Bevezetés
A gerinc szűkület a gerinc mögöttes („degeneratív”) változásainak általában fájdalmas következménye. Minden ember életének során degeneratív változásoktól szenved a test különböző struktúráiban. Ennek eredményeként csontos kötődések (osteophyta kötődések) alakulnak ki, arthrosisintervertebralis jellegű változások ízületek és az intervertebrális lemezek degeneratív változásai.
Ezek a folyamatok most a gerinccsatorna, vagyis a csigolyatesteken belüli csatorna, amelyben a gerincvelő fut, és a csigolyaközi lyukak (Foramina intervertebralia). Az úgynevezett gerinc idegek, a kiterjesztések gerincvelő, ezekből a lyukakból előkerülnek, és így összenyomhatók. Az ágyéki gerinc főleg érintett, mivel nagy erőnek van kitéve és a legnagyobb súlyt kell viselnie.
Gerinccsatorna a szűkület itt különösen a terheléstől függő hát alsó részén nyilvánul meg fájdalom amely a lábakba sugárzik. Az érintettek csak járni tudnak fájdalombizonyos távolságig mentes (claudication spinalis). Azonban, gerinccsatorna a nyaki gerinc szűkülete is lehetséges.
Tipikusak a váll és a panaszok nyak vidék. A karok, de a lábak mozgáskorlátozása és érzékszervi rendellenességei is lehetségesek. A diagnózist képalkotó technikák alkalmazásával állítják fel. Elsőbbséget élvez az MRI, amelyen jól látható a gerinccsatorna szűkülete. Terápiásán mind konzervatív, mind műtéti eljárásokat alkalmaznak.
Okok
Gerinccsatorna szűkület elsősorban évekig tartó degeneratív folyamatok és a gerinc változásainak eredménye. Ilyen degeneratív változások élete során minden embernél bekövetkeznek. Azonban nem mindenki szenved gerinccsatorna szűkület.
Az, hogy az ilyen folyamatok kényelmetlenséget okoznak-e, a változások mértékétől, valamint a gerincoszlop terhelésétől függ. A degeneratív folyamatok a szövetek egyfajta kopásához vagy bomlásához vezetnek, így funkcionális korlátok jelentkezhetnek. A gerincoszlop különböző változásai gerincszűkülethez vezethetnek.
A csontos kötések, más néven spondilofiták, a kopás eredményeként keletkeznek. Ezek olyan csontszövetek, amelyek gyakorlatilag a csigolyatestek vagy a csigolyák csontos erdei ágainak különböző pontjain rakódnak le. Ezek a kötődések összeszoríthatják a gerinccsatornát, vagy összenyomhatják az ideggyökereket a csigolyaközi furatok kijárati pontjain (Foramina intervertebralia).
Ezenkívül az intervertebrális lemezek kopása magasságvesztést okoz, és keskenyebbé válnak. Az intervertebrális lemezek kopása fokozott stresszhez vezet az egyes csigolyatesteken. A magasságvesztés további következménye a gerinc szalagos készülékének rugalmasságvesztése, amely kevésbé feszes.
Ez a csigolyatestek egymáshoz csúszását okozhatja (spondylolisthesis). Végül, arthrosisintervertebralis jellegű változások ízületek szintén meg kell említeni. Ezek ízületek kösse össze a csigolyákat egymással, és facet ízületeknek is nevezik.
Mindezek a folyamatok fokozatosan összehúzódásokhoz (szűkületekhez) vezetnek a gerinccsatorna különböző pontjain vagy az intervertebrális lyukakon, amelyekre általában gerinccsatorna szűkület. Az erős hátizmok hozzájárulhatnak a gerinc stabilizálásához. Azoknál az embereknél, akiknek a mozgás hiánya vagy más okok miatt nincs erős hátizma, gyorsabban jelentkeznek ilyen panaszok.
A gerinccsatorna-szűkület ritkán fordul elő más elsődleges betegségek összefüggésében. A gerinccsatorna-szűkület másik ritka oka a gerincműtét. A műtét után a túlzott hegszövet a nyaki gerinc gerinccsatorna-szűkületéhez vezethet. A gerincoszlop vagy a nyaki gerinc sérvkorongjainak sérülései szintén a nyaki gerinc gerinccsatorna-szűkületéhez vezethetnek.
