A rothadófa őshonos Európában, a mediterrán régiókban, beleértve Észak-Afrikát, és Északnyugat-Ázsiában. A gyógyszeresen felhasználható anyag elsősorban Kelet-Európa és Oroszország vad gyűjteményeiből származik.
Éger homoktövis a gyógynövényekben
In gyógynövény, a szárak és ágak szárított kérgét (frangulae cortex) használják. Használat előtt a friss kéregnek először meg kell öregednie. Ez körülbelül egy évig tartó tárolással vagy hőkezeléssel érhető el.
Korhadt kéreg és jellemzői
A rothadó fa 3-5 m magas cserje vagy tövis nélküli kis fa, váltakozó, ovális, széles levelekkel.
A cserje neve a törékeny ágakból származik: a frangula a latin „frangere” szóból származik, ami azt jelenti, hogy „megtörni”. A német Faulbaum név a cserje kellemetlen szagán alapszik.
A rothadó fa apró, nem feltűnő virágokat hoz, amelyek ernyőben állnak és apró gyümölcsökké fejlődnek. Ezek éretlenül zöldtől pirosig, éretten feketévé válnak.
Kábítószer anyaga: a kéreg jellemzői
A kivágott gyógyszer anyaga lapos vagy befelé hajlított kéregdarabokból áll, amelyek külseje vöröses vagy szürkésbarna, fényes vagy tompa. Amikor a felületet óvatosan kissé kinyitják, vöröses szövet válik láthatóvá.
Belül a kéregdarabok narancssárgától a barnáig terjednek, és jól látható hosszanti barázdát mutatnak.
Korhadt kéreg: szaga és íze
A korhadt kéreg sajátos, kellemetlen szagot áraszt. A íz kérge nyálkás-édes, kissé keserű és összehúzó.
