Rövid áttekintés
- Terápia: pszichoterápia, felnőtteknél esetenként gyógyszeres támogatással, a terápia különböző formái, mint a konfrontációs terápia, pszichodinamikus imaginatív traumaterápia, gyermekeknél életkoruknak megfelelő viselkedésterápia szülők vagy gondozók bevonásával
- Okok: A traumás élmények, mint a háborúból vagy nemi erőszakból származó fizikai erőszak, a szociális támogatás nélküli vagy mentális betegségben szenvedők érzékenyebbek, a komplex PTSD okai általában különösen súlyos, ismétlődő és hosszan tartó traumák, például kínzás, szexuális kizsákmányolás.
- Diagnózis: A trauma után késleltetett fizikai tünetek meghatározása (fontos a hasonló tünetekkel járó akut stresszreakciótól való megkülönböztetés időkésleltetés nélkül), a traumaterapeuta kórelőzményt kér, standardizált teszteket (pl. CAPS, SKID-I), bizonyos kritériumoknak az ICD-10 szerint teljesülniük kell
- Prognózis:Gyakran jó esély a gyógyulásra, különösen, ha a megfelelő terápia időben elkezdődik, a társadalmi környezet támogatásával; ha a tünetek kezelés nélkül egy ideje fennállnak, fennáll a krónikus lefolyás veszélye.
Mi a poszttraumás stressz?
A poszttraumás stressz zavar (PTSD) egy mentális betegség, amely traumás események után jelentkezik.
A trauma kifejezés görög eredetű, és jelentése „seb” vagy „vereség”. A trauma tehát egy nagyon stresszes helyzetet ír le, amelyben az érintett személy mások kegyelmének és tehetetlennek érzi magát. Ez nem vonatkozik a normális, bár fájdalmas élethelyzetekre, mint például a munkahely elvesztése vagy a hozzátartozók halála. A poszttraumás stressz zavart rendkívüli és extrém stressz okozza.
A poszttraumás stressz-szindrómát poszttraumás stressz szindrómának is nevezik, mert néha sok különböző tünetet tartalmaz. Lehetséges tünetek közé tartozik a szorongás, ingerlékenység, alvászavarok vagy pánikrohamok (gyors szívverés, remegés, légszomj). Jellemzőek a visszaemlékezések is: a traumatikus helyzet ismételt átélése, amikor az érintettet elárasztják az emlékek, érzelmek.
Frekvencia
A poszttraumás stressz zavar általában hat hónappal a traumás esemény után jelentkezik, és minden életkorban lehetséges. Egy amerikai tanulmány becslése szerint a lakosság nyolc százaléka tapasztal egyszer élete során poszttraumás stressz-zavart. Egy másik tanulmány szerint az orvosok, katonák és rendőrök akár 50 százalékkal megnövekedett kockázatnak vannak kitéve a PTSD-re.
Tanulmányok szerint a nemi erőszak az esetek 30 százalékában poszttraumás stressz-zavarhoz vezet.
Komplex poszttraumás stressz zavar
Az összetett poszttraumás stressz zavar különösen súlyos vagy különösen hosszan tartó traumát igényel. Az érintett személyek általában krónikus klinikai képet mutatnak személyiségváltozásokkal. A tünetek tehát elsősorban a személyiséget és a viselkedést érintik.
Hogyan kezelik a poszttraumás stressz zavart?
A poszttraumás stressz zavart traumaterápiában képzett pszichiáternek vagy pszichológusnak kell kezelnie. Ha nem megfelelő kezelési módszert alkalmaznak, a poszttraumás stressz-szindróma erősödhet.
Vannak, akik meg akarnak birkózni egy traumatikus élménnyel, további segítséget kérnek azáltal, hogy eszmét cserélnek más szenvedőkkel, és csatlakoznak önsegítő csoportokhoz.
Pszichoterápia
1. lépés: Biztonság
Az első prioritás a védett környezet és a biztonságérzet megteremtése az egyén számára. A betegnek kellő biztonságban és védettségben kell éreznie magát, hogy kezelje poszttraumás stressz-zavarát. Ezért a kezelés kezdetekor gyakran részleges vagy teljes fekvőbeteg-ellátás javasolt. A kórházi tartózkodás időtartama többek között a súlyosságtól függ, illetve attól, hogy az érintett személy például súlyos depressziós tünetekkel is küzd.
A pszichoterápia megkezdése előtt a páciens általában tájékoztatást kap (pszichoedukáció), hogy jobban megértse a poszttraumás stressz zavart, mint klinikai képet.
