Rövid áttekintés
- Leírás: A hemofília a véralvadás veleszületett rendellenessége. Két fő formája van: A és B hemofília.
- Progresszió és prognózis: A hemofília nem gyógyítható. A vérzés és a szövődmények azonban megfelelő kezeléssel megelőzhetők.
- Tünetek: Fokozott vérzési hajlam, ami könnyű vérzést és zúzódásokat eredményez.
- Kezelés: Főleg a hiányzó alvadási faktor pótlása; bizonyos esetekben antitestterápia vagy génterápia; enyhe esetekben szükség esetén dezmopresszin.
- Ok és kockázati tényezők: A véralvadáshoz szükséges bizonyos fehérjék genetikai hiánya vagy hibája (alvadási faktorok).
- Diagnózis: Anamnézis, különböző vérparaméterek (aPTT, Quick érték, plazma trombin idő, vérzési idő, thrombocytaszám) mérése, releváns véralvadási faktorok aktivitásának meghatározása.
- Megelőzés: Genetikai okok miatt nem lehetséges; a helyes kezelés azonban megakadályozza a túlzott és potenciálisan életveszélyes vérzést.
Mi a hemofília?
Ha ezek az alvadási faktorok nem termelődnek kellő mennyiségben vagy nem megfelelő minőségben, a véralvadás károsodik. Ez az oka annak, hogy a hemofíliás betegek túlságosan hosszan vagy erősen véreznek.
Mellesleg a hemofília nem rosszindulatú vérbetegség (például vérrák = leukémia)!
A fokozott vérzési hajlamú véralvadási rendellenesség orvosi elnevezése „haemorrhagiás diathesis”. A véralvadási rendellenesség általános kifejezése a „koagulopátia”.
Haemophilia: formák
Különféle véralvadási faktorok léteznek. Attól függően, hogy a hemofília melyik alvadási faktort érinti, az orvosok megkülönböztetik a betegség különböző formáit. A legfontosabbak a hemofília A és a hemofília B:
- Haemophilia A: Ez magában foglalja a VIII-as véralvadási faktort (antihemofil globulin A). Vagy a szervezet nem állítja elő kellő mennyiségben, vagy hibás. A hemofíliás betegek körülbelül 85 százaléka hemofília A-ban szenved. Szinte mindegyikük férfi.
- Haemophilia B: Az érintettek nem rendelkeznek IX-es véralvadási faktorral (antihemofil globulin B vagy karácsonyi faktor). Itt is többnyire férfiak.
Egy másik vérzési rendellenesség, amely általában öröklődik, a von Willebrand-Jürgens-szindróma, más néven von Willebrand-szindróma (vWS). Itt a VIII-as véralvadási faktor transzportfehérje – a von Willebrand faktor – nincs elegendő mennyiségben vagy hibás. Az A és B hemofíliához hasonlóan ez is fokozott vérzési hajlamhoz vezet. Erről bővebben a „von Willebrand-szindróma” című cikkben olvashat.
Hogyan fejlődik az A és B hemofília?
A legtöbb hemofíliában szenvedő embert érinti az A hemofília. A betegség születése óta jelen van és krónikus.
Az A hemofília – más formákhoz hasonlóan – még nem gyógyítható. Vannak azonban olyan terápiák, amelyek kompenzálják a hemofília hatásait vagy a véralvadási faktorok hiányát. Ennek eredményeként a hemofíliában szenvedők várható élettartama általában megegyezik az egészséges emberekével.
Kezelés nélkül a „hemofíliások” feltűnően erősen vagy hosszan vérezhetnek, még kisebb sérülésekkel is. Nagyon ritka, hogy a hemofíliában szenvedők sérülés következtében elvérezzenek. De a túlzott vérzés hosszú távon károsítja a különböző szerveket.
A hemofília előrehaladása az egyes esetekben nemcsak a terápiától függ, hanem attól is, hogy milyen súlyos a betegség az érintett személyen.
Mi a tünetek?
A hemofília A (VIII-as faktor hiánya) és a hemofília B (IX. faktor hiánya) tünetei megegyeznek – bár minden esetben más-más véralvadási faktor érintett.
