Az antagonista izmok gyors egymásutáni mozgatásának képességét diadokkinézisnek nevezzük. Az ilyen típusú mozgás rendellenességei a dysdiadochkinesis kifejezés alá vannak csoportosítva, és általában egy kisagyi elváltozás következményei. A dysdiadochkinesis kezelése a fizioterápiás képzésre korlátozódik.
Mi a dysdiadochokinezis?
Az emberek képesek ismétlődő mozgások gyors egymás utáni végrehajtására, például a forgatáshoz alsókar ki-be tekintve pronációját és a supinatiós és szükséges olyan folyamatokhoz, mint az izzók cseréje. Ezt a képességet nevezzük diadokkinézisnek. Amikor ez a képesség romlik, az orvosi szakma diszdiadokkinézisnek nevezi. Ha csak a mozgások lelassulnak, akkor azt bradydiadochokinesisnek nevezzük. A diszdiadokkinézia abban különbözik ettől, hogy vannak olyan korlátozások, amelyek meghaladják a sebességet. Adiadochokinesia, amely a összehangolás a leírt mozgások közül az érintett számára teljesen lehetetlen, meg kell különböztetni ettől. A diszdiadokkinézis egy ataxia és egyben az a tünete agy elváltozás a finom motoros szabályozás régióiban. A diszdiadokkinézisnek nem kell első pillantásra nyilvánvalónak lennie, de súlyos tünet, amely néha súlyosan érinti az érintett személyeket mindennapi életükben.
Okok
A diadokkinézis értelmében vett gyors, egymást követő mozgások képessége az ember finom motorikus képességeitől függ. A finom motorikus képességek ellenőrzése elsősorban a agy régiók kisagy. A mozgásprogramokat a kisagy. Az is lehetséges, hogy a személy a mozgás végrehajtása során irányítsa a folyamatokat, mivel a kinesztetikus analizátor különféle visszacsatolásokat hajt végre. A subkortikális és a supraspinalis irányító központok öntudatlan szinten vesznek részt ebben az irányításban. Bírság összehangolás a gerincvelői központok és a agytörzs. Ezek a központok a motoros kéreggel együtt lehetővé teszik a biztonságos mozgás végrehajtását minden zavaró változó ellenére. Amikor egy finom motor agy régió sérüléseket szenved, vagy a gerinc elváltozásai károsítják a finommotort összehangolás, dysdiadochkinesis fordulhat elő. Leggyakrabban a jelenség olyan elsődleges okoknak köszönhető, mint agyvérzés, Parkinson kórés kisagyi rendellenességek, mint például a sclerosis multiplex. A dysdiadochkinesiás betegek már nem képesek gyorsan végrehajtani az antagonista mozdulatokat, mint például a pro- és a supinatiós összehangolt és rendezett módon. A tünet a felső és az alsó végtagokban egyaránt megnyilvánulhat. Az alsó végtagokban való megnyilvánulás a gyaloglás károsodását eredményezi. Az antagonista mozgássorozatok mindazok a mozgások, amelyek alapja egy adott izom aktivációja és az antagonista azonnali ezt követő aktiválása. Az izom antagonistája közvetlen ellenfele. Például a hajlító izmok antagonistái az extenzorok. A legtöbb esetben az izom erő a dysdiadochkinesis betegek sértetlenek. Így nem a paresis, hanem az ataxia befolyásolja őket. Ha a dysdiadochkinesia mellett járási ataxia is jelen van, akkor ez a tünet széles lábú, bizonytalan járási mintaként jelentkezik. Ezenkívül az agy ataxiás károsodása néha rossz nagyságú mozgásokhoz vezet, például túllövő-kiterjesztő mozgástípusokhoz vezet. A folyatlan, ingatag mozgások a dysdiadochokinesiához is társulhatnak. Az egyes társuló tünetek a diszdiadokokinézia elsődleges okától függenek.