2. lépés: Stabilizálás
A kiegészítő gyógyszeres támogatás néha hasznos a szorongás enyhítésében. A gyógyszereket azonban nem egyedüli vagy elsődleges terápiaként használják. Ezenkívül a poszttraumás stressz-zavarban szenvedő betegeknél nagyobb a kockázata annak, hogy gyógyszerfüggővé válnak. Ezért a gyógyszereket szelektíven és megfigyelés alatt veszik. Hatóanyagként csak sertralint, paroxetint vagy venlafaxint használnak.
Nem ajánlott pszichotróp szerek alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél.
3. lépés: Leküzdés, integráció és rehabilitáció
Ebben a szakaszban a páciens már önbizalmat szerzett, és megtanult olyan technikákat, amelyek segítségével valamelyest irányítani lehet érzelmeit. Most kezdődik a „traumamunka”:
Egy másik, kifejezetten a PTSD-re kifejlesztett terápiás módszer az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR). Itt a páciens a terápia védett keretein belül lassan bevezeti a traumát. Az emlékezés pillanatában és amikor a félelem újra feltámad, a cél a trauma élményhez való hozzászoktatása a pillantás vízszintes irányának gyors, szaggatott változásával.
Végső soron a traumatizáló élményt be kell ágyazni a mentális folyamatokba, és nem szabad többé félelemhez és tehetetlenséghez vezetni.
A komplex poszttraumás stressz zavar terápiája
Luise Reddemann szerint a komplex poszttraumás stressz zavart a német nyelvű országokban gyakran pszichodinamikus imaginatív traumaterápiával (PITT) kezelik. Ez az imaginatív terápia általában különböző kezelési technikákat kombinál.
Ebben a folyamatban a páciens megtanulja mentálisan biztonságos teret teremteni az elvonuláshoz, amikor az eseménnyel kapcsolatos érzelmek túl erőssé válnak. A cél itt a poszttraumás stressz zavar leküzdése azáltal, hogy az átélteket beágyazzuk a normális érzelmi világba.
További kezelési lehetőségek közé tartozik a Prolonged Exposure Therapy (PE), amelynek során a páciens újraéli a traumás helyzetet, és újra átéli a traumát. A terápiás ülést magnóra veszik. A páciens naponta hallgatja a felvételt, amíg az általa kiváltott érzelmek enyhülnek.
A narratív expozíciós terápia (NET) a tanúságterápia (egy rövid távú eljárás a politikai erőszak traumatizált túlélőinek kezelésére) és a klasszikus viselkedésterápiás eljárások kombinációja. Ebben a folyamatban feldolgozzák a páciens teljes életútját, ahol a meg nem oldott traumák előfordultak. Idővel a beteg megszokja ezeket, és elhelyezi élettörténetében.
A Brief Eclectic Psychotherapy for PTSD (BEPP) a kognitív-viselkedési és pszichodinamikai elemeket ötvözi 16 terápiás szekcióban. Öt elemet foglal magában: pszichoedukáció, expozíció, írási feladatok és memóriahiányokkal való munka, jelentéstulajdonítás és integráció, valamint egy búcsúrituálé.
Terápia gyerekekkel és serdülőkkel
A szülők vagy gondozók bevonásának mértéke az érintett személy életkorától függ. Minél fiatalabb a gyermek, annál sürgetőbb a közeli emberek támogatása a terápiában tanultak megvalósításához.
Mik a kiváltó okok?
A poszttraumás stressz-zavar okai néha nagyon változatosak. Mindenesetre traumatikus élmény. Az érintett személyt komoly veszély fenyegeti – ez a saját túlélése kérdése.
A nemi erőszak, kínzás vagy háború formájában megnyilvánuló erőszak fizikai megtapasztalása általában még jobban elősegíti a poszttraumás stressz-zavart, mint a természeti katasztrófák vagy olyan balesetek, amelyekért senki sem felelős. A tapasztalt emberi erőszak általában nem egyeztethető össze a korábban létező világképpel. Ekkor van egy közvetlen „ellenség”, aki a fenyegetést képviseli.
A poszttraumás stressz zavar összetett formáját általában különösen súlyos, ismétlődő és hosszan tartó traumatikus élmények okozzák. Ilyenek például a testi bántalmazásból vagy szexuális zaklatásból származó gyermekkori trauma. Más súlyos traumák, amelyek után az emberekben összetett poszttraumás stressz-zavar alakul ki, közé tartozik a kínzás, a szexuális kizsákmányolás vagy a súlyos szervezett erőszak egyéb formái (például emberkereskedelem).
Mik a vizsgálatok és a diagnózisok?
A poszttraumás stressz zavart meg kell különböztetni az akut stresszreakciótól. A tünetek mindkét esetben hasonlóak (például szorongás, zavartság, elszigeteltség). Az akut stresszreakció azonban a tapasztalt súlyos fizikai vagy pszichés állapotot közvetlenül követő pszichológiai túlterhelt állapotra utal. A poszttraumás stressz-zavar viszont a trauma után késéssel jelentkezik.
