Az intramedulláris köröm osteosynthesis egy műtéti eljárás, amelyet hosszú csonttörések kezelésére használnak. Ebben a módszerben a sebész egy intramedulláris szöget illeszt be a csont medulláris csatornájába.
Mi az intramedulláris köröm osteosynthesis?
Az intramedulláris köröm osteosynthesis egy műtéti eljárás, amelyet hosszú csonttörések kezelésére használnak. Ebben a módszerben a sebész intramedulláris körmöt illeszt a csont medulláris üregébe. Az intramedulláris köröm osteosynthesis intramedulláris szegezésként is ismert. Ez egy olyan műtéti módszerre vonatkozik, amelyben egy hosszúkás fémből készült csapot, mint egy csontszeg vagy intramedulláris köröm, helyeznek a sérült csontvelőbe. Ily módon a törött hosszú csont helyreállítása a csontképződés elősegítésével történik kallusz és ezáltal a csont gyógyulása. Cső alakú csontok mint például a combcsontot, 1887-től kezdve intrameduláris módon rögzítették. 1916-ban néhány orvos is igénybe vette csontok szarvasmarhából vagy elefántcsontból. 1925-ben bevezették a háromlemezes körmöt, amelyet a combcsonttöréseknél alkalmaztak nyak. 1940-ben a német sebész, Gerhard Küntscher (1900-1972), akit az intramedulláris körmök feltalálójának tartanak, heves vitákat váltott ki, amikor a német Sebészeti Társaság konferenciáján mutatta be intramedulláris körmét. Akkor, csontvelő a csont vitalitása szempontjából sérthetetlennek és pótolhatatlannak tartották. Az évek során azonban az intramedulláris köröm osteosynthesis meggyőző terápiás sikert ért el. Az intramedulláris köröm lehetővé tette a sérült végtag gyorsabb terhelését, ami lerövidítette a beteg kórházi tartózkodását. A beteg munkaképessége is gyorsabban helyreállítható. Ezzel szemben a többi kezelési módszer számos szövődményt von maga után, amelyeket az intramedulláris köröm osteosynthesisével sikerült elkerülni. Az 1950-es években bevezették a beágyazott intramedulláris szegezést, amely a sípcsonttörés standard módszerévé vált. Bár orvosi szempontból nem szükséges, az intramedulláris körmöt egyszer eltávolítják törés meggyógyult. Így reteszelő csavarjai zavaróak lehetnek.
Funkció, hatás és célok
A modern időkben intramedulláris körmök inert titánból készülnek. Ezek segítségével implantátumok, statikus vagy dinamikus reteszelés és összenyomás a résen törés elérhető. Az intramedulláris köröm osteosynthesis indikációi a nyitott vagy zárt nagy hosszú törések csontok mint a sípcsont, combcsont és felkarcsont. Az intramedulláris köröm osteosynthesis speciális kezeléseknél is hasznos. Erre a célra különféle speciális implantátumok állnak rendelkezésre, amelyek különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Az intramedulláris köröm osteosynthesis leggyakoribb alkalmazásai a rövid ferde törések vagy a keresztirányú törések, mint például a comb. Az eljárás első lépése a csontcsökkentés. Ebben a folyamatban a sebész visszaadja az eredeti helyzetükbe eltolódott csonttöredékeket. Attól függően, hogy a törés vagyis a sebész egy kisméretű szúrja be az intramedulláris körmöt bőr metszés a csont végétől a csont belsejéig. Az intramedulláris köröm osteosynthesisében két különböző eljárást különböztetnek meg. Ezek a fúratlan és a megismételt intramedulláris köröm. Ha bevont intramedulláris körmöt alkalmaznak, a sebész először a csont medulláris csatornáját dörzsöli. A következő lépés egy hosszúkás üreges köröm behajtása a velőüregbe. Ha viszont fúratlan intramedulláris körmöt használnak, a medulláris csatorna dörzsölése nem szükséges. Ezenkívül a sebész vékonyabb szilárd körmöt használ. A fúratlan intramedulláris köröm súlyos nyílt törések kezelésére szolgál. Fúratlan köröm használatával a vér hajók található csontvelő megkímélhető. Új csontanyag keletkezik a medulláris üregen keresztül, és a csontot ellátják vér. Ha a medulláris csatorna sérülése következik be a megújult köröm miatt, ez gyakran hátrányos a gyógyulási folyamat szempontjából. Az intramedulláris típusok között is vannak különbségek körmök reteszelés szempontjából. Például egy fúratlan körömnél feltétlenül szükséges egy reteszelő csavar, míg a megmunkált szeg rögzítése opcionális. A reteszelés az intrameduláris köröm rögzítését jelenti a csont végéhez csavarokkal vagy csavarokkal. Az orvosok különbséget tesznek a statikus és a dinamikus reteszelés között. A statikus reteszelés során az intramedulláris köröm mindkét végén rögzül, ami stabil kapcsolatot biztosít. Ez megakadályozza, hogy a csontdarabok utat engedjenek. Dinamikus reteszelés esetén a köröm csak a csont végéhez van rögzítve a törés közelében. A kapcsolat ezért kevésbé merev. A sebész a törés mértéke, alakja és helyzete alapján dönt arról, hogy végül melyik körömtípus megfelelőbb.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Számos előnye ellenére az intramedulláris köröm osteosynthesis is okozhat némi szövődményt. Ezek elsősorban a következőket tartalmazzák: pszeudartrózis és helytelen elhelyezés. Pseudarthrosis amikor a csont műtéti beavatkozás után nem gyógyul meg. Pszeudoízületnek vagy hamis ízületnek is nevezik. Az érintett csontok pszeudartrózis többnyire a felső és az alsó láb csontok. A szövődmény krónikus úton válik észrevehetővé fájdalom és állandó funkcionális korlátozások. Ezenkívül az érintett végtag mobilitása rendellenesnek tekinthető. A kezelés általában további oszteoszintézist igényel. Az intramedulláris köröm oszteoszintézisének másik gyakori szövődménye az elsődleges vagy másodlagos rendellenesség. Például mind kivágott, mind fúratlan intramedulláris körmök külső rotációs rendellenességeket eredményezhet. Ennek oka általában az intramedulláris köröm osteosynthesisének helytelen végrehajtása a sebész által. Ritka esetekben a tűtörés elsődleges rendellenességeket is okozhat. Egyéb lehetséges szövődmények a zsír embólia, fertőzés vagy implantátum meghibásodása. A fertőzés kockázata különösen magas nyitott töréseknél. Az implantátum meghibásodása állítólag akkor fordul elő, amikor a csonttörés vagy az intramedulláris köröm törése következik be.
Tipikus és gyakori csontbetegségek
- csontritkulás
- Csontfájdalom
- Csonttörés
- Paget-kór
