Bevezetés
Az anesztézia mellékhatásainak és utóhatásainak időtartama sok tényezőtől függ. Az életkor mellett az alkalmazott érzéstelenítő is szerepet játszik. Alapvetően azonban a legtöbb posztoperatív tünet, mint pl hányinger vagy enyhe zavartság csak rövid ideig tart.
Hányinger
Ha nem hajtanak végre megelőző intézkedéseket, akkor az általános betegek legfeljebb 30% -a érzéstelenítés szenvednek az ún PONV. Ez a rövidítés az angol „posztoperatív” kifejezést jelenti hányinger és a hányás“, Németül lefordítva postoperatív hányingerként és hányásként. PONV különféle tényezők okozzák.
Ide tartozik az érzéstelenítő gyógyszerek megválasztása, a személyes hajlam, de a beteg életmódja is. Ennek eredményeként ennek a több mint kellemetlen mellékhatásának súlyossága és időtartama érzéstelenítés nagyon egyéni. A posztoperatív kialakulásának kockázati tényezői hányinger magában foglalja a női nemet és a beteg fiatal életkorát (a 6–16 éveseket jelentősen gyakrabban érintik).
Ezenkívül a hányinger kialakulásának valószínűsége nagyobb a hosszú műtétek során és a hajlam utazási betegség. A nem dohányzók is szenvednek PONV körülbelül kétszer olyan gyakran, mint a dohányosok. Az émelygés, mint a műtét utóhatása, általában több órán át tart, ha nem kezelik.
Szerencsére jól bevált kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre a posztoperatív hányinger esetén. Ezek tartalmazzák hányáscsillapítók, amelyek hányinger elleni gyógyszerek, például vomex vagy metoklopramid. Fontosabb azonban a megfelelő megelőzés, amely jelentősen csökkentheti a műtét utáni hányinger kockázatát. Ezt különösen akkor kell megtenni, ha több kockázati tényező létezik. Profilaxis céljából, dexametazon vagy a hányáscsillapítók a fent említettek a művelet kezdetén adhatók be.
Felejtés / zavartság
Kívül fájdalom és az érzéstelenítés utáni hányinger, zavartság vagy feledékenység a hosszú műveletek leggyakoribb következménye. Enyhe zavartság és fokozott feledékenység közvetlenül az ébredés után ártalmatlanok és szinte minden betegnél előfordulnak. Ezek egyszerűen a testben még megmaradt érzéstelenítők miatt következnek be, ami rontja a agy egy ideig.
Általában azonban a zavartság néhány perc vagy óra múlva alábbhagy. Mindazonáltal nem túl ritka, hogy hosszabb idő elteltével is fennáll a agy funkció. Például a 18–59 éves korosztályban az összes beteg mintegy 30 százaléka még mindig kórházi elbocsátása után is kognitív rendellenességekben szenved.
Ezt a jelenséget „posztoperatív kognitív deficitnek” nevezik (rövidítve POCD). Ennek a kognitív hiánynak a súlyossága nagyon változatos lehet, az enyhe koncentrációs rendellenességektől a súlyos dezorientációig. A zavartság időtartama is változó.
Egy tanulmány megállapította, hogy három hónap elteltével a betegek körülbelül öt százaléka még mindig érintett. Az idősebb betegeknél a három hónap után is zavartságtól és feledékenységtől szenvedők aránya még magasabb, 12 százalék. Szerencsére ezek a tünetek szinte minden esetben önkorlátozóak. A javulás fokozatosan lesz észrevehető.
A sorozat összes cikke:
