Mi az érzéstelenítés?
Az érzéstelenítést a betegek mesterséges elalvására használják. Erre a célra a felelős szakorvos (aneszteziológus) különféle gyógyszereket és/vagy gázkeverékeket alkalmaz.
Az érzéstelenítés lehetővé teszi olyan műtétek és bizonyos vizsgálati eljárások elvégzését, amelyek egyébként csak extrém fájdalom esetén lennének lehetségesek. Különböző eljárások léteznek, amelyek többek között az érzéstelenítő mellékhatásaiban és alkalmazási területeiben különböznek.
Inhalációs érzéstelenítés
Az inhalációs érzéstelenítés során az érzéstelenítést gáz halmazállapotú gyógyszerek, például szevoflurán, izoflurán vagy dinitrogén-oxid belélegzésével állítják elő. Ezek az úgynevezett illékony érzéstelenítők egyrészt kikapcsolják a tudatot, de csökkentik a fájdalomérzetet is.
Az inhalációs érzéstelenítés az érzéstelenítés legrégebbi formája, és ma általában más eljárásokkal kombinálják. Alkalmanként önmagában inhalációs érzéstelenítést alkalmaznak gyermekeknél.
Teljes intravénás érzéstelenítés (TIA)
Kiegyensúlyozott érzéstelenítés
A kiegyensúlyozott érzéstelenítés egyesíti a fent említett két módszert. Így az érzéstelenítés kezdetén általában intravénás gyógyszereket kap a beteg, és a műtét során érzéstelenítő gázokat is belélegzik. Ez csökkenti számos érzéstelenítő mellékhatást és az erős fájdalomcsillapítók fogyasztását.
További információ: Helyi érzéstelenítés
Egyes műtéteknél elegendő, ha csak a fájdalomérzetet egy bizonyos területen kapcsoljuk ki. További információért lásd a helyi érzéstelenítést.
További információ: Spinális érzéstelenítés
A helyi érzéstelenítés speciális formájában az érzéstelenítőt a gerinccsatornába fecskendezik. Erről bővebben a Spinális anesztézia című szövegben olvashat.
További információ: Peridural anesztézia (PDA).
Van egy másik lehetőség a fájdalomérzet kikapcsolására a gerincvelő közelében. Olvasson róla mindent a Peridális érzéstelenítés című cikkben.
Mikor történik az érzéstelenítés?
Művelet
Az érzéstelenítés leggyakoribb oka a műtét. Sok műtét – például a hasi szerveken – eleve lehetővé válik. Az eszméletvesztés csökkenti a páciens stresszét és elősegíti a műtét utáni felépülést. Az érzéstelenítés a lehető legjobb munkakörülményeket is biztosítja a sebész számára, mivel a beteg nem mozdul. Ez nagyon fontos például agyi vagy vérerek műtétei során.
vizsgálatok
Egyes vizsgálati eljárások érzéstelenítést is igényelnek. Például a légcsövön átvezetett merev csővel végzett bronchoszkópia során a beteg súlyos fájdalmat és köhögést tapasztal, ha nem altatásban részesül. Azonban még azok a csecsemők is, akiken MRI-t kell végezni, gyakran érzéstelenítést kapnak, hogy nyugodtan feküdhessenek. A készített képek egyébként elmosódottak és használhatatlanok lennének.
Sürgősségi orvoslás
Ha a beteg önálló légzése akadályozott, például szívleállás, súlyos baleset vagy allergiás reakció után, mesterségesen lélegeztetni kell. Egyrészt az érzéstelenítés megkönnyíti a mesterséges lélegeztetés biztonságos alkalmazását; másrészt enyhíti azt a fájdalmat, amit még az eszméletlen betegek is éreznek.
Mi történik az érzéstelenítés alatt?
Az érzéstelenítéshez az aneszteziológus gáz-levegő keverékeket, valamint különféle gyógyszereket használ. Ezek három csoportra oszthatók.
- A hipnotikumok (altatók) elsősorban a tudatot kapcsolják ki. Ilyen például a propofol.
- A fájdalomcsillapítók (fájdalomcsillapítók) elnyomják a fájdalomérzetet. Érzéstelenítéshez adjon erős fájdalomcsillapítókat az opioid csoportból.
- Az izomrelaxánsok ellazítják az izmokat és immobilizálják a beteget. Az alkalmazástól függően nem kell minden érzéstelenítéshez használni őket.
Anesztézia információk
A tervezett érzéstelenítés előtt az altatóorvos részletes beszélgetésben tájékoztatja a pácienst a számára tervezett eljárásról. Kérdezi az esetleges korábbi betegségeket és érdeklődik a rendszeresen szedett gyógyszerekről is. Ily módon az orvos felméri az érzéstelenítés kockázatát, és kiválasztja a megfelelő gyógyszereket. Ha a beteg nagyon szorong és fél az érzéstelenítéstől, nyugtatót is ad, hogy ellazuljon.
