Hiperabdukciós szindróma esetén a kar vaszkuláris idegzsinórja elakad a lapocka csontos folyamata alatt, ami szenzációs zavarokat okoz, és vér folyam. A szindrómában szenvedő betegek többsége kizárólag akkor panaszkodik a tünetekre, ha a karokat maximálisan fejjel hozzák emberrablás. Terápia általában nem szükséges.
Mi a hiperabdukciós szindróma?
Emberrablás az anatómiában a kar folytatása vagy láb távol a test közepétől. A hiperabdukciós szindróma ritka feltétel ami akkor következik be, amikor a karot elrabolják, és a végtagot egyszerre hátul mozgatják. A szindrómát a vaszkuláris idegzsinór összenyomódása jellemzi a karon, és olyan tünetek kísérik, mint az érzékszervi zavarok. Hiperabdukciós szindrómában a vaszkuláris idegzsinór összenyomódása megfelel a coracoid folyamat alatti beragadásnak. Ez a lapocka csontos folyamata. A szindróma ezért neurovaszkuláris néven is ismert emberrablás szindróma. Számos neurovaszkuláris szindróma a mellkasi-kimeneti szindróma kifejezés alatt csoportosul. A hiperabdukciós szindróma mellett ez a betegségcsoport magában foglalja például a pectoralis-minor szindrómát, a Paget-von-Schroetter szindrómát és a costoclavicularis szindrómát. Egyes esetekben a neurovaszkuláris szindróma klinikai megjelenése szorosan hasonlíthat e csoport más szindrómáira.
Okok
A hiperabdukciós szindróma oka a kar mozgása. Így a kauzális mozgás rendellenesen erős elrablással jár a felső végtag egyidejű háti mozgásával, amely a váll régiójában az ideg-érrendszeri zsinórt a váll csontos folyamata alatt nyomja. Mivel a vénák elakadtak, a kar nem kap megfelelő vér áramlik a vaszkuláris idegzsinór összenyomódása után, és például válhat hideg vagy ennek következtében elalszik. Ezen felül azért idegek a vaszkuláris idegzsinór összenyomásakor is megszorulnak, a szindrómával együtt neurológiai tünetek is kialakulhatnak. Ebben az összefüggésben a gyakori neurológiai tünetek az ujjak vagy a kezek érzéketlensége. A kompresszió eredményeként kialakulhat a kar zsibbadásának vagy nehézségének érzése, akárcsak bármely más összehangolás az érintett végtag rendellenességei. A mély érzékenység zavarai a vaszkuláris idegzsinór elakadásának is köszönhetők. Gyakran a szindróma társul a koracoid folyamat alatt már meglévő feszültséggel.
Tünetek, panaszok és jelek
A hiperabdukciós szindróma betegei a keringési és idegi diszfunkció tüneteinek komplexusában szenvednek. A kar maximális elrablási vagy maximális emelési mozgása után csökken vér áramlás a végtagig, főleg hidegséggel vagy a kar elalvásával nyilvánul meg. Az idegzavarok az ujjak szenzoros zavaraiként jelentkeznek, például zsibbadás vagy legalább csökkent érzékenység formájában. Bizonyos esetekben a betegek a jelentkező tüneteket is hasonlónak írják le a Raynaud-szindróma. Ebben az összefüggésben például sugárzásról beszélnek fájdalom vagy az érintett kar hirtelen sápadtsága. Tüneti lehet kopogtató vagy bizsergő érzés is. A bőr bizonyos körülmények között elvörösödhet. Sugárzó fájdalom leggyakrabban azoknál szenved, akiknél a lapocka alatt fennálló szorosság van. Jellemzően a tünetek elsősorban alvás közben jelentkeznek, és felébresztik a beteget.
A betegség diagnózisa és lefolyása
Az orvos általában a hiperabdukciós szindróma diagnózisát a beteg kórtörténete alapján állapítja meg, és tovább erősíti a fizikális vizsgálat. Általában provokációs tesztet vagy Adson tesztet hajt végre. Például megkérheti a beteget, hogy maximálisan rabolja el, vagy maximálisan emelje fel a karját. Ha hiperabdukciós szindróma áll fenn, ez az érideg-zsinór megcsípését okozza a lapocka csontos folyamata alatt. Körülbelül két perc elteltével a radiális impulzust még mindig könnyen érezni kell. Ha azonban a vállfolyamat alatt vagy a mellkasi mellizom alatt szűkület van, sugárzik fájdalom két perc múlva jelentkezik, és az orvos alig fogja érezni a radiális pulzust.