Ezzel a tünettel járó betegségek
- Ataxia
- Parkinson kór
- A szklerózis multiplex
- Megfeszített szalagok
- Sántít
- Izom húzódás
A betegség diagnózisa és lefolyása
A dysdiadochokinesia diagnosztizálásához a neurológiai vizsgálat szolgál. Például ennek a vizsgálatnak a részeként a betegeket rendszeresen arra kérik, hogy a kezükkel hajtsák végre az izzó becsavarásához szükséges mozdulatokat. Ha a mozgások sorrendje koordinálatlannak tűnik, dysdiadochokinesia van jelen. Ezenkívül, mivel a dysdiadochokinesia csupán a központi idegi elváltozás tünete, az ataxiás rendellenesség elsődleges okát a diagnózis részeként kell meghatározni. Erre a célra az orvos általában olyan képalkotó technikákat alkalmaz, mint az MRI, amelyek képesek képet alkotni az agyról. valamint a gerinc és szövetei. Sok esetben a központi idegi elváltozás diagnózisa megelőzi a dysdiadochokinesia diagnózisát. A dysdiadochokinezisben szenvedő betegek prognózisa a rendellenesség elsődleges okától függ.
Szövődmények
A diszdiadokokinézia károsíthatja a koordinációt, korlátozott mobilitást és egyéb szövődményeket. Izomfeszültségek a csukló gyakoriak, és a rendellenesség súlyosságától függően súlyos szalagtörzsek vagy akár törések is előfordulhatnak. A szövődményeket a kéz gyors elfordítása váltja ki, ami szintén vezet nak nek fájdalom és keringési problémák az érintett végtagban. Ban,-ben kisagy, ahol a betegség ered, a betegség folyamán az idegsejtek további károsodása következhet be, amelyet a központi test sokoldalú panaszai kísérhetnek idegrendszer. Leginkább az érintettek ütés betegek, néha súlyosan korlátozott mozgásképességben is szenvednek, ami vezet a mozgásszervi rendszer további rendellenességeihez és esetleg a idegrendszer. Maga a kezelés során a szövődmények nem valószínűek: a diszdiadokokinéziát főként a fizikoterápia, amely további panaszokat válthat ki csak a idegek. Fájdalom gyakran az érintett egyének legnagyobb problémája, mivel súlyos epizódokban hirtelen jelentkezik, és rontja az életminőséget. A tünetek érzékeny jellege miatt fájdalomcsillapítók gondosan kell megválasztani, és orvos felügyelete mellett kell venni, mivel a már sérült idegrendszer érzékenyen reagál a különféle készítményekre. A helytelen diagnózis eredményeként történő helytelen kezelés is vezet szövődményekig, mivel ennek következtében csak a tüneteket kezelik, a betegség okait azonban nem.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A diszdiadokokinézia mozgáskoordinációs rendellenesség. A diadokokinézis ellentéte, amelyben nincs probléma az ellentétes mozgások gyors egymás utáni végrehajtásával. Ha azonban diszdiadokokinézia van jelen, ez csak szabálytalanul vagy egyáltalán nem lehetséges. A diszdiadokokinézia szinte mindig a kisagy károsodásán alapul. Néha alapulhat a gerincvelő vagy perifériás idegek. Ezeket a károsodásokat gyakran egy betegség okozza: a kisagy közvetlen betegségei mellett agyvérzés, Parkinson-szindróma és a sclerosis multiplex a leggyakoribb okok. A háziorvossal folytatott előzetes megbeszélés után ez utóbbi valószínűleg egy neurológushoz irányítja betegét további szakorvosi kezelés céljából. A dysdiadochokinesia regressziója nem várható. A betegek elsősorban itt részesülnek fizikoterápia életminőségük legalább egy részének visszaszerzése érdekében. Fontos a másodlagos károk elkerülése is. A dysdiadochokinesia által kiváltott mobilitás hiánya ismételten az izomfeszültséghez vezet csukló vagy akár szalagfeszítésekre és törésekre, valamint súlyosakra fájdalom. Ebben az esetben, fájdalomterápia a gyógyszeres kezelés ismét különleges kihívás, mert az amúgy is károsodott idegrendszer rendkívül érzékenyen reagál a fájdalomcsillapításra. Diszdiadokokinézia esetén általában továbbra is csak a tünetek enyhítése lehetséges, de nem gyógyíthat okot.
