Hogyan működik a teofillin
A teofillin hörgőtágító hatású, és gátolja a gyulladásos válaszhoz szükséges hírvivő anyagok felszabadulását. A hatóanyag ezért – az inhalációs terápia mellett – a légszomj megelőzésére és kezelésére is használható (mint a bronchiális asztma és a COPD esetében).
A legtöbb esetben a rohamot allergiás reakció (allergiás asztma) váltja ki. A genetikai hajlam miatt a betegek különösen érzékenyek bizonyos kiváltó tényezőkre (allergénekre). Érintkezéskor a szervezet védekező rendszere (immunrendszere) túlreagál, és a tüdő „görcsöl”.
A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) társulhat gyulladásos reakcióval, vagy nem. Egyszerűen fogalmazva a különbség az asztmához képest az, hogy a COPD-ben az összeszűkült hörgők az optimális terápia ellenére sem térnek vissza eredeti állapotukba. Ezt ezért „nem reverzibilis légúti elzáródásnak” nevezik.
Felszívódás, lebomlás és kiválasztódás
Szájon át (orálisan) történő felszívódás után a hatóanyag gyakorlatilag teljesen felszívódik a bélből a vérbe. A lebomlás a májban megy végbe, ezt követően a bomlástermékek főként a vesén keresztül ürülnek ki.
Mikor használják a teofillint?
Az orális teofillin használatára vonatkozó javallatok (javallatok) a következők:
- Perzisztáló bronchiális asztma kezelése és megelőzése.
- b Közepes és súlyos obstruktív légúti betegségek (például COPD, tüdőtágulás) kezelése és megelőzése
Az intravénás teofillin indikációi a következők:
Hogyan kell alkalmazni a teofillint
A teofillinnek nagyon szűk „terápiás tartománya” van. Ez azt jelenti, hogy az adagolást illetően csak nagyon finom határvonal van a hatástalanság és a túladagolás között, amelyben megtalálható az optimális hatás eléréséhez megfelelő adagolás.
A hatóanyag akut légzési elégtelenség esetén is alkalmazható. Ebben az esetben olyan oldatok állnak rendelkezésre, amelyeket intravénásan injektálnak, és így azonnal kifejtik hatásukat.
Az adagot személyenként egyedileg határozzák meg. Az optimális vérszint 5 és 15 mikrogramm/ml között van.
Optimális esetben a teofillint más légzési rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszerekkel, például glükokortikoidokkal vagy β2-szimpatomimetikumokkal, például szalbutamollal, szalmeterollal vagy fenoterollal kombinálják.
Szűk terápiás tartománya és az inhalációs gyógyszerekhez képest gyengébb hatása miatt a teofillin nem elsővonalbeli szer a légúti betegségek kezelésében.
Milyen mellékhatásai vannak a teofillinnek?
Szűk terápiás tartománya miatt a teofillin könnyen túladagolható: a tünetek már 20 mikrogramm/ml vérszintnél jelentkeznek, és annál gyakoribbá és súlyosabbá válnak, minél súlyosabb a túladagolás.
Az akut tünetek közé tartozik az émelygés, hányás, hasmenés, nyugtalanság, remegés, vérnyomás-emelkedés vagy -csökkenés, légzési gyakoriság, szívritmuszavarok, görcsök, súlyos esetekben kóma.
Ha túladagolás jeleit észleli, a lehető leghamarabb forduljon orvoshoz!
Mit kell figyelembe venni a teofillin szedése során?
Ellenjavallatok
A teofillint tartalmazó gyógyszerek nem alkalmazhatók:
- ismert túlérzékenység a teofillinnel vagy a gyógyszer bármely egyéb összetevőjével szemben
- akut miokardiális infarktus
- @ a szívritmuszavar bizonyos formái
Gyógyszerkölcsönhatások
A teofillin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel. Például, ha egyidejűleg alkalmazzák, fokozza a következő anyagok hatását:
- koffein
- Betasympatomimetikumok (hörgőtágítók)
- vízhajtók (diuretikumok)
Ezzel szemben a teofillin gyengítheti a következő szerek hatását:
- benzodiazepinek (nyugtatók)
- Lítium (pl. bipoláris zavar esetén)
- Béta-blokkolók (szívgyógyszerek)
A következő gyógyszerek fokozzák a teofillin hatásait és mellékhatásait:
- egyes antibiotikumok (például eritromicin, klaritromicin és sok fluorokinolon)
- propranolol (béta-blokkolók)
- cimetidin és ranitidin (gyomorbántalmak kezelésére szolgáló gyógyszerek)
- Aciklovir (herpesz elleni gyógyszer)
A következő gyógyszerek szedése gyengíti a teofillin hatékonyságát:
- rifampicin (tuberkulózis elleni antibiotikum)
- orbáncfű (depresszív hangulatok ellen)
A dohányosok általában kétszer gyorsabban bomlanak le a teofillinből, mint a nemdohányzók. Ez általában az adag módosítását teszi szükségessé.
A sokféle interakciós lehetőség miatt a teofillin plazmaszintjét mindig ellenőrizni kell, ha a gyógyszeres kezelésben változás áll be – azaz ha a beteg más gyógyszert kap, vagy abbahagyja a korábban alkalmazott gyógyszer szedését.
Gépek forgalmazása és működése
Korhatárok
A hat hónaposnál fiatalabb csecsemők csak a kezelőorvos szigorú kockázat-előny értékelése után kaphatnak teofillint tartalmazó gyógyszereket.
Terhesség és szoptatás
Szoptatás alatt teofillint tartalmazó gyógyszerek is szedhetők. A hatóanyag azonban bejut az anyatejbe. Az anya plazmaszintjétől függően ez a hatóanyag felhalmozódásához vezethet a csecsemőben, ezért a csecsemőt gondosan ellenőrizni kell a mellékhatások miatt.
Célszerű a lehető legalacsonyabb teofillin adagot választani, és kerülni a koffeintartalmú italokat mind terhesség, mind szoptatás alatt.
A teofillint tartalmazó gyógyszerek vénykötelesek Németországban, Ausztriában és Svájcban. Ezért ezeket csak orvosi rendelvényre kaphatja meg a gyógyszertárban.
Mióta ismert a teofillin?
A teofillin viszonylag régóta ismert. Az anyagot először tealevélből izolálták már 1888-ban, kémiai szerkezetét azonban csak 1895-ben sikerült teljesen tisztázni.
A xantinok (teofillin, teobromin, koffein) képviselői a kávébabban, a fekete és zöld teában, a kóladióban és a guaránában találhatók.
