Vérátömlesztés: okok, eljárás és kockázatok

Mi a vérátömlesztés?

A vérátömlesztést a vér vagy vérkomponensek hiányának kompenzálására vagy a vér pótlására használják a szervezetben. Ebből a célból a műanyag zacskókból (vértartalékokból) származó vért vénás hozzáférésen keresztül juttatják be a páciens szervezetébe. Ha ez a vér külföldi donortól származik, a véregységet külföldi véradásnak nevezik. Ha a beteg saját vérét kapja, amelyet előzőleg vettek és tároltak, azt autológ véradásnak vagy autotranszfúziónak nevezik.

Míg korábban a teljes vérátömlesztést minden komponenssel végezték, ma már a véregységeket külön-külön komponensekre osztják. Ennek eredménye:

  • vörösvérsejt-koncentrátum – vörösvértestekből (eritrocitákból) áll
  • Granulocita koncentrátum – bizonyos fehérvérsejtekből (granulocitákból) áll
  • Vérlemezkekoncentrátum – vérlemezkékből (trombocitákból) áll
  • Vérplazma (= a vér nem sejtes része)

Mikor végeznek vérátömlesztést?

A vörösvérsejt-koncentrátumokat leginkább akut vérveszteség esetén használják az elveszett vörösvértestek pótlására.

Magas vérveszteség esetén vérlemezke-koncentrátumot is adnak. Ezenkívül ezt a típusú vérátömlesztést vérlemezke-képződési zavarok esetén, valamint műtét előtti vérzés megelőzésére adják.

Mivel a vérplazma olyan alvadási faktorokat tartalmaz, amelyek fontosak a véralvadáshoz, ezért vérzési hajlam gyanúja esetén megelőző intézkedésként transzfúzióra is kerül.

A granulocita koncentrátum beadható a rák vérátömlesztésének részeként. A benne található fehérvérsejtek (neutrofilek, bazofilek és eozinofilek) állítólag erősítik a legyengült immunrendszert.

Mit csinálsz vérátömlesztés közben?

A tényleges vérátömlesztés előtt az orvos megbeszéli Önnel a lehetséges kockázatokat és mellékhatásokat, és meghatározza az Ön vércsoportját. Egy beleegyezési űrlap aláírására is felkérjük.

AB0 Vércsoport rendszer

A vörösvérsejteken (eritrocitákon) antigéneknek nevezett fehérjestruktúrák találhatók. Az antigének olyan fehérjék, amelyek immunválaszt váltanak ki a szervezetben. Az A típusú antigénekkel rendelkező hordozók A vércsoportúak, a B típusúak pedig B vércsoportúak. Ha egy személy mindkét antigéntípussal rendelkezik, akkor AB vércsoportja van. Ha az eritrocitákon nincsenek antigének, akkor 0-s vércsoportról beszélünk.

A vérplazmában az eritrocita antigének elleni antitestek találhatók. Annak érdekében, hogy az immunrendszer ne támadja meg a saját testét, például az A vércsoportú embernek nincs antitestje az A típusú antigének ellen.

Rhesus vércsoport rendszer

A rhesus-vércsoport-rendszer megkülönbözteti, hogy a vérsejtek egy bizonyos fehérjét – a rhesus-faktort – hordoznak-e (rhesus-pozitív) vagy sem (rhesus-negatív). Európában az emberek körülbelül 85 százaléka rhesus-pozitív, a maradék 15 százalék rhesus-negatív.

Éjjeli teszt

Az ágy melletti vizsgálatot a recipiens vérén, valamint a használatra szánt véregységen végzik el.

Keresztmeccs

A crossmatch tesztben a véregység vörösvérsejtjeit összekeverik a recipiens plazmájával (nagy teszt), a recipiens vörösvértesteit pedig a véregység plazmájával (kispróba). Ismétlem, agglutináció nem fordulhat elő.

További eljárás

A vérátömlesztés előtt a félreértések elkerülése végett a páciens adatait újra ellenőrzik. Az orvos egy hozzáférési vezetéket helyez a vénába, amelyen keresztül a vérátömlesztésnek be kell jutnia a szervezetébe. Mind a vérátömlesztés alatt, mind azt követően legalább fél órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani. Ez magában foglalja a vérnyomás és a pulzusszám rendszeres ellenőrzését. Ha rosszul érzi magát, azonnal értesítse orvosát.

További információ: Véradás

További információ: Plazma adományozása

Ha szeretné tudni, hogy mit kell figyelembe vennie a plazmaadás során, és hogyan működik az egész, olvassa el a Plazma adományozás című cikket.

Milyen kockázatokkal jár a vérátömlesztés?

A vérátömlesztéssel kapcsolatos kockázatok ritkák, de általában súlyosak. Az úgynevezett transzfúziós reakcióban a donor vére reakcióba lép a recipiens vérével a vércsoportok összeférhetetlensége miatt. Emiatt az immunrendszer tönkreteszi a donorvért, ami lázhoz, vérszegénységhez, sárgasághoz, keringési problémákhoz és veseelégtelenséghez vezethet. A transzfúziós reakció közvetlenül a transzfúzió során jelentkezhet, vagy késhet is.

Szintén lehetségesek allergiás reakciók, amelyek láz, hányinger, légszomj, vérnyomásesés, bőrpír, viszketés és ritka esetekben sokk formájában nyilvánulnak meg.

Ha a beteg sok vörösvérsejt-koncentrátumot kap, a vörösvértestekben lévő vas lerakódhat a szervekben, és sejt- és szervkárosodást okozhat. A máj, a szív, a csontvelő és a hormontermelő szervek különösen érintettek.

Mire kell figyelni vérátömlesztés után?

Ambuláns vérátömlesztés után általában hazamehet. Ha bármilyen kellemetlen érzést, például hányingert vagy keringési problémákat észlel, azonnal értesítse orvosát.

Rendszeres vérátömlesztéssel a terápia sikerét nyomon követik. Különösen fontos a hemoglobin (vörös vér pigment) és a vas mérése, tekintettel a vérátömlesztés okozta vastúlterhelésre. A mellékhatások addig nem jelentkeznek itt, amíg a szervek működését nem károsítja a túlterhelés.