Rövid áttekintés
- Diagnózis: Pszichológiai teszt kérdőív, az esetleges tényleges elcsúfító betegségek kizárása
- Tünetek: Állandó mentális elfoglaltság az észlelt fizikai hiányosság miatt, viselkedésbeli változások, pszichés szorongás
- Okok és kockázati tényezők: Pszichoszociális és biológiai tényezők, gyermekkori élmények, kockázati tényezők a bántalmazás, elhanyagolás, zaklatás; zavart agyi kémia (szerotonin-anyagcsere) feltételezhető
- Kezelés: Kognitív viselkedésterápia, gyógyszeres kezelés antidepresszánsokkal (szelektív szerotonin visszavétel gátló SSRI, )
- Prognózis: Ha nem kezelik, a test diszmorf rendellenesség gyakran krónikusan alakul ki, egészen a tévedésig; magas az öngyilkosság kockázata; terápiák jó eredményeket mutatnak
Mi a diszmorfofóbia?
A dysmorfofóbiában, más néven testdiszmorfiás rendellenességben szenvedők folyamatosan gondolnak a megjelenésükre. Az érintettek eltorzultnak érzik magukat, pedig ennek nincs objektív oka. Még ha egy testrész valójában nem is felel meg a szokásos szépségideálnak, az érintettek ezt sokkal rosszabbnak érzik, mint amilyen valójában.
A diszmorfofóbia messzemenő következményekkel jár a társadalmi és a szakmai életben. Az érintettek elvonulnak a barátoktól és a családtól, mert szégyellik a megjelenésüket. Elhanyagolják a munkájukat. Az érintettek több mint felének vannak öngyilkossági gondolatai. A diszmorfofóbia ezért az öngyilkosság kockázatát is növeli.
A Body dysmorphic disorder (BDD) rögeszmés-kényszeres rendellenességként szerepel az Amerikai Pszichiátriai Társaság Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében a Mentális Zavarokról (DSM-5). Ennek az az oka, hogy a dysmorfofóbiában szenvedők hasonló viselkedést mutatnak, mint a rögeszmés-kényszeres zavarban szenvedők.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „Betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása” (ICD-10) szerint a nem téveszmés dysmorfofóbia a „szomatoform rendellenességek” közé tartozik, mint a hipochondriasis egyik változata. Ha hozzáadjuk a téveszmés gondolkodást és viselkedést, akkor az „téveszmés zavar”-nak minősül.
Hány embert érint a dysmorfofóbia?
Izomdiszmorfia, izomdiszmorfiás rendellenesség
A diszmorfofóbia speciális változata az izomdiszmorfia vagy „izomdiszmorfiás rendellenesség”, amely elsősorban a férfiakat érinti. Úgy érzékelik, hogy a testük nem elég izmos, vagy túl kicsinek érzi magát. Még ha testük már hasonlít is egy profi sportolóéhoz, akkor is nem szeretik. Néhányan ezért túlzottan edzenek. Az izomfüggőséget Adonis komplexnek vagy inverz anorexiának (fordított anorexiának) is nevezik.
Az anorexiás emberhez hasonlóan a férfiak is torzul érzékelik testüket. A kalóriák elkerülése helyett azonban a fehérjében gazdag ételek fogyasztására összpontosítanak. Néhányan kétségbeesésükben anabolikus szteroidokhoz fordulnak, hogy a lehető leggyorsabban felépítsék az izomtömeget.
Nem világos, hogy hány embert érint az izomdiszmorfia. A testépítők körében tíz százalék körülire becsülik. Szakértők azt feltételezik, hogy az érintettek száma tovább fog növekedni. Ennek az az oka, hogy a férfiakra is nyomás nehezedik, hogy megfeleljenek a szépségideálnak.
Hogyan tesztelhető vagy diagnosztizálható a diszmorfofóbia?
Az interneten számos önellenőrző teszt található, amelyek lehetővé teszik a diszmorfofóbia kezdeti értékelését. Egy ilyen önállóan beadott dysmorfofóbia teszt azonban nem helyettesíti a pszichiáter vagy pszichológus diagnózisát. Egy ilyen teszt kérdései hasonlóak a gyakorló által feltettekhez (lásd alább), és pontrendszerrel súlyozzák őket.
