kortizon") nagy dózisai, mint például a prednizolon, elsősorban akut, hirtelen halláskárosodás kezelésére javasoltak. A hatóanyagokat általában több napon át tartó tabletták vagy infúziók formájában adják be. Az adagolás az adott ország aktuális irányelvein alapul.
Mivel a gyógyszeres kezelés általában az egész szervezetben hatásos, ha tabletta vagy infúzió formájában adják be, ezt szisztémás terápiának nevezik. Fennáll annak a lehetősége, hogy a test különböző területein mellékhatások léphetnek fel, például emelkedett vércukorszint.
Ha a szisztémás kortizon terápia nem segít kellőképpen, lehetőség van a kortizon közvetlenül a fülbe történő befecskendezésére (intratimpanikus alkalmazás). Ebben az esetben a gyógyszer gyakorlatilag csak helyi hatást fejt ki, ami elkerüli a szisztémás mellékhatásokat. Ennek a közvetlenül a fülben történő kortizon alkalmazásakor azonban más következmények is fennállhatnak, mint például a fájdalom, szédülés, a dobhártya sérülése (dobhártya-perforáció) vagy a középfül gyulladása.
A szakértők úgy vélik, hogy a glükokortikoidok hatékonysága a hirtelen hallásvesztés esetén a gyógyszer gyulladáscsökkentő és dekongesztáns tulajdonságainak köszönhető.
Oxigén terápia
Egyéb gyógyszerek
Hirtelen hallásvesztés esetén néha az ereket tágító (értágító) vagy a vér áramlási tulajdonságait javító (reológiai) gyógyszeres kezelés javasolt. A hatásossági bizonyítékok hiánya és az esetleges mellékhatások miatt azonban a szakmai szövetségek már nem ajánlják az ilyen készítményeket a hirtelen hallásvesztés kezelésére.
Ugyanez vonatkozik az olyan vírusellenes gyógyszerekre, mint az acyclovir, amelyeket néha a hirtelen hallásvesztés kezelésére is kínálnak. A mai napig végzett vizsgálatok nem találtak előnyt ennek a kezelésnek. Más alternatív kezelési módszerek, például az akupunktúra vagy a homeopátia esetében szintén nincs bizonyíték a hatékonyságra.
Sebészet
Teljes hallásvesztés vagy súlyos halláskárosodás esetén cochleáris implantátum beültetése jöhet szóba. A halláskárosodást követően egy műtét részeként egy kis eszközt helyeznek be, amely a fül külső oldalán lévő vevőegység hangjait továbbítja a belső hallóideg felé. A „vevőkészülék” hasonlít egy hagyományos hallókészülékhez.
Otthoni gyógymódok hirtelen hallásvesztésre
A nyugtató teák otthoni gyógymódként használhatók a stressz csökkentésére. Magának a hirtelen hallásvesztésnek azonban nem segítenek.
Pihenjen és hagyja abba a dohányzást
A szakértők általában sok pihenést javasolnak hirtelen hallásvesztés után. Úgy tűnik, a stressz fontos szerepet játszik kialakulásában. Emiatt a hirtelen halláskárosodásban szenvedő betegeket az orvos általában egy időre betegszabadságra helyezi, és hirtelen halláskárosodás után nem szabad azonnal munkába állnia.
A sport általában hirtelen hallásvesztés után lehetséges. Fontos azonban biztosítani, hogy:
- A sport nem terheli meg a fülét (mint pl. a nyomáskiegyenlítés búvárkodás közben)
- A sport nem okoz további stresszt
- A hirtelen hallásvesztés tünetei nem vezetnek a sérülések (például szédülés és egyensúlyi problémák) fokozott kockázatához.
Mivel a dohányosoknál fokozott a hirtelen hallásvesztés kockázata, ezért a pihenés mellett nagyon tanácsos a nikotinról teljesen lemondani, azaz abbahagyni a dohányzást.
Halláskárosodás: a betegség lefolyása és prognózisa
A hirtelen hallásvesztés lefolyása és prognózisa nagymértékben függ attól, hogy a hallásvesztés kezdetben milyen súlyos, súlyosbod-e, és melyik frekvenciatartományban következik be:
- A legkedvezőbb prognózis egy olyan halláskárosodás, amely csak az alacsony vagy közepes frekvenciatartományt érinti, vagy csak enyhe halláskárosodással jár.
- Ha a halláskárosodás tovább halad, a prognózis romlik.
- A prognózis általában kedvezőtlen azoknál a betegeknél, akiknél a halláscsökkenést egyensúlyzavarok kísérik.
Nem lehet előre megjósolni, hogy a hirtelen hallásvesztés hogyan alakul az egyes esetekben. Ugyanez vonatkozik a halláskárosodás időtartamára is. Elvileg az enyhe halláskárosodás gyakran néhány nap után magától gyógyul. A súlyos halláskárosodást viszont gyakran hosszan tartó, vagy akár egész életen át tartó hallásproblémák (halláskárosodás) követik.
Halláskárosodás: a visszaesés veszélye
A hirtelen halláskárosodásban szenvedő betegeknél körülbelül 30 százalék a kockázata annak, hogy előbb-utóbb újabb hirtelen halláskárosodást szenvednek el (kiújulás). Különösen veszélyeztetettek azok az emberek, akiknél fennáll a kockázati tényezők, például a magas vérnyomás vagy a tartós stressz. Ezenkívül az alacsony vagy közepes frekvenciatartományban hirtelen hallásvesztésben szenvedő betegek különösen hajlamosak a visszaesésre.
Halláskárosodás: megelőzés
A hirtelen hallásvesztést nem lehet biztosan megelőzni. Azonban lehetősége van arra, hogy csökkentse személyes kockázatát. Ha lehetséges, kerülje a kockázati tényezőket, például a dohányzást és a stresszt.
Ha például cukorbetegségben szenved, rendszeresen járjon orvosi kivizsgálásra kezelőorvosával.
