Az egyensúlyi szerv működése
Egyensúlyi szervünk (vestibularis szervünk) feladata a testünk bent tartása egyensúly minden helyzetben és helyzetben, hogy tájékozódhassunk az űrben. Ez a jelenség különösen akkor hatásos, ha egy nagyon gyorsan mozgó körhintán ülsz. Bár a test anélkül forog a környezettel, hogy mi mozognánk, a szervünk egyensúly még mindig segít abban, hogy ne veszítsük el orientációnkat.
Még akkor is, ha a beteg körben forog, képesnek kell lennie arra, hogy világosan és gyorsan érzékelje a környezetet anélkül, hogy utána szédülne vagy látásromlása lenne. Az egyensúly szerve ezért különböző részekből áll annak érdekében, hogy funkcióját teljes mértékben el tudják látni. Egyrészt ott van a három boltív, amelyek eltérő orientációjuk miatt képesek érzékelni minden irányt és minden forgási mozgást a testünkben vagy a környezetünkben, és ahhoz igazítani a testet.
Másrészt ott van a két makula szerv, a Sacculuc és az Utriculus. Ezek segítenek abban, hogy néhány milliszekundumon belül ismét teljesen orientálódhassunk a fordítási gyorsulások során (például amikor teljes fék manővert hajtunk végre az autóval), de ez nem elég az izmainknak és agy tudni, hogy éppen megálltunk, vagy hogy a világ körülöttünk forog, mert körhintán járunk. A szemünket is tájékoztatni kell.
Ezért a szerv másik funkciója egyensúly minden információt továbbítani a szemnek. Így a szem alkalmazkodhat az adott helyzethez, és kompenzációs mozgást hajthat végre (nystagmus). Ez különösen jól megfigyelhető a vonaton a szemközti személlyel: Amikor a másik kinéz az ablakon, egy transzlációs gyorsulás érinti, mert a vonat mozog.
Eszerint, az egyensúly szerve ellátja funkcióját és továbbítja az információt a szemünkbe. Ha a másik ember kinéz az ablakon, és megpróbál javítani egy pontot, a szeme újra és újra visszaugrik, mihelyt elhalad a táj. Ez a folyamat végül a az egyensúly szerve és a szemek.