Érzéstelenítés előidézése
Az érzéstelenítés megkezdése előtt a beteg néhány percig tiszta oxigént lélegzik be. Ez oxigéntartalékot hoz létre a vérben a légzőcső későbbi behelyezéséhez (intubáció). Ezzel egyidejűleg az orvos egy tűt helyez a vénába, például a páciens kezébe, amelyen keresztül beadhatja a gyógyszert. Az erős fájdalomcsillapítót nagy dózisú altató követi, aminek következtében a beteg néhány másodpercen belül elveszíti az eszméletét, és magától leáll a légzése.
Hosszabb műtétek alkalmával hőlégfúvóval melegítik a pácienst, mert különben gyorsan lehűlne a test. Az ellenőrző monitor emellett folyamatosan megjeleníti a fontos létfontosságú funkciókat, mint például a vérnyomást, a pulzust, a szívműködést és a légzésszámot. Ez lehetővé teszi az aneszteziológus számára, hogy gyorsan azonosítsa a lehetséges érzéstelenítési szövődményeket.
Gyors szekvencia indukció
Az érzéstelenítés indukciójának egy speciális formáját gyors szekvenciaindukciónak (RSI) nevezik. Itt az érzéstelenítő gyógyszereket gyors egymásutánban adják be, és közben nincs szükség maszkos lélegeztetésre. Elsősorban nem éhező betegeknél, terhes nőknél és bizonyos gyomor-bélrendszeri betegségekben szenvedőknél alkalmazzák, és megakadályozza, hogy a gyomortartalom visszafolyjon a légcsőbe.
Az érzéstelenítés folytatása és az érzéstelenítés előidézése
A műtétet követően a beteget a rehabilitációs szobában figyelik. Ott folyamatosan rendelkezésre áll egy orvos, aki szükség esetén fájdalomcsillapítót ad be és felméri a beteg életfunkcióit.
Milyen kockázatokkal jár az érzéstelenítés?
Az általános érzéstelenítés számos mellékhatás kockázatával jár. Az érzéstelenítő gyógyszerek többek között hirtelen vérnyomásesést vagy szívritmuszavart okozhatnak. Az aneszteziológus ezeket a keringést támogató gyógyszerekkel kezeli. Az összes használt gyógyszer súlyos allergiás reakciókat is okozhat.
Problémák a szellőztetés során
Egy lehetséges szövődmény a fog károsodása, mivel az orvos speciális műszerrel (laryngoscope) helyezi a csövet a légcsőbe. Ezért a műfogsort a műtét előtt eltávolítják. Maga a cső is károsíthatja a hangredőket (hangszálakat).
Rosszindulatú hipertermia
A rosszindulatú hipertermia egy rettegett izombetegség, amely nagyon hirtelen jelentkezhet az érzéstelenítés során. Ilyenkor az egész izomzat tartósan megfeszül, amitől a test életveszélyesen felmelegszik. A genetikai tényezők és bizonyos érzéstelenítő gázok mellett különösen az izomrelaxáns szukcinilkolint tartják lehetséges kiváltó tényezőnek.
Az érzéstelenítő gázokkal ellentétben a tiszta intravénás érzéstelenítés nem váltja ki a rosszindulatú hipertermiát, ezért ezt triggermentes érzéstelenítésnek is nevezik.
Ébren állapotok érzéstelenítés alatt
Érzéstelenítő mellékhatások
Az érzéstelenítés mellékhatásai a műtét után is előfordulhatnak. Ezek tartalmazzák:
- Hányás és hányinger érzéstelenítés után (postoperatív hányinger és hányás = PONV).
- Hipotermia miatti hidegrázás
- Zűrzavar
A hányás és a hányinger különösen gyakori utóhatások. Az érzéstelenítő gyógyszerek, különösen az érzéstelenítő gázok, és a műtét hosszú időtartama a kockázati tényezők közé tartozik. Bizonyos gyógyszerek beadásával azonban már az érzéstelenítés előtt gyakran megelőzhető a későbbi hányinger.
Pozíciós sérülés
Mire kell figyelnem az érzéstelenítés után?
Normális, ha az érzéstelenítés után is kissé zavartnak és álmosnak érzi magát. Ha azonban fájdalmat, hányingert vagy kellemetlen érzést érez a karjában, vagy ha sokáig rekedt, közölje orvosával. Az orvossal egyeztetve ismét ihat néhány korty vizet. A pontos idő az eljárás típusától függ.
Ha az altatás során rosszindulatú hipertermia alakult ki, az aneszteziológus sürgősségi kártyát állít ki Önnek. Ezt mindig magánál kell hordania, hogy az altatóorvosok kiválaszthassák a megfelelő altatást, ha később műtétre lenne szüksége.
