Terápia
Különböző megközelítések léteznek a poszttraumás stressz zavar kezelésére.
- Az elképzelt (bemutatott) események sorrendjének meg kell felelnie a tényleges események sorrendjének.
- A leírt eseményeket az „én-formában” és a „jelenben” meséljük el.
- Az események leírásában érzéseket, gondolatokat és egyéb benyomásokat is közölni kell.
- Az érzelmeket nem szabad elnyomni.
- A páciens mindig ellenőrzi a tapasztalat és a leírás sebességét
- A rendellenesség-modell átültetése: Itt az a cél, hogy kézzelfoghatóbbá tegyék azokat a tényezőket, amelyek félelmetesek a beteg számára. Azáltal, hogy elmagyarázza a betegnek a rendellenességet és annak tipikus tüneteit, a terapeuta egyidejűleg megértést teremt a további terápiás megközelítésekhez.
Ha egy személy emlékezet szekrényt képvisel, a gondolatokat ruhának lehetne nevezni. Általában a ruhákat rendesen összehajtják és bizonyos polcokban és rekeszekben tárolják. Valahányszor egy adott embert keres emlékezet most az ember általában nagyon jól tudja, hol találja meg.
A PTSD betegségmodellje a traumát a emlékezet amit ebben a szekrényben tárolnak. Mivel azonban az élményeket és az emlékeket gyakran olyan furcsának és szörnyűnek érzik, és mivel ez is olyan váratlanul történt, ez az emlék nincs összehajtva és vasalva. Az ember egyszerűen „bedobja”, ahogy van a szekrényben, és becsapja az ajtót.
Az ilyen szekrények problémája azonban az, hogy ha nem rendezettek, akkor néha újra kiadják a tartalmukat anélkül, hogy megkérdeznék őket, például ha a szekrény teljesen más rekeszébe akarsz menni. A beteg számára ez azt jelenti, hogy az emlékek akaratlanul is eláraszthatók. Annak érdekében, hogy megvédje magát ettől, elengedhetetlen, hogy előbb, mint később rendbe tegye a szekrényt.
Ehhez el kell távolítania az összes ruhadarabot (szilánkok és a trauma emlékének töredékei), ránézni, felhajtani és a szekrénybe tenni.
- A trauma mentális átélése: A korábbi vélemények szerint az emlékek vagy a traumás eseményekre való hivatkozások az egész rendellenesség súlyosbodásához vezethetnek. Ez a vélemény ma már nem tartható fenn (néhány kivételtől eltekintve). A trauma terápiás átélése nagyon megerőltető, ugyanakkor ígéretes módszer a javulás elérésére, ha azt traumaterápiában jártas terapeuta végzi, és ha a beteg és a terapeuta is betart néhány fontos szabályt.
A képzelt (bemutatott) események sorrendjének meg kell felelnie a valóban megtörtént események sorrendjének. A leírt eseményeket „ego-formában” és „jelenben” mesélik el. Az események leírásában érzéseket, gondolatokat és egyéb benyomásokat is közölni kell.
Az érzéseket nem szabad elfojtani. A beteg mindig ellenőrzi az események átélésének és leírásának sebességét
- Az elképzelt (bemutatott) események sorrendjének meg kell felelnie a tényleges események sorrendjének.
- A leírt eseményeket az „én-formában” és a „jelenben” meséljük el.
- Az események leírásában érzéseket, gondolatokat és egyéb benyomásokat is közölni kell.
- Az érzelmeket nem szabad elnyomni.
- A páciens mindig ellenőrzi a tapasztalat és a leírás sebességét
A terapeuta támogatja a beteget a testmozgás utáni tapasztalatok során, és megvitatja a leírtakat, különösen az ülés után. E terápiás lépés célja az úgynevezett szoktatás, de a trauma feldolgozása, valamint a memóriában való helyes tárolás is.
Ez azt jelenti, hogy az egész esemény kontextusba kerül a saját személlyel, és ezáltal a szorongás érzése folyamatosan csökken. A trauma a múlt részévé válik. Traumaspecifikus ingerek (illatok, színek stb.)
szintén megtalálható és feldolgozható.