Szövődmények
A hiperabdukciós szindróma elsősorban az érzékenység és a vér áramlásának zavarait okozza a beteg karjában. A legtöbb esetben azonban csak a test egyik oldala érintett. A kar alszik, és kissé bizserghet vagy fájhat. Általános szabály, hogy a hiperabdukciós szindróma nem veszélyes szindróma, amely szükségszerűen kezelést igényel. A tünetek általában önmaguktól eltűnnek. Azonban zsibbadás alakulhat ki, amely hirtelen súlyos fájdalommá válhat. A beteg korlátokat tapasztalhat a mindennapi életben és a mozgásban. Nem ritka, hogy a kar piros vagy viszket. Komplikációk nem fordulnak elő. A legtöbb esetben a tünetek alvás közben jelentkeznek, így a beteg alvászavarokat tapasztalhat. A várható élettartamot nem korlátozza a hiperabdukciós szindróma. A hiperabdukciós szindróma kezelésére a legtöbb esetben nem kerül sor. Csak akkor végezhet műtéti kezelést az orvos, ha a tünetek túlságosan korlátozzák a mindennapi életet. A beteg várható élettartamát azonban nem korlátozza a szindróma.
Mikor kell orvoshoz menni?
Hiperabdukciós szindróma esetén minden esetben orvosra van szükség. Ebben a betegségben nincs öngyógyulás, és sok esetben a tünetek súlyosbodnak. Orvoshoz kell fordulni, ha az érintett személy érzékszervi vagy vérzavarokban szenved keringés gyakran és különösebb ok nélkül. A végtagok elalszanak vagy bizserghetnek. Hasonlóképpen, a végtagok állandó zsibbadása hyperabduction szindrómára utalhat, amelyet orvosnak kell értékelnie. A test érintett területei is lehetnek fájdalmasak vagy duzzadtak. Megvörösödött bőr szintén jelzi a feltétel. A legtöbb tünet alvás közben jelentkezik, és negatív hatással lehet az alvás minőségére, vagy akár felébresztheti az érintettet. A hiperabdukciós szindrómát általában háziorvos diagnosztizálhatja. A kezeléshez azonban különféle szakemberek beavatkozása szükséges a tünetek végleges megszüntetéséhez. Az érintett ember várható élettartamát általában nem csökkenti a betegség.
Kezelés és terápia
A hiperabdukciós szindróma ritkán igényel tovább terápia. A fellépő rendellenességek kellemetlenek, de nem jelentenek további veszélyt. Ettől eltekintve általában eltűnnek a levegőben, amint az érintett másképp helyezi a karját. Ha a beteg szindrómában szenved, az orvos konzervatívot ajánlhat neki terápia módszer, amelyben a karját a láb lefekvés előtt. Az így rögzített helyzetben nincs több kellemetlenség, mert a kar nem lehet maximálisan elrablva, fejjel. A rögzítéshez hagyományos heveder használható. Ha a pectoralis minor izom és a lapocka alatt súlyos feszesség tapasztalható, invazív eljárás alkalmazható a feszesség ok-okozati felszabadítására. Az ilyen beavatkozást azonban csak akkor jelzik, ha a szorosság továbbra is fennáll, és a hajók és a idegek tartós károsodás veszélye fenyeget. Például azoknál a betegeknél, akiknek foglalkozása rendszeresen a karok maximális elrablását igényli fej, értelmes lehet a meglévő feszesség műtéti felszabadítása. A művelet a mellizom kisebb izomának behelyezése formájában történik. Az ilyen módon kezelt betegeknél a hiperabdukciós szindróma soha nem fordul elő.
Kitekintés és előrejelzés
A hiperabdukciós szindróma prognózisa nagyon kedvező. Normális esetben nincs szükség cselekvésre, mivel spontán gyógyulás történik. A tünetek rövid idő alatt önmaguktól teljesen megszűnnek. Ebből fakadó károk vagy károsodások hosszú távon nem várhatók. A felmerülő kényelmetlenségek átmeneti jellegűek és nem okoznak maradandó kárt. A tünetek alóli mentesség kialakulásához elegendő pihenésre és kímélésre van szükség. Ez lerövidíti a gyógyulási időt. Ezenkívül az öngyógyító erők jobban aktiválódnak. Az élet folyamán a hyperabduction szindróma kiújulhat. Ezekben az esetekben a prognózis is kedvező. A tünetek kiújulása nem vezet a gyógyulási folyamat bármilyen változására. Ha az érintett személy a fennálló tünetek ellenére továbbra is csökkent mértékű megterhelést jelent a testén, akkor a gyógyulási folyamat késése várható. Ez megszakítja a regeneráláshoz szükséges időt és kiváltja a késéseket. A következményes károk elkerülése érdekében, ill gyulladás szervezetben az érintett személynek be kell tartania a kar pihenésének vagy mozgásképtelenségének irányelveit. Ellenkező esetben szövődmények várhatók. Ha a meglévő fájdalom miatt gyógyszereket szednek, kockázatok és mellékhatások lehetnek. A szerek negatívan hatnak bizonyos szervekre és vezet sok ember függőségéhez.
Megelőzés
A hiperabdukciós szindróma megelőzhető, ha a karok nem kerülnek maximális elrablásra, különösen alvás közben. Ez megvalósítható például egy hevederrel a karok és a lábak összekapcsolásához, hogy megakadályozzák az elrablás mozgását a fej.
Követés
Hyperabduction szindrómában nincs különösebb intézkedések vagy a nyomon követés lehetőségei állnak rendelkezésre az érintett személy számára. A beteg elsősorban a gyors és korai diagnózistól függ, hogy megakadályozza a tünetek további súlyosbodását vagy további szövődményeket. Öngyógyítás nem lehet, ezért a hangsúly ennek a betegségnek a korai felismerésén és kezelésén van. A legtöbb esetben a hiperabdukciós szindróma rögzítése végezhető a kellemetlenségek enyhítésére. Ezt addig kell fenntartani, amíg a kellemetlenség teljesen elmúlik. A hyperabduction szindróma esetén azonban nem mindig szükséges a kezelés. A tünetek enyhítéséhez azonban szükség lehet műtéti beavatkozásra. Egy ilyen eljárás után az érintettnek feltétlenül meg kell pihennie és gondoskodnia kell testéről. A gyógyulási folyamat felgyorsítása érdekében kerülni kell a stresszes vagy fizikai tevékenységeket. Hasznos lehet a saját családja és barátai segítsége és támogatása is. A betegség más szenvedőivel való kapcsolatfelvétel szintén gyakran érdemes, mivel ez információcseréhez vezet.
Mit tehetsz te magad
Sok esetben a hiperabdukciós szindróma megelőzhető közvetlenül azzal, hogy a beteg nem helyezi a karját a karja fölé fej amikor alszik. Súlyos esetekben a lábakat a karokkal összekötő parittya is használható erre a célra a mozgás megakadályozása érdekében. Sok esetben azonban nincs szükség a szindróma kezelésére. Ez akkor is igaz, ha a beteg mindennapi életében korlátozásoktól szenved. Bár ezek kényelmetlenek lehetnek, nem mindig igényelnek kezelést. Ha az érintett személy mindennapi életében vagy munkája során függ az elrablási mozgástól, szükség lehet műtéti beavatkozásra. Az önsegítő lehetőségek ebben az esetben a páciens számára nem állnak rendelkezésre. Általános szabály, hogy minden olyan tevékenység vagy mozgalom, amely vezet a hyperabduction szindróma tüneteitől tartózkodni kell. Ha a beteg a szindróma miatt csökkent érzékenységben szenved, ezt valószínűleg enyhítheti masszázs vagy hő alkalmazások. Sok esetben a tünetek önmagukban is elmúlnak, amint a karok normális helyzetbe kerülnek. Ha a tünetek rendszeresen jelentkeznek, nagyon tanácsos orvoshoz fordulni.
