Az iszóp a labium gyógynövénye, ezért szorosan kapcsolódik a kakukkfű or zsálya. Mint ez a kettő, az ételízesítő gyógynövényként is ismert. Emellett azonban a izsóp is széles körű felhasználású gyógynövény.
Az izsóp előfordulása és termesztése
Gyógyhatásai és dekoratív megjelenése miatt az iszop népszerű kert és szobanövény. Izsopot az ecetfű, a Joseph sörfű, a népies nevek is ismerik. vasfű, izom vagy szőlő nyár. Az izsóp erőteljes növény, imádja a napos helyeket. Az iszopot az ablakpárkányon is gond nélkül lehet termeszteni, hiszen az egykor kényes növény éveken belül bokorrá válik, ha a növekedést nem lehet ellenőrizni. Ez a hajtások rendszeres visszavágásával történik, ez az eljárás nem zavarja a gyógynövényt, és így nem is pusztul el, mert az izsóp érzéketlennek és szívósnak számít. Csakúgy, mint botanikai rokonai zsálya, kakukkfű, rozmaring és a levendula, az iszóp egy évelő labiata növény. Az iszóp bokrok hajtásai nő akár fél méter magas. Jellemzőek a szárai a szár nélküli, hosszúkás, rozettás alakú kis levelekkel. Az izsóp bokor virágai gyönyörű lila színűek és nő úgynevezett hamis tüskékben. Botanikai rokonaitól eltérően hazánkban az iszóp sokkal kevésbé ismert, mégis a környéken az egyik legegészségesebb gyógynövény. Eredeti otthona a Közel-Kelet, de az iszóp cserje vadon növekvő Dél-Európában is honos. Gyógyító tulajdonságai és dekoratív megjelenése miatt az iszop népszerű kert és szobanövény.
Hatás és alkalmazás
A izsóp, mint gyógynövény hagyománya a középkorig vezethető vissza. A lenyűgözően virágzó gyertyáiról kiemelkedő iszóp akkor már minden kolostor kertjének része volt. Azt mondják, hogy a szerzetesek a gyógynövényt magukkal hozták magukkal az Alpok feletti hosszú túráikon, majd ott termesztették tovább. Ha az iszopnak túl kevés a napja, akkor egyáltalán nem hal meg, de lassítja növekedését. Ami a talajviszonyokat illeti, az izsóp igénytelen, és még a kertben sem kell feltétlenül megtermékenyíteni a gyógynövényt. A vadonban az iszóp nagy valószínűséggel a szélességi köreink köves talaján található. Izsóp a középkor kolostori hagyományain keresztül jutott el a konyhába és az orvostudományba. Bár az iszóp egykor közismert és megbecsült volt fűszer és gyógynövény, a középkor vége óta feledésbe merült. Ez érthetetlen fejlemény, mert az iszopnak nem kell más gyógynövények mögé bújnia, amennyiben a gyógyító ereje, az ízesítő ereje és íz aggódnak. A íz az iszopot nagyon fűszeresnek és kellemesen keserűnek írják le, ami emlékeztet egy mentás popurira, zsálya és a rozmaring. Az egész növény ehető, és a friss izsóp legjobb betakarítási ideje tavasszal kezdődik. Ha meg akarja várni a virág betakarítását, akkor türelmesnek kell lennie júniusig. Eközben iszópot a naturopátiás gyógyszeripar kisebb területein is termesztenek, amely igénytelen növekedése miatt nem okoz problémát. Ízletes kulináris fűszernövényként a izsóp jól illik alkoholos koktélokhoz, de hüvelyesekhez vagy húshoz is. Az ínyencek szeretik a tipikus fűszeres ízt, különösen a párolt ételekben, például a gulyásban vagy a roládban. Franciaországban az izsóp nem hiányozhat egyetlen gyógynövényes túróból sem. Ott a megszárított, pépesített izsóp gyógynövényt is barackkompótra vagy baracktortára szórják. Teáskészítményként az iszop megelőző vagy terápiás intézkedésként iható akár külön-külön, akár más fűszerekkel és gyógynövényekkel kombinálva. Friss vagy szárított iszop felhasználható a tea infúzió elkészítéséhez. Mint sok más gyógynövény esetében, az iszop sem veszíti el értékes összetevőit a konzerváló szárítási folyamat.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
A lehűtött tea infúzió gargarizáló oldatként is használható torokfájás vagy az orális irritációja nyálkahártya. Izsopnak nagyszerű Egészség kémiai összetétele miatt magas keserűanyag- és illóolajtartalom. A rómaiak számára is ismert a Hiszópiták, egy izsóp gyógynövényekkel ízesített bor. A botanikai-kémiai elemzés az egész növényben kimutathatta az úgynevezett flavon-glikozidokat, mint például a hesperidin és a diosmin tanninok, kolin, almasav, nagy molekulájú cukrok, gyanta és a festék hiszopin. A kiterjedt gyógyhatásért valószínűleg felelős ezen összetevők összessége. Izsop alkalmas terápia és különféle betegségek megelőzése. Empirikus adatok szerint a belső használat nemcsak étvágygerjesztő, emésztési, gyulladáscsökkentő, hanem vizelethajtó, görcsoldó, fájdalomcsillapító és vér tisztítás. Ahhoz, hogy a legjobban kihasználhassa gyógyító tulajdonságait, ajánlott a teljesen nem mérgező gyógynövényt hosszabb ideig teakészítményként használni. A izsópot rendkívül jól tolerálhatónak tekintik, és túladagolás elkerülése esetén kevés mellékhatása van, ami igen vezet kellemetlen hasi görcsök. A gyógynövény kiváló hírnévre tett szert mindenféle ellen hideg panaszok. Még súlyosabb légúti betegségek, például krónikus hörghurut és a asztma, hatékonyan és tartósan enyhítheti az izsóp. A tea- vagy gargarizol-oldat mellett az iszop fürdő-adalékként is alkalmas bőr gyulladások. A gyulladáscsökkentő tulajdonságok oka valószínűleg a Penicillium nemzetség gombái, amelyek nő az iszóp bokor levelein és széles antibiotikum hatás. A várandós túladagolás veszélye miatt a terhes nőknek, a kisgyermekeknek és a csecsemőknek tartózkodniuk kell az iszoppal történő bármilyen alkalmazástól.