Az érintettek többségénél gyakran már gyermekkorban „zúzódások” (hematómák) alakulnak ki. Ezenkívül hemofíliában bármely szerv területén belső vérzés lehetséges.
Jellemző az ízületi vérzés. Ezek gyakran spontán módon jelentkeznek (azaz előzetes trauma, például esési sérülés nélkül), különösen súlyos hemofília esetén. A vérzés hatására az ízületi folyadék (ízületi folyadék, ízületi folyadék) begyullad. Az orvosok ezután akut synovitisről beszélnek. Duzzadt, túlmelegedett ízületként nyilvánul meg. A felette lévő bőr vöröses színű. Az ízület érintésre érzékeny, mozgékonysága fájdalmasan korlátozott. Ez az oka annak, hogy az érintettek gyakran tehermentesítő testtartást vesznek fel.
A krónikus ízületi gyulladás hemofíliában maradandó ízületi elváltozásokat eredményezhet. Az orvosok ezt haemophiliás arthropathiának nevezik.
A hemofíliás szinovitis elvileg minden ízületben előfordulhat. Leggyakrabban azonban a térd-, könyök- és bokaízületek érintettek.
Egyéb lehetséges hemofília tünetek az izomvérzésből eredhetnek: A vérzés károsítja az izomszövetet, súlyos esetekben pedig izomgyengeséghez vezet.
Súlyos vérzés a szájban és a torokban a légutakat érinti. Az agyvérzés ritka, de veszélyes is: rontja például a gondolkodást és a koncentrációt. A súlyos agyvérzés akár végzetes is lehet!
A hasi vérzés extrém esetekben életveszélyes is lehet.
Haemophilia: súlyossági fokok
A vérzési rendellenesség súlyossága határozza meg, hogy a tünetek mennyire nyilvánvalóak. Általános szabály, hogy minél kevesebb funkcionális alvadási faktor van jelen, annál hangsúlyosabb a klinikai kép.
Az A és B hemofília három súlyossági fokozatba való besorolása azon alapul, hogy a véralvadási faktorok aktivitása mennyire csökken a funkciójukhoz képest egészséges emberekben:
Enyhe hemofília
Közepesen súlyos hemofília
A véralvadási faktorok aktivitása (faktoraktivitás) a normál aktivitás egy-öt százaléka. A tünetek általában az élet első néhány évében jelentkeznek, szokatlanul elhúzódó vérzéssel és gyakori zúzódásokkal. Az enyhe hemofíliához hasonlóan a vérzés általában sérülések vagy műtétek eredménye. A spontán vérzés ritka.
Súlyos hemofília
A faktoraktivitás kevesebb, mint a normál aktivitás egy százaléka. A legkisebb sérülések vagy dudorok súlyos bőr alatti vérzést (zúzódást) okoznak az érintetteknél. Belső vérzés is gyakrabban fordul elő, például fájdalmas vérzés a nagy ízületekben, például a térdben vagy a könyökben. Általában sok vérzésnek nincs felismerhető oka. Az orvosok ezután spontán vérzésről beszélnek.
Hogyan kezelik a hemofíliát?
A hemofília terápia a hemofília típusától és súlyosságától függ. A kezelőorvos minden beteg számára megfelelő kezelési tervet készít.
A faktor koncentrálódik
A faktorkoncentrátumokat vénába kell beadni. Sok szenvedő megtanulja magának beadni az injekciót. Ez a betegség ellenére nagy függetlenséget biztosít számukra.
Enyhe hemofília esetén faktorkoncentrátum adása csak szükség esetén szükséges (igény szerinti kezelés): Az antikoagulánst például súlyos vérzés esetén, vagy tervezett műtét előtt adjuk be. A kisebb sérülések, például horzsolások viszont nem igényelnek faktorkoncentrátummal történő kezelést. A vérzés általában megállítható a vérző terület enyhe nyomásával.