- A trauma kezelése a helyszínen (in vivo expozíció): Ennek a módszernek az a célja, hogy a beteg megtanulja elfogadni a traumát a múlt részeként. Erre a célra a terapeuta meglátogatja az esemény helyszínét a páciensével. A terápia ezen lépése egyrészt elősegíti a perspektíva élesítését a „most a pillanatban” és a „abban az időben a trauma alatt” között, másrészt segít a saját „bűntudatának megértésében is”. ”(Pl. Itt nem lehetett volna megakadályozni a balesetet).
A beteg megtapasztalhatja azt is, hogy a katasztrófa nem ismétlődik meg, amikor ugyanazon a helyen tartózkodik (pl. Egy baleseti helyszín mellett haladva vagy ott megáll).
- Kognitív szerkezetátalakítás: Sok más mentális rendellenességhez hasonlóan a PTSD is magában foglalja a gondolkodás megváltozását. A traumát átélt emberek gyakran elszigeteltnek érzik magukat másoktól, megváltoztatják a világról vagy önmagukról alkotott véleményüket, vagy akár úgy érzik, hogy a trauma miatt már életképtelenné váltak. Emellett a PTSD-ben szenvedők gyakran kifejezetten hajlamosak a fiasításra vagy akár erős dühkitörésekre.
Ezeknek a gondolati mintáknak a megváltoztatása és ezáltal a beteg életminőségének javítása kell tehát a traumaterápia célja is. Ebben az esetben a terapeuta logikusan elemezheti a megrekedt gondolati mintákat, vagy alternatív gondolkodási mintákat dolgozhat ki. (pl. olyan gondolatok, mint „A világ veszélyes”, „Nem bízhatsz senkiben” vagy „Mindig balszerencsém van”)
- Stresszkezelési tréning: Ez a kifejezés magában foglalja kikapcsolódás technikák (progresszív izomlazítás, autogén tréning stb), lélegző technikák, átszúró tréning, „gondolatstopp” tréning.
Ezeket a technikákat a fentieken kívül kell alkalmazni az általános izgatási állapot (álmatlanság, idegesség vagy idegesség) csökkentése érdekében.
- Hipnoterápia: A hipnózis lehetővé teszi a hozzáférést a „tudattalanhoz”, és így a trauma emlékezetes részeihez vezet. A disszociáció veszélye azonban fennáll. Diszociáció: A disszociáció a saját felfogásának, a saját gondolkodásmódjának, de a saját irányított mozgásának változását is leírja.
A betegek gyakran kerülnek ebbe az állapotba, amelyet a környezet nagyon furcsának tart, konkrét kiváltó ok nélkül. Nincsenek „teljesen a világon”. Például nem reagálnak és nem tudnak mozogni.
Egy idő után ezek a tünetek ismét eltűnnek, és a betegek gyakran nem emlékeznek a történtekre.
- EMDR: Ez egy egészen új módszer a traumaterápiára. A terápia során a beteg a szemével követi a ujj az előtte ülő terapeuta. A beteget felkérjük, hogy idézzen fel különböző traumával kapcsolatos helyzeteket, beleértve a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat és érzéseket.
Bár a tényleges mechanizmus még mindig nem világos, a traumatikus gondolatokkal egyidejűleg végrehajtott szemmozgások nyilvánvalóan az élmény jobb feldolgozásához vezetnek. A szerző megjegyzése: Az egész kissé úgy hangzik, mint a „voodoo”, de e sorok írójának valóban volt saját tapasztalata, ezért el kell mondania, hogy működik. Egy trauma elveszítheti rémületét.
- Gyógyszer: antidepresszánsok (SSRI vagy triciklikusokat) manapság tipikusan alkalmazzák a szupportív traumaterápiában (lásd még Antidepresszánsok). A benzodiazepinek (Valium®, Tavor®, Oxazepam) csak rövid ideig használható kórházban. Semmilyen körülmények között nem szabad őket ambuláns terápiában alkalmazni, mivel fokozott a függőség kockázata.