A dysmorfofóbia diagnosztizálásához a pszichiáter vagy pszichoterapeuta részletes kórtörténeti interjút készít. A szakértők a diagnosztikai kritériumokon alapuló kérdések segítségével igyekeznek átfogó képet kapni a tünetekről. A terapeuták általában speciális pszichológiai kérdőíveket használnak útmutatóként.
A pszichiáter vagy pszichológus a következő kérdéseket teheti fel a diszmorfofóbia diagnosztizálására:
- Úgy érzi, hogy eltorzult a megjelenése?
- Naponta mennyi időt töltesz a külső hibákkal?
- Naponta sok időt töltesz a tükörbe nézéssel?
- Kerülöd a kapcsolatot másokkal, mert szégyelli a megjelenését?
- Úgy érzi, hogy megterhelnek a megjelenésével kapcsolatos gondolatok?
A konzultációt követően a terapeuta megbeszéli Önnel a kezelési lehetőségeket és a következő lépéseket.
A diagnózis felállításakor a terapeuta általában azt a lehetőséget is kizárja, hogy valóban elcsúfító betegség áll fenn.
Tünetek
Mások ódzkodnak a tükörbe nézni, és már nem mernek kimenni a nyilvánosság elé. A diszmorfofóbiában szenvedők általában megpróbálják elrejteni elképzelt szépséghibáikat. Vannak, akik rendszeresen kozmetikai műtéteken esnek át, vagy maguk próbálnak változtatni a megjelenésükön. De ezek egyike sem oldja meg a problémát – továbbra is szégyellik a megjelenésüket. A diszmorfofóbiát gyakran depressziós tünetek kísérik, például depresszió és reménytelenség.
A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5) szerint a következő tüneteket kell alkalmazni a diszmorfofóbia diagnózisához:
- Az érintetteket túlzottan lefoglalják a vélt szépséghibák, amelyek mások számára nem ismerhetők fel, vagy csak csekélyek.
- A feltételezett szépséghiba ismételten bizonyos viselkedésekre vagy mentális cselekvésekre készteti az érintetteket. Folyamatosan ellenőrzik megjelenésüket a tükörben, túlzott ápoltságot folytatnak, megkérnek másokat, hogy erősítsék meg, hogy nem csúnyák (megnyugtató viselkedés), vagy összehasonlítják magukat másokkal.
- Az érintettek a külső megjelenésükkel való túlzott elfoglaltságtól szenvednek, és ez érinti őket a társadalmi, szakmai vagy az élet más fontos területein.
Egyes esetekben a diszmorfofóbia téveszmékkel kombinálva fordul elő. Az érintett személy ekkor teljesen biztos abban, hogy saját testéről alkotott felfogása megfelel a valóságnak. Más szenvedők viszont tisztában vannak azzal, hogy önfelfogásuk nem felel meg a valóságnak.
Okai és kockázati tényezők
A szakértők úgy vélik, hogy a diszmorfofóbiát biológiai és pszichoszociális tényezők kombinációja okozza. A társadalomban közvetített értékek is jelentős hatást gyakorolnak. A szépséget nagyra értékelik. A média megerősíti a megjelenés fontosságát azáltal, hogy azt a benyomást közvetíti, hogy a szépség boldoggá teszi az embereket.
Az orvosok a test diszmorf rendellenességet „az intrapszichés testreprezentáció zavaraként” említik; az észlelt testkép nem egyezik az objektív testképpel.
Pszichoszociális tényezők
A jelek szerint a gyermekkori élmények döntő szerepet játszanak. A gyermekkorban tapasztalt bántalmazás és elhanyagolás kockázati tényező a diszmorfofóbia kialakulásában. A túlzottan védett gyermekek, akiknek szülei kerülik a konfliktust, szintén veszélyben vannak.