A közepesen súlyos vagy súlyos hemofíliában szenvedőknek viszont rendszeres injekcióra van szükségük a hiányzó véralvadási faktort tartalmazó készítményekből (hosszú távú kezelés). Hogy erre milyen gyakran van szükség, az többek között az adott készítménytől, a beteg aktivitásától és egyéni vérzési hajlamától függ.
A faktorkoncentrátumokkal végzett kezelés lehetséges szövődménye az úgynevezett inhibitor hemofília: egyesek antitesteket (inhibitorokat) képeznek a faktorkoncentrátumban lévő véralvadási faktorok ellen. Ezek inaktiválják a hozzáadott véralvadási faktort. A terápia ekkor nem olyan hatékony, mint amennyire szeretnénk. Ez a szövődmény szignifikánsan gyakrabban fordul elő A-hemofíliában szenvedőknél, mint a B-ben szenvedőknél.
Desmopressin
A hemofília A enyhe eseteiben gyakran elegendő szükség szerint dezmopresszin (DDAVP) beadása (pl. kisebb vérzés esetén), például infúzió formájában. Ez egy mesterségesen előállított fehérje, amely a szervezet saját vazopresszin hormonjából (adiuretin, ADH) származik.
A dezmopresszin hatására a belső érfal (endotélium) felszabadítja a véralvadáshoz tárolt faktorokat: a VIII-as véralvadási faktort és hordozófehérjét, a von Willebrand faktort (vWF). Mivel azonban ezek a tárolási mennyiségek az endotéliumban korlátozottak, a hatóanyag csak néhány napig adható be.
A dezmopresszin megtartja a vizet a szervezetben, így csökkenti a vizelet mennyiségét. A DDAVP-terápia mellékhatása tehát a vízmérgezés lehet, amely kibillenti a vérsók (elektrolitok) egyensúlyából. Ez például görcsrohamokhoz vezethet.
Antitest terápia
Van egy másik kezelési lehetőség az A hemofília kezelésére: mesterségesen előállított antitest (emicizumab) rendszeres beadása. Ez egyidejűleg kötődik a IXa és X véralvadási faktorokhoz, ahogy a VIII-as véralvadási faktor általában. Az emicizumab tehát átveszi a hemofília A-ban hiányzó faktor szerepét a véralvadási kaszkádban. Ez segít megelőzni a vérzést.
Génterápia
Az Európai Unióban 2022 óta engedélyezték az első génterápiát súlyos hemofíliás A-ban (Valoctocogene Roxaparvovec) felnőtteknek. Megelőzheti vagy csökkentheti a vérzést. A génterápia a következőképpen működik:
A hiányzó véralvadási faktor (VIII) genetikai tervét infúzióval juttatják be az érintett személy szervezetébe. Egy módosított vírus (adeno-asszociált vírus, AAV), amely nem képes az emberi szervezetben szaporodni, szállítóeszközként működik. A VIII-as faktor génjét egyes májsejtekbe szállítja, ahol leolvasható.
Mi okozza a hemofíliát?
A hemofília egy veleszületett genetikai betegség, amely általában öröklődik. Ritkábban spontán genetikai mutáció (spontán mutáció) eredményeként fordul elő.
A hemofíliás betegeknél a funkcionális véralvadási faktor termeléséhez szükséges genetikai információ hiányos. A hibás terv azt jelenti, hogy a kérdéses véralvadási faktor – a VIII-as faktor hemofília A-ban és a IX-es faktor hemofília B-ben – nem termelődik megfelelően funkcionális formában. Ez megzavarja a véralvadást: a sebek nem záródnak be olyan gyorsan, ami azt jelenti, hogy a vérzés szokatlanul hosszú ideig tart. Súlyos esetekben spontán vérzés is lehetséges.
A és B hemofília: öröklődés
A véralvadási faktorok génjei az X kromoszómán találhatók. Ha a nők két X-kromoszómája közül az egyik hibás véralvadási faktort tartalmaz, a másik X-kromoszóma általában kompenzálni tudja ezt. A nők ezért nagyrészt tünetmentesek egész életük során. Mindazonáltal a genetikai hiba hordozójaként (vezetőjeként) működhetnek: Ha olyan férfitól szülnek gyermeket, aki egészséges a véralvadás szempontjából, akkor 50%-os valószínűséggel továbbadják a genetikai hibát:
- Azok a lányok, akik anyjuktól kapták a hibás X-kromoszómát, szintén a hemofília potenciális vezetői.