Kezelés és terápia
A legtöbb esetben a dysdiadochokinesia nem kezelhető kauzális módon, hanem csak tüneti úton. Az agy és a gerinc idegszövetének elváltozásai nem gyógyulnak meg valódi értelemben. A központi idegrendszer idegszövete csak rendkívül korlátozott mértékben képes regenerálódni. Ettől eltekintve a szövetben még a gyógyult elváltozások is mindig távoznak hegek. A heg helyén található idegsejtek haszontalanok, és már nincs semmilyen funkciójuk. Ezért a központi idegrendszer sérülései gyakran visszafordíthatatlan károsodással és funkcióvesztéssel járnak. Azonban a ütés a betegek kimutatták, hogy a szomszédos idegsejtek képesek átvenni a sérült idegsejtek funkcióit. A központi idegrendszer mindig motiváltnak érzi a funkciók átvételét, ha úgy tűnik, hogy az elveszített funkciókra gyakran van szükség. Például egy diszdiadokokinéziás beteg kifejezetten edzheti az antagonista izommozgások sorrendjét fizioterápiás kezelés alatt. Ezenkívül a központi idegrendszert arra kell ösztönözni, hogy a funkciókat elmozdítsa a sérült területekről, és továbbadja azokat ép idegsejtekhez. Ily módon a dysdiadochokinesia akkor is gyógyítható lehet, ha annak kiváltó okát nem lehet teljes mértékben megszüntetni.
Kitekintés és előrejelzés
Általában a dysdiadochokinesia a mobilitás és a koordináció súlyos korlátozását eredményezi. Az érintett gyakran nem képes egyedül mozogni vagy eligazodni, és mások segítségétől függ. Ha a mozgáskorlátozás nagyon korlátozott, gyaloglás AIDS szükségesek. Kívülállók számára a kéz gyors mozgása vagy csavarodása furcsának tűnhet. Ez zaklatáshoz vagy ugratáshoz vezet, különösen gyermekeknél, és súlyos következményekkel járhat mentális betegségek. Sok esetben a betegek súlyos fájdalmaktól is szenvednek, amelyek rontják az életminőséget. A dysdiadochokinesia kezelése gyakran magában foglalja fájdalom kezelése és a fizikoterápia. Hogy ezek a terápiák sikeresek-e, nagyban függ a dysdiadochokinesia okától. Azoknál a betegeknél, akik szenvedtek a ütés, a teljes helyreállítás nem minden esetben lehetséges. Az izmok azonban edzhetők, és így újra megtanulják szokásos mozgásukat. A dysdiadochokinesia megelőzése érdekében különösen a stroke-ot kell megakadályozni. Egészséges életmód rengeteg testmozgással és egészséges diéta alkalmas erre a célra.
Megelőzés
A diszdiadokokinézia csak annyiban akadályozható meg, hogy a kisagy idegszövetének elváltozásai megelőzhetők legyenek. Például, mivel egy ilyen elváltozás a stroke következtében léphet fel, megelőző intézkedések mert a szélütés tág értelemben megelőző lépésekként is értelmezhető a dysdiadochokinezis vonatkozásában.
Itt tudod megtenni magad
Az önsegítő módszerek nagyon korlátozottak a dysdiadochokinesia esetében. Általában az egészséges életmód nagyon pozitívan befolyásolja a tünetet. Ez nemcsak egészségeseket foglal magában diéta, hanem a rendszeres testmozgás is. Ez az életmód megakadályozhatja a dysdiadochokinesiát is, mivel a stroke kockázata ennek során nagymértékben csökken. A dysdiadochokinesia tüneteinek teljes kiküszöbölése azonban nem lehetséges. Sok esetben, fizikoterápia szükséges. A kapcsolódó gyakorlatokat azonban otthon is el lehet végezni. Bizonyos esetekben ehhez barátok, rokonok vagy partnere segítségére van szükség. Minél többet gyakorol a beteg, annál nagyobb az esélye, hogy az ép idegsejtek áthelyeződnek, és hogy ismét lehetségesek lesznek a normális mozgásminták. Mindenekelőtt az izmok speciális mozgásait kell edzeni. Ez elsőre a beteg számára viszonylag nehéznek tűnhet, de gyorsan sikerhez vezethet. A páciensnek azonban erős akarattal kell rendelkeznie. Végül is az edzés közbeni mentális támogatást nem szabad tüsszögni. Ha a mozdulatok fájnak, fájdalomcsillapítók vagy hűtés kenőcsök használható. Azonban, fájdalomcsillapítók nem szabad hosszú távon használni.