Az önbecsülést súlyosan károsító kötekedés és zaklatás egyes esetekben hozzájárul ahhoz, hogy az érintettek egyre jobban megkérdőjelezik megjelenésüket. Különösen érzékenyek azok az emberek, akiknek alacsony az önbecsülése, és hajlamosak félénkek és szorongók lenni.
Biológiai tényezők
A szakértők úgy vélik, hogy a biológiai tényezők is befolyásolják az állapot kialakulását. A szerotonin neurotranszmitter egyensúlyának megzavarására gyanakszanak. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény, hogy a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókkal (SSRI-k, az antidepresszánsok csoportjába tartozó pszichotróp gyógyszer) végzett kezelés gyakran segít a diszmorfofóbiában.
Fenntartó tényezők
Bizonyos gondolatok és viselkedések állandósítják a diszmorfofóbia tüneteit. Az érintettek megjelenése gyakran perfekcionista és elérhetetlen mércével rendelkezik. Nagy figyelmet fordítanak a megjelenésükre, ezért jobban tudatában vannak a változásoknak vagy az ideálistól való eltéréseknek. Megjelenésük mindig nem tűnik vonzó számukra a vágyott ideálhoz képest.
A társadalmi visszahúzódás és az állandó tükörbe nézés erősíti a csúnya érzését. Ez a biztonsági magatartás megerősíti a személy meggyőződését, hogy jó oka van arra, hogy ne mutassa magát nyilvánosan.
Kezelés
A sikeres kezelés érdekében a szakértők kognitív viselkedésterápiát és gyógyszeres kezelést javasolnak. A terápia ambuláns vagy fekvőbeteg alapon történik.
Kognitív viselkedési terápia
A kognitív viselkedésterápia a torz gondolatokra és a biztonsági viselkedésre összpontosít. A terápia kezdetén a terapeuta először részletesen elmagyarázza a betegnek a diszmorfofóbia okait, tüneteit és kezelését. Minél jobban ismerik az érintettek a rendellenességet, annál könnyebben ismerik fel magukban a tüneteket.
A terápia fontos része a rendellenesség lehetséges okainak azonosítása is. Amikor az okok felszínre kerülnek, sok beteg rájön, hogy a megjelenésük miatti aggodalom csak egy mélyebb probléma kifejeződése.
A terápia során az érintettek megtanulják felismerni és megváltoztatni a stresszes gondolatokat. A perfekcionista igények ellen reális és teljesíthető igények állnak. A gondolatok mellett a konkrét viselkedések is fontos szerepet játszanak a kezelésben. Sokan már nem mernek kimenni a nyilvánosság elé, mert félnek attól, hogy mások elítélik őket.
Amikor félelmeikkel szembesülnek, az érintettek azt tapasztalják, hogy félelmeik nem igazak. Az a tapasztalat, hogy mások nem veszik észre hibáikat, megváltoztatja gondolataikat. A rettegett helyzettel való ismételt szembesüléssel a bizonytalanság visszahúzódik, a félelmek pedig csökkennek.
A fekvőbeteg-kezelés során a betegeket a hazabocsátás előtt felkészítik az esetleges visszaesésekre. Ennek az az oka, hogy sok szenvedő visszaesik a régi viselkedési mintákba megszokott környezetben. A terápia célja végső soron az, hogy a betegek külső segítség nélkül alkalmazzák a tanult technikákat.
Kábítószer-kezelés
Számos antidepresszáns bizonyult hatékonynak a dysmorfofóbia kezelésében. Ezért a pszichoterápiás kezeléssel kombinálva a szakemberek gyakran szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókat (SSRI) is adnak.
Növelik a hangulatjavító neurotranszmitter szerotonin szintjét az agyban, és gyakran hozzájárulnak a tünetek javulásához. Az SSRI-k nem okoznak függőséget, de néha émelygéshez, nyugtalansághoz és szexuális működési zavarokhoz vezetnek mellékhatásként.
A betegség lefolyása és prognózisa
Az öngyilkossági kísérlet kockázata a diszmorfofóbia időtartamával és súlyosságával nő. A diszmorfofóbia korai felismerése és kezelése tehát növeli a sikeres terápia esélyeit.