- Azok a fiak, akik anyjuktól örökölték a hibás X-kromoszómát, ezt nem tudják kompenzálni, mert nincs második X-kromoszómájuk. Ezért hemofíliásként születnek.
Amikor a hemofíliás férfiak egészséges nőtől (nem konduktor) szülnek gyereket,
- akkor minden lánya karmester,
- és minden fia genetikai hiba nélkül születik.
Ha egy női karmesternek hemofíliás férfi gyermekei vannak, akkor mindkét nemnél 50 százalék a valószínűsége annak, hogy a betegségben szenvednek. A döntő tényező az, hogy az anya melyik X-kromoszómáját adja tovább a gyermeknek:
- Ha az anya hibás X-kromoszómáját adja tovább, ez azt jelenti, hogy mind a lányai, mind a fiai hemofíliával születnek.
A szakértők a hemofília öröklődését autoszomális recesszívnek (nemhez kötött recesszívnek) írják le.
Hogyan diagnosztizálható a hemofília?
Ha valaki gyakran spontán vérzik, vagy nagyon könnyen zúzódások keletkeznek, ez a hemofília lehetséges jele. Ez a gyanú különösen valószínű, ha a családfán hemofíliás esetek ismertek. A hemofília gyanújának tisztázására a háziorvos az első kapcsolatfelvételi pont. Ezt követően az érintetteket hematológiai szakorvoshoz vagy speciális egészségügyi központhoz (hemofília központ) irányíthatják.
Az orvos először felveszi a beteg kórelőzményét (anamnézis): felkéri a beteget, hogy írja le részletesen a tüneteket, rákérdez az alapbetegségekre, és hogy van-e ismert hemofíliás eset a családban.
A laboratóriumi vizsgálatok különösen fontosak az esetleges hemofília tisztázásához. Az orvos vérmintát vesz a betegtől, hogy a laboratóriumban megvizsgálja a különböző paramétereket:
- Haemophiliában az úgynevezett aPTT megnyúlik az egészséges emberekhez képest. Ez az „aktivált részleges thromboplasztin idő” (erről bővebben a PTT cikkben olvashat).
- Ugyanakkor az úgynevezett Quick érték (lásd INR érték) és a plazma thrombin idő (PTZ) általában nem figyelhető meg; csak súlyos hemofíliában hosszabbodnak meg.
Annak megállapításához, hogy valakinek van-e hemofíliája A vagy hemofíliája B, elemezni kell a releváns alvadási faktorok (VIII, IX) aktivitását.
Igényektől függően további vizsgálatokra lehet szükség, például ultrahangos vizsgálatra, ha hemofília miatti ízületi vérzés gyanúja merül fel.
Haemophilia: teszt újszülöttekre és meg nem született csecsemőkre
Ha egy családban már előfordult hemofília, a fiú újszülöttek véralvadását általában közvetlenül a születés után vizsgálják. Ez lehetővé teszi a hemofília korai stádiumban történő felismerését. Terhesség alatt is végezhető teszt annak megállapítására, hogy a születendő baba nem szenved-e hemofíliát.
Ha egy nő azt gyanítja, hogy genetikailag hajlamos a hemofíliára, és ezért potenciális hordozó (vezető), egy genetikai teszt egyértelművé teszi.
Hogyan előzhető meg a hemofília?
Az esetek túlnyomó többségében a hemofília genetikai eredetű. Ezért nem lehet megakadályozni. A faktorkészítmények és az antitestterápia kordában tartják a túlzott vérzést. Ez sok esetben segít megelőzni a vérzés következményeit, például az ízületi károsodást. Az orvosok azt is javasolják, hogy a hemofíliában szenvedők a lehető legnagyobb mértékben kerüljék a fokozott sérülésveszélyt jelentő tevékenységeket vagy sportokat.