Ha egy beteg fizikai tüneteket tapasztal, mint például légszomj, szapora szívverés, remegés vagy izzadás, akkor az első személy, akihez általában fordul, a háziorvosa. Először az organikus okokat fogja tisztázni. Ha poszttraumás stressz-zavar gyanúja merül fel, akkor pszichiáterhez vagy pszichoterapeutához utalja a beteget.
Kórtörténet
A speciálisan képzett traumaterapeutával folytatott kezdeti konzultáció során általában nem állapítják meg a „poszttraumás stressz zavar” diagnózisát. Inkább a terapeuta először kérdéseket tesz fel a páciens élettörténetével és bármely meglévő egészségügyi állapotával kapcsolatban. Az anamnézis során a terapeuta arra is kéri a pácienst, hogy írja le részletesen a tüneteket.
Teszt
Különféle szabványosított kérdőívek állnak rendelkezésre a poszttraumás stressz zavar diagnosztizálására:
Az úgynevezett Clinician-Administred PTSD Scale (CAPS) kifejezetten a poszttraumás stressz zavar diagnosztizálására lett kifejlesztve. Kezdetben magával a traumával kapcsolatos kérdéseket tartalmaz. Ezt követik a kérdések, hogy a különböző PTSD tünetek jelentkeznek-e, milyen gyakran és milyen intenzitással. Végül a depresszió vagy az öngyilkossági gondolatok tisztázásra kerülnek.
A SKID-I teszt („strukturált klinikai interjú”) szintén gyakran használt módszer a poszttraumás stressz-zavar diagnosztizálására. Ez egy irányított interjú: A kérdező konkrét kérdéseket tesz fel, majd kódolja a válaszokat. A fekvőbetegeknél egy SKID-I teszt átlagosan 100 percet vesz igénybe. A PTSD diagnózisa ezzel a teszttel megerősíthető.
Azt, hogy van-e komplex poszttraumás stressz-zavar, általában szintén interjú segítségével határozzuk meg. A „Strukturált interjú az extrém stressz zavarairól” (SIDES) sikeresnek bizonyult e célból.
Egy német nyelvű tesztváltozat az „Interjú a komplex poszttraumás stressz-zavarról” (I-KPTBS). Itt az orvos vagy terapeuta is kérdéseket tesz fel a páciensnek, majd kódolja a válaszokat.
Diagnosztikai kritériumok
A poszttraumás stressz-rendellenesség diagnosztizálásához a következő kritériumoknak kell teljesülniük a betegségek és a kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása (ICD-10) szerint:
- A páciens olyan stresszes eseménynek volt kitéve (rendkívüli fenyegetésnek vagy katasztrofális nagyságrendűnek), amely szinte bárkiben tehetetlenséget és kétségbeesést váltott ki.
- Vannak tolakodó és állandó emlékek az élményről (visszatekintések).
- Ingerlékenység és dühkitörések
- Nehéz koncentrálni
- elalvási és elalvási nehézség
- túlérzékenység
- Fokozott ugrásszerűség
- Részleges vagy teljes képtelenség emlékezni a stresszes eseményre
- A tünetek a traumát követő hat hónapon belül jelentkeznek.
Ezen túlmenően, a funkcionális egészség szempontjából a funkcionális, fogyatékossági és egészségügyi nemzetközi osztályozási rendszer (ICF) osztályozási rendszerét is figyelembe veszik. Az ICF-et például a betegségek következményeinek pszichoszociális aspektusainak és a fogyatékosság mértékének rögzítésére használják.
Milyen tünetek jelentkeznek?
Arról, hogy a poszttraumás stressz zavar hogyan nyilvánul meg részletesen, és milyen hosszú távú következmények lehetségesek, a „Poszttraumás stressz zavar – tünetek” című cikkben olvashat.
Mi a betegség lefolyása és prognózisa?
Megfelelő pszichoterápiával a poszttraumás stressz-zavar átlagosan 36 hónapig tart. Terápiás támogatás nélkül lényegesen tovább, átlagosan 64 hónapig tart. A gyógyulási folyamathoz és a visszaesés kockázatának csökkentéséhez is rendkívül fontos a szociális környezet támogatása. Ha azonban a tünetek évekig fennállnak, az érintettek körülbelül egyharmadánál krónikus lefolyás alakul ki.
Egyes betegeknek sikerül a traumát érési folyamatnak tekinteni, és valami pozitívat szerezni az élményből (úgynevezett „traumás növekedés”). Gyakran segítenek más áldozatoknak poszttraumás stressz-zavaruk kezelésében, vagy bekapcsolódnak az áldozatok szervezeteibe.
