Az alapozás a neuroanatomia hatása, és útvonalként is emlegetik. Ebben a folyamatban a korábban már kapott ingert hatékonyabban dolgozza fel a idegrendszer amikor ismételten megkapja. Degeneratív agy a betegségek megnehezítik az alapozást.
Mi az alapozás?
Az alapozás a tanulás folyamat, amely közvetlenül érinti a idegek és idegi utak. Ha egy adott ingert feldolgoztak a múltban, akkor ismételt feldolgozásakor gyorsabban vagy hatékonyabban megismerésre kerül. A pszichológia és a neurofiziológia a priming kifejezés alatt ismeri ezt a jelenséget. Az alapozást e kapcsolatok alapján gyakran „újratanulásnak” nevezik. Az alapozó folyamatok túlnyomórészt az agykérgi területeket érintik agy. Nagyobb léptékben az alapozást útnak is nevezik. Az alapozás specifikus idegi utak ismételt gerjesztésére utal, amelyek növelhetik az ugyanolyan erős ingerek hatékonyságát, vagy hozzáférhetővé tehetik az érintett utakat a gyengébb ingerek számára. Ebben az összefüggésben az alapozás a hosszú távú potencírozás folyamata, ezért néha a tanulás az emberi idegsejtek hatása. Ezenkívül az alapozás szerepet játszik a szelektív érzékelésben. Ez a kifejezés egy pszichológiai jelenségre utal, amely az embereket arra ösztönzi, hogy a különböző ingereket erősebben érzékeljék, és az uralkodó ingerek különbözőjei szinte egyáltalán nincsenek azonos helyzetben. A szelektív észlelés alapozó hatásokon alapulhat.
Funkció és feladat
Az alapozás a tanulás folyamat, amely közvetlenül érinti idegek és idegi utak. Ebben az összefüggésben különbséget tesznek az időbeli és a térbeli alapozás között. A térbeli út alapozásakor a szinapszist több, térben elkülönülő afferens területén stimuláljuk. Az időbeli átjárásban különböző egyéni ingerek érkeznek gyors egymásutánban egy adott szinapszis ugyanazon afferensénél. Ezen ingerek összessége posztszinaptikus gerjesztő potenciált vált ki bomlásuk után. A. Depolarizációja idegsejt minden útvonalnál előfordul. Az alapozásnak ez az eredeti neurofiziológiai fogalmából kölcsönözve a kifejezés kiszélesedett, és beletartozott a agy kutatás, pszichofizika, viselkedésfiziológia és szociálpszichológia. A kifejezés eredeti megértése a neuroanatómiából az alapozást elsősorban a hosszú távú potencírozáshoz köti. Ez az időbeli primer megfelel az idegsejtek tanulási hatásainak, amelyeket feltétlenül meg kell előzni a korábbi térbeli primerezéssel, amely több afferensnél fordul elő. A pszichológián belül az alapozás az ingerekhez kapcsolódik. Így egy inger képes befolyásolni egy későbbi inger feldolgozását. Ez a befolyás lehet pozitív vagy negatív, és attól függ, hogy melyik emlékezet tartalmát az inger aktiválja. Ez a típusú alapozás megfelel az asszociatív aktiválásnak, amely úgynevezett kontextushatásként releváns. Például egy párbeszéd során egy adott kérdés megválaszolása hatással lehet a későbbi kérdésekre. Például, ha az első kérdés aktiválja a negatív értékeléseket, akkor minden további kérdés negatívan társul. Hasonló módon az alapozás a szelektív észlelés szempontjából is releváns. A tanuláselmélet a kifejezést némileg eltérő tartalommal társítja. A tanuláselméletek feltételezik, hogy bizonyos információk gyakori megismétlése megalapozza ezt emlékezet tartalomra kerül sor. Minden információ megfelel a mentális reprezentációk neuronális korrelátumának. Minél gyakrabban gyakorolnak bizonyos információkat más reprezentációk egyidejű aktiválásával, annál valószínűbb, hogy az egyes reprezentációk állandóan összekapcsolódnak. Ily módon egyes fogalmakhoz asszociációk jönnek létre. Így az elmélet elsajátításához az útvonalhatások jelentik a gondolatok és emlékek neurofiziológiai előfutárát. Ebben az összefüggésben az alapozás részben felelős azért, hogy a hiányos szavakat vagy képeket az egyén kitöltse.
Betegségek és rendellenességek
Az alapozó hatás szerepet játszik bizonyos betegségek összefüggésében. Például a betegek Parkinson kór gyakran kapnak L-dopa készítményeket a betegség korai szakaszában. Ezek a készítmények néhány órán át elnyomják a jellemzőt remegés a betegség okozta. A szerek kereszt a vér-agygát és közvetlenül az agyra hat. Néhány mellékhatás a gyógyszer hosszú távú alkalmazásával jár. Ez különösen igaz diszkinézia. Ezt nevezi az orvostudomány mozgászavarnak, különösen a végtagoké. Például gyakori mellékhatás a végtagok akaratlan hullámzása. A legtöbb esetben ezek a diszkinéziák csak többéves használat után jelentkeznek, és a gyógyszer abbahagyása után alábbhagynak. Amikor azonban a beteg hosszú szünet után folytatja az L-dopát, a múltban előforduló dyskinesiák azonnal megismétlődnek. A megismétlődés ezért több évig sem tart, amikor a gyógyszert ismételten szedik, hanem késedelem nélkül következik be. Ezt az összefüggést a tudomány most összekapcsolta a primer hatással. Ezen kapcsolatokon kívül különösen az agy degeneratív betegségei megnehezíthetik az alapozást, és ezáltal ronthatják az idegsejtek tanulási képességét. Ez különösen igaz az agyi betegségekre, amelyekben a kérgi agyterületek károsodnak. Például a kérgi elváltozások miatti károsodott alapozás egyik jele a szavak kiegészítésének képtelensége. Különösen a hosszú távú potencírozás területét érintő neurológiai betegségek az orvostudomány jelenlegi kutatási témája. Továbbá Alzheimer-kór betegség, Crohn-betegségpéldául hatással van a hosszú távú potencírozásra is. Az idegsejtek lebomlása miatt szinapszisok, az alapozás már nem lehetséges, és sötét területek jelennek meg a emlékezet az érintett személy. A pszichológiai alapozást különféle folyamatok is megzavarhatják, és betegségeket okozhatnak. Például egy túlnyomórészt negatív világszemlélettel rendelkező ember számára a bármilyen helyzetben vagy beszélgetésben való alapozás negatív asszociációkat aktivál és ily módon az érintett egyének tartósan több negatív emléket fejlesztenek ki.
