Szorzás | Baktériumok

Szorzás

Baktériumok (nem úgy mint vírusok) képes önállóan szaporodni. Ezt egyszerű aszexuális osztással érhetjük el, általában keresztirányú osztással, bimbózással vagy bimbózással. A két újonnan képződött sejt mindegyikéből teljes értékű baktérium válik.

Mivel azonban ez a szaporodás aszexuális, vagyis mindig két, a korábban létező baktériummal azonos klón jön létre, baktériumok más mechanizmusokat kell alkalmaznia a géntranszfer eléréséhez. Itt három formát különböztetünk meg. Egyrészt van konjugáció, amelyet különösen a gram-negatív használ baktériumok (lásd alább).

Ezt a típust olyan baktériumok használják, amelyek úgynevezett „sexpili” -vel rendelkeznek. Ezek fehérjék hidat képezhet két baktérium között, amelyen keresztül a DNS közvetlenül átvihető egyik baktériumról a másikra. A gram-pozitív baktériumok hajlamosak a transzdukciót gyakorolni, ez a módszer a baktériumok bizonyos felhasználása mellett vírusok, a bakteriofágok.

Ezek felveszik a bakteriális DNS-t, majd továbbadják egy másik baktériumnak. Ez az átalakulás azonban, amely csak nagyon ritkán fordul elő, a meztelen DNS közvetlen felvételén alapul. A baktériumokat különböző szempontok szerint lehet osztályozni.

1: Külső alakjuk (morfológia) alapján. Egyrészt vannak gömb alakú baktériumok, a kokkok. Ezek lehetnek külön-külön, vagy csoportosítva.

Leggyakrabban a kókuszokat nagy számban, szőlőként (staphylococcus), hosszú sorban elrendezve (streptococcus) vagy kettesben (diplococcusok, pl. gonocococcusok). Ritkábban a cocci is előfordul egyszer négyes (tetrad) vagy nyolc (sarcine) csoportokban. A coccin kívül vannak a rudak is.

Ezek a baktériumok hosszúkásak vagy hengeresek vagy esetlenek (kokcoid), lekerekített, hegyes vagy téglalap alakúak. A spirálbaktériumok vagy spirálok (pl. Spirochéták) a jól látható tekercsüknek köszönhetően mikroszkóp alatt azonosíthatók. Végül vannak olyan rostos baktériumok, mint a streptomycetes.

2: Ezenkívül a baktériumok megkülönböztethetők festési viselkedésükkel. Erre a célra úgynevezett Gram-festést alkalmaznak. Ebben a módszerben a baktériumokat először kék színezékkel kezelik, amelyet aztán alkoholos készítménnyel mossanak ki.

Azoknak a baktériumoknak, amelyeknek ez nem sikerül, vastag sejtfaluk van, amelyben a kék színezék gyakorlatilag megtelepedett. Ezeket a kék baktériumokat Gram-pozitívnak nevezik. Az alkohollal történő színtelenítés után ezúttal egy vörös színezéket használnak.

A sejtfal nélküli baktériumok, amelyekből a kék színezéket korábban kimosták, most vöröset festenek és gram-negatívnak nevezik őket. 3: Ezenkívül a különböző baktériumok eltérő viselkedést mutatnak az oxigénnel szemben is. Egyes baktériumok csak oxigén jelenlétében létezhetnek, mivel fogyasztáshoz szükségük van rá.

Ezeket a baktériumokat aerob baktériumoknak vagy aerob söröknek nevezzük. Ennek az ellenkezője a helyzet az úgynevezett anaerob baktériumokkal vagy anaerobokkal, amelyek csak oxigénmentes környezetben képesek életben maradni. Közöttük vannak a fakultatív anaerobok.

Ezeknek a fakultatív anaerob baktériumoknak nincs szükségük oxigénre, de tolerálják (van itt egy másik alcsoport, nevezetesen a mikroaerofil baktériumok, amelyek a környezetükben nagyon alacsony oxigénkoncentrációt részesítenek előnyben). 4: Végül, de nem utolsósorban a különféle baktériumtípusok osztályozhatók kecskével való ellátottságuk (flagella) alapján. Néhány baktériumnak egyáltalán nincs flagellája, van, amelyiknek csak egy flagelluma van (monotrich), másoknak pontosan két flagellája van az ellentétes pólusokban (amphitrich), több flagellum van, de csak a sejt egyik pólusánál (lophotrich), másokat pedig flagella foglal el körülötte (peritrich).

Ezek a spórák a baktériumok rezisztens állandó formái, amelyek rossz életkörülmények között képződhetnek a túlélés biztosítása érdekében. A spórák a minimumra csökkentik anyagcseréjüket, lehetővé téve számukra az extrém körülmények, például hő vagy hideg, szárazság, sugárzás, vegyi anyagok vagy élelmiszerhiány ellenállását. Amint a külső körülmények ismét barátságosabbá válnak, a spórák visszaalakulhatnak normális, „aktív” baktérium formájukba.