A térbeli érzék lehetővé teszi az emberek számára a térbeli tájékozódást. Ez a tájékozódási képesség a különböző érzékszervek kölcsönhatása, és bizonyos mértékig edzhető. A rossz térbeli tájékozódás nem feltétlenül kapcsolódik a betegség értékéhez.
Mi a térbeli tájékozódás?
A térbeli érzék lehetővé teszi az emberek számára a térbeli tájékozódást. Ez a tájékozódási képesség a különböző érzékszervek kölcsönhatása, és bizonyos mértékben edzhető. Az ember különböző érzékszervi észlelései összekapcsolják a környezetével és végső soron a világgal. Az észlelés eseteiként az emberek megkapják a látást, a hallást, a haptikus tapintást, a mélységérzékelést, az ízlelést és a szaglást. Az egyensúlyérzékhez hasonlóan a térérzetet alapvetően nem külön észlelési példányként jelöljük meg. Mindazonáltal a térbeli érzék lehetővé teszi az emberek számára az űrben való tájékozódást, és így evolúciós-biológiai szempontból nagyban hozzájárul az emberi faj túlélhetőségéhez. Alapjellemzőiben a térbeli orientációs képesség veleszületett az ember számára. Azonban ellentétben például a vizuális érzékkel vagy az auditív érzékkel, a térbeli érzék csak a térben történő aktív mozgás révén fejlődik ki teljesen. A térbeli értelemben különböző érzékszervi érzékelések állnak össze. A látás és hallás mellett az érzék egyensúly és az izomérzet (mélységérzékenység) elsőrendű szerepet játszik a térben való tájékozódásban. A tájékozódás érzetének minősége is függ emlékezet és figyelem. Számos állatfajban sok más érzékszervi érzékelés játszik szerepet a térérzékben, például a halakban folyó áramlás vagy a madarak mágnesessége.
Funkció és feladat
A térbeli tájékozódás vagy a térérzékelés bizonyos fokig veleszületett egyéni érzékszervi tulajdonságaiban. Az emberek a szem által ellenőrzött lények közé tartoznak. A vizuális érzék születésétől fogva megkapja, és segíti az űrben való tájékozódást is, például azáltal, hogy felismeri a jellegzetes tereptárgyakat. E tereptárgyak felismerése érdekében egyúttal többé-kevésbé jótól is függ emlékezet tájékozódáshoz. Ezenkívül bizonyos figyelmet igényel a tereptárgyak regisztrálásához. Annak érdekében, hogy megismerje saját testének térbeli helyzetét, az embernek van izomérzete és érzéke egyensúly. Az értelme egyensúly tájékoztatja, ha egyensúlyhiányban van, vagy hol vannak a fel és le. Az izomérzet állandó visszajelzést ad az ember helyzetéről ízületek. Mindezek a képességek és érzékszervi észlelések elengedhetetlenek a térben való tájékozódáshoz. Bár az egyéni képességek veleszületettek, emlékezet a figyelemképzés például jelentősen javíthatja a térbeli érzéket. Ezenkívül az orientációhoz elengedhetetlen az egyéni képességek és az érzékszervi érzékelések kölcsönhatása. Ez az interakció csak az űrben történő aktív mozgással tanulható meg és alakul ki. Így a kis léptékű tájékozódás az élet első éveiben érlelődik a mozgás révén. A nagy léptékű orientáció az érettségig tovább fejlődik, és nagyjából megfelel a földrajzi orientációnak. A tájékozódás alapja a vizuális benyomások, az egyensúlyi benyomások és az izomérzékelés szoros kölcsönhatása, amelyek főleg a agy szár és kisagy. A kis léptékű tájolás tehát mindenekelőtt a saját térbeli helyzetérzékelésének felel meg. Normális esetben az emberek nincsenek tisztában saját térbeli helyzetükkel. A nagy léptékű tájolás, ellentétben a térbeli helyzet-orientációval, túlnyomórészt tudatos. Ez a fajta tájékozódás magában foglalja a tájképi vagy a kardinális irányú tájékozódást vagy a közúti forgalomban való tájékozódást. A térérzék ezen része magában foglalja a tudatos gondolkodást, és nagyrészt a tapasztalatok alakítják.
Betegségek és panaszok
A térbeli érzék alapján történő tájékozódás például kényelmetlenséget okoz ellentmondásos érzékszervi üzenetek, például túl gyors fordulatok esetén. Amint az érzékszervek kölcsönhatásának zavarai vannak, zavartság és dezorientáció érződik. Gyakran, szédülés és a hányinger is előfordulhatnak. Egészséges embereknél ezek a panaszok különösen jellemzőek a szokatlan térbeli mozgásokra, mint pl repülő vagy búvárkodás. E mozgások során a látás és az egyensúlyérzet gyakran nem áll be simán. Búvárkodáskor például az a szokatlan felfogás, hogy az emberek távolságok és arányok víz szerepet játszik. A térbeli érzék vizuális része így már nem értelmezhető úgy, ahogyan az emberek valójában megszokták. A térbeli érzéknek tehát először edzéssel kell alkalmazkodnia a tér szokatlan mozgásaihoz. Miután ez megtörtént, szédülés és a szédülés általában már nem fordul elő. Mivel az egyének között jelentős eltérések lehetnek a tájékozódási képességekben, a gyenge térérzékelés nem jár automatikusan betegséggel. Valójában az emberek térbeli tájékozódási képességét az elmúlt évszázadban hanyatlás jellemezte, különösen a nyugati társadalomban. Például, amikor az embereket szinte kizárólag járművekkel szállítják gyermekkor és ritkán mozognak aktívan az űrben, térbeli érzékük kezdetleges. Ez a kapcsolat az elmúlt évtizedekben a térérzék visszafejlődését támogatta. A kezdetleges térérzetet azonban minden bizonnyal a betegségek is okozhatják. Ez különösen érvényes az érintett érzékszervek betegségeire. A betegség értéke jelen lehet az egyes érzékszervi ingerek zavart feldolgozása esetén is agypéldául neurológiai betegségek vagy idegvezetési rendellenességek összefüggésében.
